Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2675 Az Országgyűlés 32. ülése, 198 Alapgondolatomat a Kossuth tér másik oldalán álló épületen levő felirat adja: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. Nem élelmiszeripari, hanem élelmezésügyi. Kinek az ügye ez? Ugy gondolom, a népnek, a népgazdaságnak, az országgyűlésnek és ezáltal a kormánynak az ügye. örömmel tölt el a jelentés szerint, hogy ez évben dinamikusan nő az agrárágazat termelése, de a jó exportpiaci lehetőség ellenére az állatállomány csökkent. Ez véleményem szerint azt jelzi, hogy a jelenleg is folytatott szabályozást a paraszt elbírja, de a marha nem. (Derültség és taps.) A munkaerőpiacról az anyag megállapítja, hogy túlkereslet jellemzi; 50—60 ezer a nyilvántartott, kitöltetlen álláshelyek száma. Ez szerintem legalább a duplája és ezért érthetetlen számomra, hogy a munkanélküli segélyt ilyen kiemelten kezeljük, és elsősorban ezzel foglalkozunk, ahelyett, hogy az átképzésre és a meglevő munkahelyeken optimális munka- és életkörülmények megteremtésére helyeznénk a hangsúlyt. Véleményem szerint ma ebben a hazában aki dolgozni akar, az talál munkahelyet. Aki pedig nem akar, azt ne segélyezzük. (Helyeslés.) Jelentősnek minősíti az irányítási rendszerben bekövetkező változásokat a tájékoztató. Én ebből két dolgot emelnék ki. Az egyik a bankrendszerek korszerűsítése. Mit jelent ez a hétköznapokban például a mi gazdaságunkban? Számlavezető bankunktól a sokszorosára növekedett termeléshez a korábbi likviditási hitel egyharmadát sem kaptuk meg féléves lejárattal. A hiánygazdálkodás miatt a termeléshez szükséges ipari eredetű anyagokból fél-, egyéves készleteket kell tartani, a megtermelt áru értéke fél-egy éven belül folyik be. Miből lehet ezt finanszírozni? A kistermelői integrációban felvásárolt termékekre és munkabérre évi 300 millió forint a szükségletünk. Itt nem lehet váltóval fizetni, és ezt 40 millió forint hitelből kellene megoldani. Történik ez annak ellenére, hogy az Országgyűlés június 1-jei ülésszakán a Magyar Nemzeti Bank elnöke a következőket mondta: a Nemzeti Bank részéről megígérem, hogy semmÜyen tartós zavar a finanszírozás oldaláról nem fog előfordulni, ami a jó mezőgazdasági terméseredmények minél előbbi és minél gyorsabb realizálását meggátolná. Lehet, hogy ez Budapesten így volt, de mihozzánk nem jutott el. Megkeresésünkre a Kereskedelmi Bank a Nemzeti Bankra — gondolom, ők a pénzügyi kormányzatra — hivatkoznak, és akkor az illetékes elvtárs legnagyobb megdöbbenésemre a tévé nyilvánossága előtt kijelenti, hogy azért szűkülnek a hitelek és emelkednek a kamatlábak, hogy a közel 20 százalék kamatláb alatti nyereséggel dolgozó vállalatok ne jussanak pénzhez és ne rontsák a népgazdaság hatékonyságát. Ma Magyarországon Üyen mezőgazdasági üzem nincs. És én azt javaslom, hogy a jövedelmek csökkentését ott kezdeményezzék, ahol ez az idén sem következett be: az anyag szerint is például a pénzintézeteknél! (Zaj és taps.) Ha már a pénzügyeknél tartunk, szeretnék egy kérdést feltenni. Igaz-e, hogy a központi bizottság egy '8. november 25-én, pénteken 2676 korábbi ülésén áldását adta arra, hogy 1989. január 1-től újabb tízmilliárd forintot vonjanak ki a gazdaságból? Ha nem igaz, elnézést kérek a kérdésért. Ha igaz, akkor tovább kérdeznék: mennyiben illetékes a központi bizottság ebben a teljesen gazdasági-pénzügyi kérdésben? Azért kellett ez az állásfoglalás, hogy legyen mi mögé bújni, vagy netán ez is a banki korszerűsödés egyik jele? A másik téma: a kormányzati irányítás átalakításának megindítása. Tevékenységünk kapcsán gyakori vendég vagyok a Kereskedelmi Minisztériumban, ahol már tiszteletbeli munkatársnak fogadtak, ennek ellenére pontosan egy fél napba került, míg nagy segítséggel ki tudtam deríteni, hogy az 50-valahány főosztályból melyik foglalkozik a beadványunkkal? Az elmúlt pár hónap alatt ebben a minisztériumban három átszervezés zajlott le és még nincs vége. Szeretném kérdezni: ilyen bizonytalan körülmények között melyik ott dolgozó tud csak a munkájával foglalkozni? Nem irigylem Beck elvtársat, nagyon nehéz feladatot kapott, de arra kérem, hogy az ott dolgozó, jól felkészült, jó szándékú és tenni is akaró munkatársai és mindnyájunk érdekében minél előbb fejezzék be az átszervezést. Hogy egy kicsit saját portánkon is szétnézzünk: tudjuk, hogy jelentős létszámcsökkentéssel megtörtént a MÉM átszervezése. Ezen túl készült egy anyag az agrárpolitika megújításáról is. El kell mondanom, hogy az eddig eltelt időben ennek inkább negatívumait éreztük, az új szervezeti egységek nem megfelelő tájékozódásából és a jogkörök tisztázatlanságából fakadóan. Az Agrárpolitikai Tanács által készített anyag foglalkozik a cél- és eszközrendszerrel, a vállalatok korszerűsítésével, az integrációs kapcsolatokkal, a szabályozással, de a minisztérium szerepével, munkamódszerével nem! pedig azt hiszem, ez is beletartozik az agrárpolitika megújításába. Az írásos anyag két megállapításával szeretnék vitatkozni. A lakosság körében a jövedelemszerzés nem igazodik a teljesítményekhez, ez az első. Valószínű, hogy ez egy szűkebb rétegre igaz, de általában nem helytálló. Ki merem jelenteni, hogy választókörzetemben az emberek nem tudnak többet dolgozni. Hatékonyabban, kulturáltabban lehetne? Igen, De ez nem a dolgozón, hanem az elavult, korszerűtlen technikán múlik és azon,hogy a létminimumon, vagy valamivel afölött tudja tartani magát, a tanulásra, az önképzésre nem jut ideje és nincs is rá energiája. A másik, amiről már itt volt szó: - szó szerint idézem — a KGST-partnereink keletkező aktívumukat nem tudják és nem akarják a számunkra is szükséges termékekkel ellentételezni. Terjesen egyetértek Fekete képviselőtársammal: ez számomra is érthetetlen. Véleményem szerint a szocialista táboron belül jelentős élelmiszertöbblettel csak mi rendelkezünk. Ezen országok — köztük a Szovjetunió - legfőbb problémája a lakosság élelmiszerrel és fogyasztási cikkekkel való ellátása. Érthetetlen számomra az ellentételezés problémája. Ha ez államközi szinten nem megy, bíz-