Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2697 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2698 szakzsargon használhatóságának határai. Másfelől azt is be kellett látni, hogy ismereteink hézagait nem feltétlenül a törvényjavaslat szövegén kell számon kérni. Az újraszerkesztés a tanulságok mellett eredményeket is hozott természetesen. Ezek között is kiemelkedő helyen említeném - amiről Villányi elvtárs már szólt -, hogy a háromlépcsős szabályozás megszűnt. Az új törvényjavaslat ugyanis a korábbi végrehajtási rendelet minden lényeges elemét magában foglalja, míg az átmeneti rendelkezéseket törvényerejű rendelet helyett ugyancsak törvény szabályozza majd. A kormány a törvényjavaslatban csupán olyan esetekre kért felhatalmazást, amelyeknek híján sűrűn kellene módosítanunk a törvényt. Ilyen az elmaradott térségekben működő adóalanyagok kedvezménye vagy az állóeszközök gyorsított leírásának engedélyezése, amely az expozéban szintén elhangzott. A módosított változatnak nem csekély erénye a korábbinál mindenki számára érthetőbb szöveg. Érdemi változás, hogy a gazdálkodók a veszteséget legfeljebb két évre elhatárolhatják, és kiegészült az adókedvezményben részesülők köre is az élelmiszer-kiskereskedelmi tevékenységgel. A korábban a kormány által benyújtott módosított törvényjavaslatot a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, valamint a terv- és költségvetési bizottság november 17-i együttes ülésén tárgyalta. A teljesség igénye nélkül néhány fontos részletet szeretnék ebből ismertetni. Dr. Tallóssy Frigyes képviselőtársunk több módosítási indítványt tett, amelyek egy része, miután a bizottságok elfogadták, bekerült a terv- és költségvetési bizottság jelentésébe. Ezeken túl javasolta képviselőtársunk — amelyre Villányi elvtárs szintén utalt - a 40 százalékos nyereségadó felső sávhatárának emelését 3 millióról 10 millió forintra. Ezt a javaslatot vita után az együttes bizottsági ülés elvetette, mivel a költségvetésnek 7-8 milliárd forint forráskiesés okozna. Dr. Szabó Kálmán képviselőtársunk folytatta egyoldalú küzdelmét a reális hazai vagyonértékelés bevezetése érdekében. Most úgy tűnik, fordulat következik, legalábbis pénzügyminiszterünk jóslata szerint, mert bár ebben a törvényben nem fogalmazódhat meg, a társasági törvény alkalmazása hamarosan kikényszeríti a megoldást. A vita legmarkánsabb tétje, mind az első, mind a mostani tárgyalás során az adó kulcsának mértéke volt. A módosított törvényjavaslat szétküldése után vált világossá a törvényelőkészítők számára, hogy az 1989-es költségvetés kiadásait nem tudják a tervezett mértékben csökkenteni, ezért növelni kényszerülnek a forrásokat. így fordulhatott elő, hogy míg a módosított javaslat szövegében változatlanul 50 százalékos adókulcs szerepel, addig a bizottsági üléseken 55 százalékról vitatkoztunk. Csak a lényeget mondom. A terv- és költségvetési bizottság az eredeti, 50 százalékos adókulccsal javasolja a tisztelt háznak elfogadásra a törvényjavaslatot, a következő okok miatt. 1. A bizottság az októberi ülésén és a mostani vitájában is állást foglalt már és az 50 százalékot fogadta el. 2. Az adókulcs így is magas, további emelése a tisztán hazai vállalkozások többségét megfosztaná a szerkezetváltozás esélyétől. Márpedig hosszú ideig ezek a vállalkozók fogják a magyar gazdaság arculatát meghatározni. 3. A további adóemelésre kénytelen a termelő szféra áremeléssel reagálni, ami az inflációt gerjeszti, és végső soron az állampolgár helyzetét rontja tovább. Az 50 százalékos adókulcs megoldás látszik a legelfogadhatóbb kompromisszumnak ahhoz, hogy ne vegyük el a magánvállalkozás kedvét, és hogy az állami, szövetkezeti szféra terhei is elviselhető keretek között maradjanak, a magas költségvetési elvonás mellett. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes bizottsági ülésen dr. Horváth Jenő képviselőtársunk a vállalkozási nyereségadó elnevezés és a VA helyett csehovi ihletésű rövidítést ajánlott. Az mondta: nevezzük Ványának. Mielőtt bárki, s főleg az érintett állami, szövetkezeti és magánvállalkozók asszociációkba bocsátkoznának a csehovi rezignáltság és mozdulatlanság, valamint ennek az adótörvénynek a hatása között, sietek kijelenteni, bízvást több képviselőtársam nevében, hogy valamennyien tudjuk, a nyereségadó törvény nem igazán ideális, hiszen fő elemének, az adókulcsnak a meghatározását nem a vállalkozási kedv mindenekfölötti ösztönzése, hanem a költségvetés motiválta. Pedig tudjuk, a gazdaság megrekedt szekerét ebből a kátyúból csak az igazi piacorientált vállalkozás tudja kihúzni. De már azt is tudjuk, hogy a 89-es költségvetés tervezett jelentős hiánya mellett reálértékben kevesebb jut az egészségügyre, szociális ellátásra, oktatásra is. Azonban nem engedhetjük meg magunknak a kívülállóknak azt a luxusát, hogy döntéseinket csak a magán-, vagy csak az állami vállalkozás, csak a kisés nagykeresetű állampolgár, vagy a nagycsaládosok és az egyedülállók szempontjából alapozzuk meg, de ezeket az ellenpontokat sorolhatnám tovább. Nekünk, képviselőknek minden szempontot mérlegelnünk kell, azonban prioritást kell biztosítanunk azoknak az elképzeléseknek, amelyek a létminimum határán élők helyzetét javítják, és azoknak, amelyek a társadalom szellemi túlélését biztosítják. Nem növelhetők tovább tehát a lakosság terhei, de nem lehet tovább csökkenteni a szociális, egészségügyi, oktatási, művelődési kiadásokat sem. Egyetlen terhelhető jövedelemtulajdonos a termelő szféra, de csak bizonyos határig. A kormány ígérete szerint a várható további elvonások — társadalombiztosítási járulék, lakásalap stb. - törvényjavaslat formájában ugyancsak az országgyűlés elő kerülnek, de ez komform a jogalkotási törvényünkkel is. Ez jó, mindig is ezt óhajtottuk. Azonban illúziókergetés lenne azt hinni, hogy ettől az elvonások mértéke csökkenni fog. Ügyelni kell azokra a határokra, ameddig ezekkel elmegyünk, nehogy adóalap híján maradjanak el a költségvetés tervezett bevételei. Tisztelt Országgyűlés! Mindezeket és az októberi ülésszak vitáját is mérlegelve a terv- és költségvetési bizottság úgy értékelte, hogy fo elemeiben a törvényjavaslat előnyére változott, természetesen változatlan, 50 százalékos adókulcsot javasolva és feltételezve, for-