Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3053 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3054 lanul megvalósító rendszerré egy lépésben nem tudjuk átalakítani a mai társadalombiztosítást. A rekonstrukció egyébként is tudvalevően mindig nehezebb, mint teljesen újat alkotni. De oka az is, hogy ez a munka szorosan összefügg más jelentős lépésekkel: a költségvetés, a szociális, az egészségpolitika, a bér reformjával, a politikai intézményrendszer átalakításával. Már egy éve hozzákezdtünk a javaslatok kidolgozásához, amelyeket több lépésben a jövő év folyamán kívánunk az országgyűlés elé terjeszteni. Az 1989. január 1-én megtenni szándékozott lépés a társadalombiztosítási alap létrehozása, a távlati szándékok és az elvégzendő feladatok szempontjából egyaránt a minimálisan szükséges, és az adott feltételek mellett maximálisan lehetséges megoldás. Ezzel már biztosítható, hogy a társadalombiztosítás önálló gazdálkodása megkezdődjék, hiszen az önálló működés alapfeltételei adottá válnak. Már a jövő évben megkezdődik a tartalékalap feltöltése, így a tartalékalap meghatározott kereteken belül hasznosulhat. Itt kell megjegyeznem, hogy tegnapi döntésével a parlament a súlyos gondokkal küzdő költségvetésből 35 milliárd forintot biztosított az egységes társadalombiztosítási járulékok fedezetéül a költségvetési intézményeknek. Nem szabad lebecsülnünk azt a tényt sem, hogy a kifizetések biztonsága garantált, sőt év végén biztos tartalékalapot tudunk képezni még akkor is, ha a járul ék-bevételek nem biztosítanak többletet. Mód nyílik az önálló gazdálkodásra olymódon is, hogy a társadalombiztosítás jogszabályban meghatározott bevételeivel maga gazdálkodik, az ellátás zavartalanságát nem veszélyeztető módon átmeneti likviditási többletét a pénzpiacon biztonságos formában befektetheti. Az eddigieknél világosabb képet kaphat a közvélemény a társadalombiztosítás bevételeiről és kiadásairól, hiszen nem lesz része a költségvetésnek, és önök előtt kell számot adni a gazdálkodásról majd minden évben. Az önálló alap megalkotásával biztos bázisa teremtődik azoknak a számításoknak, amelyeket elvégezve a következő év folyamán a szociálpolitikai ellátásokat a biztosítási típusú kiadásoktól el lehet választani, sőt a különböző biztosítási ágak — például a nyugdíj-, a rokkant-, a betegségbiztosítás — szétválasztására is mód nyílik. E munkákkal párhuzamosan 1989 első felében kerül majd sor a társadalombiztosítás intézményeinek helyét, szerepét, irányítását és felügyeletét meghatározó törvény megalkotására, amelynek előkészítő vitáiban is kérni szeretném az önök részvételét. A tisztelt Ház az alap létrehozásával jelentős és fontos lépést tesz az önálló társadalombiztosítás megteremtése felé, bár igaz, most még nem tudjuk rögzíteni ennek minden lényeges elvét és elemét. Rövid időn belül éppen ezért a következő döntéseket is meg kell hozni, hogy a rendszer reformja kiteljesedhessék. Ez a lépés, bár a hagyományokra tudatosan építünk, nem visszalépés. Visszatérés inkább egy féloldalasan kiépült, erősen centralizált, az állam szerepét túlhangsúlyozó és túlbecsülő konstrukciótól az állampolgári felelősségre, öntevékenységre, önálló gazdálkodásra, erős társadalmi szolidaritásra épülő szociális biztonsághoz. Nem akarom elhallgatni azt sem, hogy ez az újjáépített rendszer nem fog viták, gondok és feszültségek nélkül működni. Már most tudjuk, magasak a járulékok, alacsonyak az ellátások, bürokratikus, nehézkes a hivatal, bonyolultak a jogszabályok, újjá kell választani az önkormányzati testületeket. Az eddigieknél is jobban kell majd takarékoskodni az eszközökkel, a gyógyszerrel, a táppénzzel, hiszen holnaptól már magunknak és nem a költségvetésnek takarékoskodunk. Holnaptól már nem a kormány és különösen nem a pénzügyminiszter hagyja jóvá vagy utasítja el a nyugdíjemelésre tett javaslatokat, hanem minden bővítésnek a járulékok mértéke, a bevételek alakulása szab határt és csak a parlament adhat a jövőben felhatalmazást a járulékok és ellátások módosítására. E módon is biztosítva lesz, hogy Villányi elvtárs legalább ezekben a tárgykörökben ne legyen előterjesztő. A jelenleg érvényes jogszabályoknak megfelelően az 1989. évi gazdálkodásunkról a törvényjavaslat mellékleteként tájékoztattuk a tisztelt országgyűlést. A részletes beszámoló elfogadása, valamint az évközi módosítás jóváhagyása már a jövő évtől is a tisztelt Ház jogköre lesz. Arra a képviselői felvetésre, amely a költségvetési vitában az évközi differenciált nyugdíjemelésre vonatkozott, csak félévben, a bevételek és az árak alakulásának pontos ismeretében lehet felelősséggel és itt a parlamentben visszatérni. Azt is önöknek kell majd eldönteniük, hogy milyen legyen a nyugdíjrendszer és a nyugdíjak értékmegőrzésére milyen igazságos és időtálló automatizmust vezessünk be. Mert egyetértek magam is Hellner Károly képviselővel abban, hogy kell egy biztonságot jelentő, kiszámítható módszer, olyan, amelyik nemcsak 70 év felett érvényes és amelyik nemcsak szociális szempontokat vesz figyelembe. Természetesen van ilyen, de bevezetésére még a 43 százalékra emelt társadalombiztosítási járulékokból képződő 261 és félmilliárd forintos bevétel sem teremt számításaink szerint fedezetet. Hiszen tovább növekszik a nyugdíjasok létszáma — a jövő évben meghaladja a 2,4 milliót; kis mértékben emelkedik szerencsére a születésszám —, az idei béremeléseket követi a táppénz és a gyerekgondozási díj összege, és a gyógyszerek térítési díjának emelkedése mellett is növekszik a társadalombiztosítás gyógyszerkiadása. Tartalékra mindössze 4,5 milliárd forint marad és ez bizony nagyon kevés egy ilyen nagy rendszer biztonságos finanszírozásához. Elég csupán a már kertek alatt lévő influenzajárványra utalnom ahhoz, hogy a váratlan kiadásokat és gazdálkodásunk korlátait beláthassuk. Tisztelettel tehát azt javaslom, hogy a költségvetési beszámolóval egyidőben kapjon a társadalom-