Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3049 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3050 tesülnek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, 1990-ben pedig csak 5 százalék mértékben fizetnek illetéket. Kiemelést érdemelnek a gazdasági társaságok lét­rejöttét és átalakulását segítő illetékmentességek. E szerint a közös gazdálkodás céljára a tag átal be­vitt vagyon, valamint a szervezeti átalakulással járó vagyonszerzés után illetéket fizetni nem kell. A ja­vaslat teljes személyes illetékmentességet kizárólag a magyar államnak biztosít. Az olyan szerveket vi­szont, amelyek az alaptevékenységüket tekintve nem gazdálkodók, feltételes illetékmentesség illeti meg. így az állami költségvetési szervek, társadalmi szer­vezetek, egyesületek, egyházi szervezetek, alapít­ványok és vízgazdálkodási társulatok 1989-ben még illetékmentesek. 1990-től azonban csak akkor ré­szesülhetnek mentességben, ha nem végeznek olyan mértékű gazdálkodói tevékenységet, amely után vállalkozói nyereségadót kell fizetniök. Ez utóbbi esetében ugyanis az illeték viselése szempontjából is indokolatlan volna megkülönböztetésük. Mint a tisztelt képviselőtársaim előtt ismert, az illetéktörvény a vagyon fogalma alatt az ingatlant, az ingók meghatározott körét és az úgynevezett vagyoni értékű jogokat, közismertebben a hasz­nálati jogokat érti, illetékfizetési kötelezettség, tehát csak ezek megszerzéséhez kötődik. A gazdálkodói körben gyakori gép és üzemi be­rendezés vásárlása nem tárgya a visszterhes vagyonát­ruházási illetéknek, így megszerzésük illeték fize­tésével nem jár. Az adóktól eltérően az illetékfizetési kötelezettség eseti jellegű, tehát csak a vagyon meg­szerzésekor, illetőleg a bírósági vagy az államigazga­tási eljárás kezdeményezésekor jelentkező egyszeri teher, amit a gazdálkodók költségként számolhat­nak el. A javaslat várható hatását értékelve mega­lapítható, a lakosság és az egyéni vállalkozók terhei érzékelhetően csökkennek. Jelenleg ugyanis a nem lakás célját szolgáló ingatlan, mint például az üdülő, műhely, üzlet vagy garázs megszerzését a forgalmi érték 15 százalékának megfelelő visszterhes vagyonát­ruházási illeték terheli, ami a javaslat elfogadásá­val csaknem felére csökken. Ugyanakkor a ma illeték­mentes állami vállalatok és szövetkezetek eljárási illetéket eddig is fizettek. A vagyonszerzési illetékkötelezettségük azt je­lenti, hogy a többi gazdálkodóval azonos feltétellel szerezhetnek vagyont. Miután ebben a körben is a visszterhes szerzés a legjellemzőbb, ez a forgalmi érték 8 százalékának megfelelően illetékelvonást eredményez. Az így keletkező terhet azonban az említett mentességek és kedvezmények enyhítik. Bár a javasoltak a költségvetés bevételeit 1989-ben még nem növelik, sőt némi veszteséget okoznak, azonban az esélyegyenlőség megteremtése érdekében a változtatás nem halasztható. Kötelességem még a tisztelt képviselőtársaimat tájékoztatni arról, hogy a javaslat az említetteken túlmenően kisebb pontosításokat és kiegészítéseket tartalmaz. Ezek közül kiemelést érdemel az ország­gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának a javaslata, valamint a cégbírósági eljárás illetékének módosítása. Az első kiegészítő javaslat lényege az, hogy a va­gyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentése esetenként elhúzódik a hatóság közbenső intézke­dése miatt. Az idő múlásával a megszerzett vagyon forgalmi értéke jelentősen módosulhat, ami azt ered­ményezheti, hogy a vagyonszerző magasabb illeték­alap után fizet illetéket. A hatósági ügyintézés elhú­zódásából származó többlet-illet éknek az ügyfélre terhelése méltánytalan, ennek kiküszöbölését cé­lozza a bizottság javaslata. A második kiegészítő javaslat a nemzetközi gya­korlatnak és költségarányosság elvének megfelelően növelt összegű illetéket állapít meg a cégbírósági eljárás kezdeményezéséért. Köztudott, hogy a gaz­dasági társaságokról szóló törvény hatályba lépésé­vel a cégbíróságoknál jelentős feladatbővülés várható. A gazdálkodóknak és az államnak egyaránt érdeke a cégbíróságok zavarmentes működése. Ehhez járul hozzá a cégbírósági eljárásért fizetendő emelt össze­gű bírósági eljárási illeték. Deák Géza képviselőtársam javaslatával kell még foglalkozni. A javaslata az volt, hogy a termelőszö­vetkezet esetében a tag halála, vagy kilépése foly­tán arra kényszerül az üzem, hogy megváltsa a földet, azt ne terhelje az úgynevezett visszterhes illeték. A bizottság megvitatta a javaslatát és az az álláspont alakult ki, hogy a visszaváltás esetén is gyarapodik a tsz vagyona, tehát nem indokolt az ilyen vagyon­gyarapodást az általános illeték fizetése alól kivonni. Ez ellenkezne a módosítást meghatározó verseny­semlegesség elvével. Még azt is érdemes megemlí­teni, hogy a megváltás a földtörvényben diktált áron történik, ami lényegesen alacsonyabb a valós forgalmi értéknél. Mindezek figyelembevételével a bizottságunk nem javasolta a képviselői indítvány elfogadását. Ezt Deák Géza el is fogadta. Ezek után az országgyűlés terv­és költségvetési bizottsága nevében javaslom, hogy a beterjesztett kiegészítő indítványokkal fogadja el az országgyűlés az illetékről szóló 1986. évi I. tör­vény módosítását. Köszönöm és elnézést kérek. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Két kiegészí­tésről van tehát szó. A cégbíróságokról szóló mó­dosítást már régebben kiosztották. (Teremzaj: az első napon kiosztották.) Tisztelt Országgyűlés! A módosító törvényja­vaslatnak a szövege rendelkezésünkre áll. Az egyik kiegészítés, amelynek az első oldalán az van, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizott­ságának a kezdeményezésére történt, abban az áll, hogy ha 3 hónapon túl történik az illetékhivatal tevékenysége, akkor az eddigi egy év helyett már 3 hónapon belül is az állampolgár részére kedvezőbb a helyzet. A másik módosítás, a cégbíróságokra vonatkozó írásos anyagot már régebben kapták meg képviselőtársaim.

Next

/
Thumbnails
Contents