Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2683 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2684 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra, ezért a vitát bezárom; a válaszadás előtt húsz perc szünetet rendelek el. (Szünet után. Elnök: Horváth Lajos, 16.35) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Dr. Hoós Jánost, az Országos Tervhivatal elnökét illeti a vitazáró szó. DR. HOÓS JÁNOS: Tisztelt Ház! A kormány nevében is nagyon köszönöm ezt a több mint egy napos, nagyon tartalmas konstruktív vitát, a sok javaslatot. Külön köszönöm azokat a bíráló megjegyzéseket, amelyeket a képviselők tettek, még azokat is, amelyek itt néha derűt váltottak ki, mert abból is tudunk tanulni. Egyben szeretném azt is kiemelni, hogy nagy figyelemmel kísértük ezt a vitát, munkatársaink is, és a továbbiakban ezeket a lehető legnagyobb mértékben hasznosítjuk. Ahogy jeleztem, a kormány nagyon intenzív munkát folytat a gazdaságpolitika további céljainak a konkretizálására és a gazdasági eszközrendszer vonatkozásában is, és ez a vita ehhez nagyon hasznos volt. Azt is szeretném egyúttal jelezni, hogy néhány olyan kérdésre, amely itt felmerült, a kormány fogadókész, és örömmel jelenthetem Hellner Károly képviselőnek, hogy ezt a bizonyos élelmiszerkiskereskedelmi kérdést valószínűleg az idén el tudjuk rendezni. (Taps.) Ahogy Beck elvtárs jeiezte, fogadókészek vagyunk az idegenforgalommal kapcsolatos feszültségek megoldására is, de még szeretnék arra utalni, hogy ez sokkal komplikáltabb kérdés, mintha mindenkinek útlevelet adnánk, és azon címen elkölti a pénzét Magyarországon. Nagyon szeretném aláhúzni, nagyon jól esett, hogy több képviselő közös felelősségről szólt. Ugy érezzük és azt hiszem ezt próbáltuk jelezni, hogy az ország helyzetét önmagában a kormány nem tudja megoldani. Valóban kell a kormány számára a parlamenti támogatás, közös felelősség. Ezt a cél szolgálta az is, lehet, hogy ezt nem tudtuk teljesen még kielégíteni, hogy most mind írásban, mind szóban törekedtünk a maximális nyíltságra, őszinteségre és a helyzet valós feltárására. Ugy gondolom, hogy mind a devizális problémák, mind a fizetési helyzet, költségvetés, államigazgatás tekintetében a kormány most olyan információt tudott a parlament részére bocsátani, ami azért a korábbiakhoz képest lényegesen más és jobb. Meg kell mondanom, hogy ez nem csak a parlamentnek az érdeke, ez érdeke a kormánynak is. Sok tekintetben egyetértek Fekete János képviselő felvetésével. Engedjék meg, hogy megjegyezzem anélkül, hogy kitérnék a hozzászólására, a Nemzeti Bank talán mintha túl nagy felelősséget vállalt volna magára az elmúlt időszakban. Ha azok az információk, amelyek most a parlament rendelkezésére állnak, korában is a parlament rendelkezésére álltak volna, valószínű, hogy nem itt tartanánk, több tekintetben a helyzet sokkal jobb lenne az adósságállomány vonatkozásában. (Taps.) Hozzátenném még azt is tisztelt képviselők, nem biztos, hogy ez a parlamentnek a felelősségét és a dolgát megkönnyítette volna. Tudniillik, ahogy Fekete János képviselő jelezte, azokban az országokban, ahol ezeket a válságokat átélték, ott az életszínvonat csökkentő restrikciós lépéseket 10—15 évvel ezelőtt megtették. Jó lett volna, ha akkor a kormány és főleg a Nemzeti Bank megosztja a gondját és közösen tudtuk volna vállalni; az életszínvonalat reális mederbe tereljük, és akkor nincs az a determinációs helyzet, amely most van. Nem lenne a kormánynak olyan nehéz helyzete, hogy a szakadék szélén táncolva próbál stabilitást és kibontakozást létrehozni. Tehát ilyen szempontból a nyíltság vagy a demokrácia nemcsak udvariassági kérdés, hanem komoly — hadd mondjam közgazdaságilag is kifejtve — anyagi erő. Ezért kell nekünk ezt a kormánynak is, parlamentnek is még jobbá és. hatékonyabbá tenni. Engedjék meg, hogy ne térjek ki itt 26 képviselő felvetésének a részletes megválaszolására, mert azt hiszem, akkor újabb expozét és újabb ülést lehetne tartani. Néhány kérdést szeretnék kiemelni. Az egyik a teherviselés. Meg kell mondani, és én az expozéban jeleztem, hogy ha itt a felmerült összes kérést kielégítenénk, nem akarok drámai szavakat hangsúlyozni, de ez az ország hónapok alatt fizetésképtelen lenne. Mert ahogy összeszámoltam Kőrös Gáspár képviselő elvtársnak az igényeit, ez minimum 20 milliárd forint többlet, ami azt jelenti, hogy nincs reálbércsökkenés, reáljövedelem-csökkenés. Másik oldalról pedig, ha mi a vállalatokat nem terheljük, akkor Kőrös képviselőnek nemcsak az a 20 milliárd hiányozna, hanem gyakorlatilag 2-3 századlékkai nagyobb fogyasztáscsökkenés, amit politikailag nem lehetne elviselni, illetőleg olyan hiteligényt jelentene az ország számára, amit pillanatnyilag nem tudunk megfinanszírozni. Lehetne egy harmadik megoldás, hogy a társadalmi közös kiadásokat még drasztikusabban csökkentsük. Itt elhangzottak számok, 100 milliárdok, ezer milliárdok. Ezt egy kicsit pontosítani kellene, de azért valljuk be, hogy a társadalmi közös kiadásoknak a döntő többsége egészségügy, oktatás, kultúra, tudomány. Ezek a masszív tételek. Az igazgatás is jelentős tétel, milliárdok, de itt nem milliárdok hiányoznak. S ha tovább csökkentjük az egészségügyet, oktatást, kultúrát annál is, ami le van írva, egyszerűen olyan visszafordíthatatlan folyamatok következnek be, amit a gazdaság nem tudna, még egy későbbi növekedési periódusban sem korrigálni. Tehát elvtársak ez nagyon kényes kérdés. Nekünk is vannak számításaink. Schmidt elvtársnak a számításai valószínűleg igazak, de megjegyzem, hogy példa értékű számításokat mindenre fel lehet hozni. Valószínű, hogy vállalati oldalról mikro szinten ez igaz, de makro szinten a számítások azért mást mutatnak. Nem állítom, hogy adott vállalatoknál ez nem így van. De szeretnék arra utalni, hogy a mi szándékunknak megfelelően a jövedelemnek a decentralizációja érdemben bekövetkezett 1987-tŐl 1988-ra, a nyereség centralizációs hányada az 87. évi 77 százalékról 59 százalékra csökkent. Tehát elvtársak ez nagyon lényeges, csökkenés, ezt mi tudatosan