Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2753 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2754 tapasztalatok azt bizonyítják, és a saját tapasztalatom is az, hogy ha a kereskedő a kifogásolt árut visszaküldi, a gyártó retorziót alkalmaz, és legközelebb abba a boltba nem a megrendelésnek megfelelően szállít. Ez a gyártó monopolhelyzetére utal. Milyen helyzet alakulhat ki, ha az új élelmiszeripari termékeknél a forgalomba hozhat ós ágról minőségi szempontból a gyártótól függő szerv, vagyis az âtala fenntartott élelmiszervizsgáló állomások döntenek? Sajnálatos, hogy a fogyasztói érdekvédelem szempontjából oly fontos és a gyártótól független szerv hatósági jogköre nem látszik érvényesülni', és ezzel csorba esik a fogyasztói érdekvédelmen. Ugyancsak meggondolandó, hogy szükséges-e párhuzamosan két hatóság a MÉM-állomások és a KERMI azonos jogkörű működése, ellenőrzése a kereskedelemben, mint ahogy ezt a MÉM által kiadott végrehajtási rendelet megjelöli? És ahogy a kereskedelmi ellenőrzések szervezete kiépített, emellett más társadalmi szervek, például a FOT, a Népi Ellenőrzési Bizottság is segítik ezt a munkát. Az elmúlt időszakban volt rá lehetőségem, és ezt köszönöm a MÉM-nek, hogy betekintést nyerjek egy állomás munkájába. Ugyanakkor lehetőségem volt arra is, hogy a kereskedelem ellenőrző szervének a munkáját is megfigyelhessem. Elmondhatom, hogy mindkét helyen pozitív tapasztalatokat szereztem. A MÉM-állo másnál történt látogatásom során kérdéseimre válaszolva elmondták, hogy például a kenyér minőségét nem vizsgálják. Kérdezem: a kenyér nem élelmiszer, csak a húsáru? Tisztelt Ház! Szeretnék még visszatérni a bizottsági jelentésre néhány gondolatban. Az országgyűlés jegyzőkönyvének idézetét szeretném folytatni, hogy teljessé tegyem, mert így nem fedi azt a közbeszólásomat, hogy „akkor kérem törvénybe". Tehát az idézet így hangzik: Váncsa Jenő: Én azt javaslom, s most ismételten szeretném megemlíteni, úgy módosítjuk ezt a szöveget, hogy a mezőgazdasági miniszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértésben hozza meg a döntést, hogy ki ellenőrizzen és milyen területen. Ebbe maradéktalanul belefér az az igény, hogy a kereskedelmi szférában a kereskedelmi miniszter a maga ellenőrző hálózatát fogja működtetni. Megjegyzem: azóta az akkori kereskedelmi miniszter nyugdíjba vonult. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem általában az ellenőrzésről volt és van szó, hanem a forgalomba hozatal előtti minőségellenőrzésről. Hiszen a törvénymódosítási javaslatom is erre irányult és irányul most is. Ellentétben a bizottsági jelentésben rögzített 31. §-sal, amivel kapcsolatban semmi kifogásom nincs. A miniszter az ülésszakon a „kérem törvénybe" felszólalásomra azt válaszolta: jó, köszönöm szépen, akkor világos. Nem szeretnék szőrszálhasogató lenni, de úgy érzem, a kérésem egyértelmű volt, a törvényben kértem rögzíteni az elhangzottakat. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy elmondjam, milyen úton jutott el módosító javaslatom önök elé. Elöljáróban szeretném megjegyezni, nem az indulat vezérel, hogy a következőket elmondjam önöknek, hanem az, hogy tanulságul szolgáljon, és nem is a személyeskedés a célom. Kezdem azzal, hogy a tavaszi ülésszak előtt időben megküldtem módosító javaslatomat, melyet az illetékes két bizottság, a jogi és a mezőgazdasági, meg sem tárgyalt. Ezt követően az országgyűlési felszólalásomban utaltam arra, hogy kérem a bizottságok támogatását. Feltételezve azt, hogy a házszbálynak megfelelően ezek összeülnek, s megvitatják javaslatomat. Ez elmaradt. így kerülhetett sor a válaszadás során a miniszterrel való szóvitámra. A miniszter válaszát ismerve, vártam a törvény megjelenését a Magyar Közlönyben. Ennek megjelenésekor, április 21-én azt tapasztaltam, hogy a javaslatom, amit a miniszter világosan értett, nem került beépítésre. Ezt követően az alkotmányjogi tanácshoz és az országgyűlési akkori elnökéhez fordultam felülbírálati kérelemmel április 26-án. A végrehajtási rendelet elkészítésébe a MÉM bevont, ezt most is konstruktívnak tartom. Az Alkotmányjogi Tanács ügyemmel megbízott referensei június 13-án reagált, javasolta a nyári ülésszakon, június 29-én történő személyes találkozást a tisztánlátás érdekében. Találkozásomkor szóban jogosnak tartotta módosítási javaslatom. Mivel sem az Országgyűlés elnökétől, sem az alkotmányjogi tanácstól nem kaptam írásos érdemi választ, ezért ismét az Országgyűlés elnökéhez, ekkor már Staidnger Istvánhoz fordultam augusztus 2-án módosító javaslatom érdemi elbírálása érdekében úgy, hogy az őszi ülésszakra a törvénymódosításomat benyújthassan az ügyrendben rögzített határidőig. Szeptember 5-én ismét az Országgyűlés elnökének írtam levelet, melyben tudattam, hogy törvénymódosítási javaslattal élek. Ebből kitűnhetett, hogy még mindig nem történt semmi. Szeptember 8-án levelet kaptam az Országgyűlés elnökétől, melyben tájékoztatott arról, hogy a jogi bizottság tárgyalja az ügyemet. Az őszi ülésszak előtt, szeptember 27-én meghívást kaptam a jogi bizottság ülésére, ahol javaslatom március l-e óta először megvitatásra került. A bizottság titkára ezen vita végén javasolta, hogy az országgyűlésig a mezőgazdasági miniszterrel személyes találkozót ahoz létre, ettől teszi függővé a bizottság határozatát. A személyes találkozóra az Országgyűlés ülésszakán október 2-án került sor, melyen a miniszter az elkövetkezendő hétre kérte a hosszabb megbeszélést és ennek az időpontnak egyeztetését is a bizottsági titkár vállalta. November 9-én, miután nem jött létre a következő heti találkozó, levélben tájékoztattam az Országgyűlés elnökét, hogy a novemberi ülésszakon fenntartom módosító javaslatom, mivel az ügyben nem történt érdemi dolog. Ettől kezdve tisztelt képviselőtársaim az események felgyorsultak. 14-én jelezték, hogy 16-án ráér a miniszter a személyes beszélgetésre, melynek során hívtak meg egy állomás megtekintésére 18-ra. 21-én a bizottsági titkár érdeklődésére tájékoztattam,