Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3069 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3070 hogy a szakképzési hozzájárulás bevezetése az állam és a gazdálkodó szervezetek között nem hoz létre új költségmegosztást. Az állami költségvetés terhei nem csökkennek mivel azokat a kiadásokat, amelyeket a hatályos rendelkezések alapján az állam visel, továbbra is az állami költségvetésből kell fedezni. A szakképzési alapba befolyt összegből az állami költségvetés nem részesedik, azt kizárólag az arányos költségviselésre, a fennmaradt összeget pedig a gyakorlati oktatás feltételeinek javítására lehet fordítani. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban, az indoklásban, továbbá a szóbeli kiegészítésben foglaltak alapján a Minisztertanács nevében kérem, hogy fogadják el a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvényjavaslatot, ezzel is elősegítve, hogy a társadalmi-gazdasági kibontakozáshoz a középfokú szakoktatási intézmények megfelelő számú és tudású szakembert tudjanak a jövőben kibocsátani. (Taps.) ELNÖK: Dr. Horn Pétert, a kulturális bizottság előadóját illeti a szó. DR. HORN PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! A kulturális bizottság a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvénytervezetet megtárgyalta. Egyértelműen elfogadta az alap létrehozásának szükségességét, figyelembe véve a hazai helyzetet és a nemzetközi tendenciákat. Abban is teljes egyetértés volt, hogy ennek az alapnak mekkora legyen a mértéke. A törvénytervezet ezt tartalmazza. Breniczki József képviselőtársunk — elfogadva generálisan a törvénytervezetet — két kiegészítő javaslatot tett, amelyet a kulturális bizottság magáévá tett és elfogadott. Ezek a következők: Az 5. §. egészüljön ki a következő mondattal: „A költségvisszatérítési igények kielégítése után az alapozó gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtéséhez oktatási intézmény is pályázhat a támogatás elnyerésére." A második javaslat a következő módon hangzott: „A 6. §. (2) pontja egészüljön ki a következőkkel: , A szakképzési alap felosztása a szakirány szerint illetékes minisztériumok között a befizetés arányában történjen", — a másik alternatíva az, hogy „ez tanulóarányosan történjen". Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a kulturális bizottság egyértelműen támogatja a törvényjavaslatot, a javasolt két kiegészítéssel Önöknek is tisztelettel ajánlom a törvénytervezet elfogadását. ~ Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bejelentem, hogy a törvényjavaslat vitájában csak Hellner Károly képviselőtársunk kért szót. Kérek számára mikrofont. DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! ígérem, hogy az élelmiszerkereskedelem érdekében e napirenden túlmenően már nem emelek szót. Ebben az évben. (Derültség.) A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvényjavaslat szellemével és a törvényjavaslat szövegével maximális mértékben egyetértek, és azt támogatom annak a törvénymódosítási javaslatnak a figyelembevételével, amely önök előtt feszik immár két napja. Hogy miért így kapták meg Önök a törvénymódosítási javaslatot, arról szeretnék néhány mondatot mondani. A kulturális bizottság december 12-én tárgyalta a törvényjavaslatot, a kereskedelmi bizottság 14-én ülésezett, s a bizottsági ülés bezárása után kaptuk ezt a módosítási javaslatot, amelyet már nem tárgyaltunk bizottsági formában, de személy szerint én jogosnak érzékelem. A december 16-án tartott terv- és költségvetési bizottsági ülésen próbáltam a terv- és költségvetési bizottságot magam mellé állítani, de mielőtt a napirendre sor kerülhetett volna, a Magyar Televízió kihívatott engem telefonhoz és ezért mire a telefontól visszaérkeztem, addigra már majdnem túltárgyalták a napirendi pontot, így már kevés érvanyagom maradt arra, hogy előterjesszem a javaslatot. (Zaj.) Ennek ellenére elmondottam, a jelenlévő Gazsó Ferenc miniszterhelyettes elvtárs fogadókésznek mutatkozott, mint ahogy ezt megfogalmaztam. A bizottságnak — ez olyan 3/4 6 tájban volt — kevés türelme volt és biztosan fáradt volt, így azt az ellenérvet fogadta el, hogyha az élelmiszer-kiskereskedelemre vonatkozóan elfogadjuk, akkor a kereskedelem többi része is benyújtja az igényt. így ezután történt a szavazás és kis többséggel ugyan, de a javaslatot elutasították. Ennek megfelelően adtam be én törvénymódosítási indítványomat. Szeretném hangsúlyozni, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem érdekében itt az országgyűlésben már néhányszor szót emeltünk, s kedves képviselőtársak is és a kormány jelentős része egyetértett azzal, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem fejlődését támogatni kell. Egy kicsit hadd beszéljek ennek anyagi vonzatáról. Ismeretes, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem költségviselő képessége kicsi. Ezen a kis költségviselő képességen belül a munkabér aránya nagy. Pontosabb adatot csak az állami élelmiszer-kiskereskedelemre vonatkozóan kaptam, amely szerint a munkabér éves szinten négymilliárd forint, tehát a fél százalék az állami élelmiszer-kiskereskedelemre vetítve évent 20 millió forint. Ha nagyjából a szövétkezeti-áfész élelmiszer-kereskedelmet és az állami élelmiszer-kiskereskedelmet 50-50 százalékosnak vesszük, akkor az összkihatása ennek a fél százaléknak összességében, tehát éves szinten 40 millió forint. A négy—négy és fél milliárd szakképzési alaphoz viszonyítva ez 1 százalék. De az élelmiszer-kiskereskedelem szempontjából ez a 40 millió forint jelentős. így is ezután is még 80 millió forintos hozzájárulást kell fizetni. Tudom, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem eladási színvonalát az emberi oldalról is növelni kell, de ma olyan létszámhiány van, hogy nehéz egyáltalán embert találnunk, akit be tudunk tanítani és betanított munkára tudunk alkalmazni. Tehát ezt a bizonyos 40 millió forintot akár a technikai felszerelés bővítésére, akár a munkabérek, illetve a létszám bővítésére jelen