Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2775 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2776 legutóbb 2500/fős jövedelemhatár igen alacsony, még a nyugellátások legkisebb összegét sem éri el. Az interpellációt tehát mindkét kérdésben jogos­nak tartom. Az állami költségvetés ismert helyzete ellenére teljes egyetértés van az érdekelt állami szer­vek között abban, hogy az indokolt mentességeket a monitorok esetében intézményesen biztosítani kell. A megoldásra irányuló egyeztetési munkák meg­kezdődtek, és jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a monitorként használt televízió-készülékek esetében a jövő év elején, de legkésőbb a negyedév végéig jogszabályi változtatással általános érvényűén biztosítani fogjuk a mentességet. Addig is gondosko­dunk a beadott egyedi kérelmek kedvező elbírálásá­ról. A magánszemélyekre vonatkozó mentesség kérdése valamivel összetettebb, és a megoldásban érdekelt szervek egységes véleménye sem alakult még ki. Töb­ben — elsősorban a Magyar Posta - felvetették, hogy a díjmentesség elbírálásának jelenlegi rendszere nem megfelelő. A mentesítési kérelmek elbírálására olyan szervezetet kellene felhatalmazni, amely a magánsze­mélyek egyedi körülményeit pontosan ismeri, és a szociális ügyek intézése is feladatkörébe tartozik. Elfogadva a képviselő elvtársnő javaslatát, személy szerint én is az illetékes helyi tanácsi szakigazgatási szerveket tartanám erre a legalkalmasabbaknak. Ezeket azonban még a tanácsi szervezetekkel egyez­tetnünk kell. Az is eldöntésre vár, hogy a helyi tanács díjmen­tességet biztosítson-e, jogilag biztosíthat-e, vagy pe­dig olyan szociális támogatást adjon a rászorulónak, amiből képes lesz kifizetni a televízió előfizetési díját. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve ez év végére nem várható a kérdés végleges rendezése. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, fogadja el, hogy az érdekeltek, és Bozsó Lajosné képviselő elvtársnő bevonásával a rendezésre ebben a tekintetben is legkésőbb 1989. március 31-ig sor kerül. Hangsú­lyohni szeretném azonban, hogy az említett mó­dosítások életbe léptetéséig is lehetőség van rend­kívüli métlánylást érdemlő esetekben a díjmentesség biztosítására. Magánszemélyeknél a pénzügyminiszterrel történt megállapodás alapján a jogszabály módosításáig a jelenleginél magasabb, a minimális nyugdíj mértéké­vel megegyező összeg lesz az irányadó. Kérem a tisztelt Országgyűlést és az interpelláló képviselő elvtársnőt, hogy válaszomat szíveskedjék elfogadni. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Bozsó Lajosné képviselőtársa­mat, egyetért-e a válasszal. BOZSÓ LAJOSNÉ: Köszönöm. Igen, a választ elfogadom. ELNÖK: Megkérdezem az Országgyűlést, hogy az Árhivatal elnökének válaszát tudomásul veszi-e. Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Lát­ható többség. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: az államtitkári választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés egy tar­tózkodással tudomásul vette. Dr. Vodila Barna képviselőtársunk interpellál az igazságügyminiszterhez „A jogi képzettséggel ren­delkező helyi tanácsi dolgozók magánmunka-végzé­sének lehetőségéről, a lakosság részére" tárgyában. DR. VODILA BARNA: Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Három évvel ezelőtt egy interpellációt nyújtottam be az igazságügyrniniszter elvtárshoz, melyben kértem, hogy a bíróságot he­lyezzék vissza Edelénybe. Akkor eredményes volt az interpellációm, megértésre talált a minisztérium részéről, ezért felhasználom az alkalmat, ha talán késve is, és választóim köszönetét tolmácsolom a megértésért, a kedvező döntésért, ma már újra Ede­lényben működik a bíróság. Újabb interpellációmat választókerületem 43 kis­településének választópolgárai kérésére terjesztem ismét az igazságügyminiszter elvtárshoz. Választókerületem, s az ország sokezer kistelepü­lésének lakói jelenleg ha jogügyletet akarnak létre­hozni, — elsősorban adásvételi szerződésre gondo­lok —, végrendeletek készítése, kisebb jogügyletek megkötése céljából, fáradságos utakat tesznek meg, esetleg napokig távol maradnak munkahelyükről. Ez nemcsak időveszteséget, de tetemes költséget is jelent számukra. Ugyanis jelenleg csak ügyvédek, ügyvédi közösségek köthetnek ilyen jogügyletet. Ezeket az egyszerű okiratokat a felszabadulás előtt és az 50-es évek elején községi jegyzők végezték nagy szakértelemmel, meghatározott szerény díjazásért. A lakosság ezzel a szolgáltatással meg volt elégedve, vagyis a gyakorlatban érvényesült az az elv, melyet ma is hirdetünk, hogy az ügyeket lehetőleg ott kell elintézni, ahol azok keletkeznek. A tanácsok meg­alakulása után a jogszabály megtiltotta, hogy a he­lyi tanácsok vezetői és dolgozói a lakosság kérésére magánmunkálatokat végezzenek, pedig a lakosság ma is igényli ezeket a szolgáltatásokat a tanácsi dolgozóktól. Több mint 15 éve folyik a vita e kérdés körül. A tanácsrendszer kialakulása óta 38 év telt el. A tanácsi vezetők, elsősorban a vb-titkárok, ál­lamigazgatási főiskolai és többen jogi végzettséggel rendelkeznek. Ez ma már feltétele a vb-titkárok ki­nevezésének. Tanácsi vezetőink alkalmasak arra, hogy a lakosság kérésére magánmunkálatokat végez­zenek, szerény díjazás ellenében. Ha alkalmasnak tartjuk a községi vezetőket mil­liós beruházási költségvetési összegekkel való gaz­dálkodásra, akkor miért félünk számukra jogosít­ványt adni e szolgáltatások ellátására? Ha valljuk továbbra is, hogy az ügyeket lehetőleg ott intézzük, ahol azok keletkeznek, ha komolyan vesszük a la­kosság kérését és véleményét saját sorsának kedve­zőbb alakítására, ha a települések népességmegtartó erejét akarjuk növelni, akkor feltétlen fontolóra kell venni olyan intézkedések megtételét, amelyek javítják

Next

/
Thumbnails
Contents