Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3103 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3104 Tisztelt Országgyűlés! Vannak államok, amelyek ezt az utat követik. Ilyen például az Amerikai Egyesült Államok, amelynek alkotmányához fűzött első kiegészítés kifejezetten megtiltotta a kongresszusnak, hogy törvényt hozzon egyebek között a polgárok békés gyülekezésével kapcsolatosan. Nem lehetséges tehát további törvényi szabályozás, miért is a hatóságok — ha ezt szükségesnek látják — belátásuk szerint próbálják különféle módon szabályozni a gyülekezést. Ezeket a kísérleteket ugyan az amerikai Legfelsőbb Bíróság sorra-rendre alkotmányellenesnek nyilvánította, mégis vannak kivételek. Hadd vegyem igénybe a türelmüket egyetlen ilyen esetnek az említésével: a Chaplinsky V. New Hampshire (1942) ügyben a Legfelsőbb Bíróság például kijelentette, hogy vannak olyan jól meghatározható kifejezések, amelyek nem élveznek alkotmányos védelmet az utcai demonstráció során. A lényeg az, és számunkra is az a legfontosabb tanulság, hogy az ilyen szabályozáshiányos jogrendszerben az alkotmánybírósági gyakorlat alakítja ki a szükséges korlátokat. Más államok azonban szabályoznak, éspedig részletesen szabályoznak. Hivatkozhatnék például a nagy Német Szövetségi Köztársaságra, éspedig az 1953. július 24-én kelt szövetségi törvényre a gyülekezésről és felvonulásról, amely a most benyújtott javaslatunkhoz képest jóval részletesebb — s hadd tegyem hozzá — sok tekintetben nagyobb megszorításokat jelent, „keményebb" korlátokat és rendelkezéseket tartalmaz. Vagy hivatkozhatnék a hasonló, ugyancsak 1953-ban kelt és 1968. október 26-án módosított osztrák szövetségi törvényre. Vannak államok továbbá, amelyekben a szabályozás részletei a törvényi szinten kívül másutt is megjelennek, ahol a belügyminiszter, illetve a rendőrség kiterjedt hatáskörben jogosult intézkedni. Ilyen tudomásom szerint a francia szabályozás. Szeretném azonban világossá tenni: most sem, ahogyan korábban sem a beterjesztett javaslatban választott szabályozási módszer indokaként, hanem összehasonlító példázásként utaltam az említett országokra és jogszabályokra. A szabályozás szükséglete egyrészt a már hivatkozott egyezségokmányból következik, másrészt — és ez nyilvánvaló — az eddigi nem problémamentes gyakorlatból. Tisztelt Országgyűlés! Általánosságban megállapítható, hogy napjainkban az alapvető emberi jogok, köztük a gyülekezési jog gyakorlásának korlátozhatatlansága sehol a világon maradéktalanul nem érvényesül. Nem érvényesülhet már csak azért sem, mert a legfontosabb társadalmi és âlami érdekek védelméről, nemkülönben mások jogainak és szabadságának biztosításáról — ahogyan jeleztem, erre a problémára még visszatérek — egyetlen állam sem mondhat le. A szabályozatlanság ellen szól, hogy a szabályozatlanság sem a gyülekezési jog gyakorlásának oldaláról, sem az állami szervek feladatai szempontjából nem megnyugtató. A szabályozatlanság ugyanis nem nyújt biztosítékot az állampolgár számára, hiszen tisztázatlan, hogy a gyülekezési jogát hogyan, milyen feltételek között gyakorolhatja, ugyanakkor ez a helyzet a hatóságok számára sem kedvez, mert egyértelmű jogi előírások nem rögzítik azt, hogy mikor jogosultak e jog gyakorlását esetleg korlátozni. A fentiek alapján úgy érzem, hogy nyugodtan állítható, hogy a jogbiztonság érdekében feltétlenül szükség van a gyülekezési szabadság mint alapvető szabadságjog törvényi szintű szabályozására. A gyülekezési jog, mint ahogyan az egyesülési jog kapcsán már utaltam rá, ugyancsak nem állami adomány, hanem mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelynek gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések — a javaslat együttesen a rendezvények kifejezést használja — tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják és a rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. Ebből következik az, hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása elválaszthatatlan kapcsolatban van a szólásszabadsággal és az úgynevezett peticiós joggal, hiszen e jogok biztosítása nélkül nem beszélhetünk ténylegesen a gyülekezési szabadságról sem. Miután azonban a javaslat tárgya a gyülekezési jog, ezért nem kerülhetnek részletezésre sem a szólásszabadság, sem a peticiós jog gyakorlásának más, a gyülekezéssel kapcsolatban nem lévő szabályai. Tisztelt Országgyűlés ! A társadalmi vitában elhangzott kritikaként, hogy a törvénytervezet egyrészt túlságosan korlátozó jellegű, másrészt pedig az ellenkező oldalról nézve túlságosan is liberális. Ez a kritikai észrevétel mindkét formájában értelmezhetetlen. Értelmezhetetlen két okból. Egyrészt: a szabályozás azt az elvet követi, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. Ennek megfelelően minden félreértés elkerülése végett a javaslat kifejezetten kiveszi a hatálya alól azokat a rendezvényeket, amelyekre még ez a szabályozás sem vonatkozik. Másrészt értelmezhetetlen, mert a túlzó korlátozó vagy éppen liberális jelleg megállapítása szubjektív. Das bestimme ich — ahogy egy német államférfi mondotta — igaz, egészen más kontextusban. Szeretném ismét felhívni a figyelmet arra, hogy a már említett német szövetségi törvény jóval több korlátot állít fel, nem is szólva a francia gyakorlatról. Sőt, az egyezségokmányban is több, valóban szubjektíve értelmezhető korlát szerepel. Vannak viszont liberálisabb szabályok is, amelyekkel összefüggésben azonban nagy lehet az önkényes értelmezés veszélye. A gyülekezési jog gyakorlásának korlátja a javaslat szerint az, hogy nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Ezért gyakorlásának szinte minden alkotmányban és a nemzetközi jog által is rögzített további alapfeltétele a békés jelleg. S itt térnék vissza a mások jogai és szabadsága kitételre. A vitában megjelent az a számomra, mint jogász számára talán kissé furcsán hangzó érvelés, miszerint ez a mások jogaira és szabadságára való