Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2551 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2552 lékkai nőtt, de egyes periódusokban némileg csökkent is. KGST-kapcsolataink bővítésének lehetőségei továbbra is korlátozottak, bár a befolyásoló tényezők minőségileg változtak. Ilyen tényező az energiahordozók világpiaci árának az utóbbi években bekövetkezett csökkenése, amelynek hatására a magyar—szovjet árarányok a mi javunkra változtak. Ez kedvező számunkra, de a múlt években elkezdődött cserearány-javulást nem tudjuk igazán kihasználni, előnnyé formálni. A Szovjetunió ugyanis jelenleg nem tudja exportját a számunkra szükséges áru- és minőségi összetételben olyan ütemben növelni, mint ahogyan mi tettük a megelőző évtizedben. Ezért úgy látszik, hogy kivitelünk 1989-ben mérséklődik, a források kihelyezése nem lehet célunk. Szovjet partnereink igényeit ismerve várható, hogy a kivitel csökkenése elsősorban azoknál a vállalatoknál okozhat jelentős gondokat, amelyek értékesítési szerkezetében a szovjet megrendelések részesedése magas. A hagyományos együttműködési formák kimerülése, az új együttműködési mechanizmus kialakulásának elhúzódása miatt azzal kell számolnunk, hogy a következő években szocialista irányú gazdasági kapcsolataink nem jelentenek dinamizáló tényezőt a magyar gazdaság számára. Ez egyik döntő oka annak, hogy gazdasági növekedésünk üteme a korábbi időszakhoz képest jelentősen visszaesik. Gondjaink harmadik oka az, hogy a gazdaságpolitika mozgásterét a kialakult gazdasági szerkezet is szűkíti. A termelésben és az export — különösen a nem-rubelexport — szerkezetének meghatározó a kitermelő és az alapanyag-szektor részaránya. Amíg például a gépek és az alkatrészek részesedése nemrubel-elszámolású kivitelünkben mindössze 17 százalék, addig az anyagok és félkész termékek, energiahordozók hányada több mint 40 százalék, az élelmiszergazdasági cikkek aránya pedig mintegy 25 százalék. Ez utóbbi gazdasági szférák a fejlesztési források és a támogatás meghatározó hányadát kapták. A feldolgozóipar számottevő része viszont napi gondokkal küzd, - éppen azért, mert fejlesztésére viszonylag kevés pénz jutott, de azért is, mert a fejlesztési döntéseknél nem vettük eléggé figyelembe a változó piaci viszonyokat. A merev struktúra miatt a magyar gazdaság versenyképessége, pozíciója leértékelődött a világpiacon. Tisztelt Országgyűlés ! Súlyos gazdasági, társadalmi helyzetbe kerültünk. A magyar gazdaság az elmúlt másfél évtizedben eltávolodott a világgazdasági fejlődés fő vonalától. Ennek következtében a társadalmi-gazdasági stabilitás érezhetően megrendült. Ebből a helyzetből kereste a kiutat a kormány stabilizációs munkaprogramja, amely mintegy hároméves időszakra szól. Ebből 1988 végével egy év, az időszak egyharmada, első harmada telik el. Indokolt tehát áttekinteni, mit értünk el, mit valósítottunk meg és hol voltunk eredménytelenek. Elöljáróban és összességében megállapítható, hogy a program leglényegesebb célkitűzéseinek teljesítésében a kívánt irányban mozdultunk el. Ennek köszönhető, hogy a nehéz gazdasági helyzetben sikerült talpon maradnunk és ez alapot teremt a stabilizációs program folytatásához. Alapvető érdekünk az ország fizetőképességének megőrzése. Ebből a szempontból a program időarányos részét teljesítjük. Érdemben lassult az adósságállomány növekedési üteme. A konvertibilis áruforgalom egyenlegében fordulatot értünk el. A nem-rubel-elszámolású áruforgalom aktívuma meghaladja a tervezett 250 millió dollárt, — ez 600 millió dolláros javulást jelent a múlt évhez képest. A tervezettet meghaladó konvertibilis exportra alapozva a behozatalt a számítottnál kevésbé kellett mérsékelni, ami javítja a vállalati gazdálkodás feltételeit. Igaz, a kivitel bővülését jobbára a világgazdasági konjunktúra élénkülése, az exporterősítő ösztönzés segítette és kevésbé a strukturális átrendeződésből adódó, hatékonyság javulással alátámasztott teljesítmény-növekedés. Természetesen azzal számolni kell, hogy a szerkezetátalakítás hosszabb távú folyamat, az idén megkezdődött változások hatásai csak később érzékelhetők. A fizetési mérleg hiánya a tavalyinál lényegesen kisebb lesz, bár a tervezett 500 millió dollárt kisebb mértékben meghaladja, de a kamatok emelkedését és a lakosság erőteljesen növekvő devizafelhasználását figyelembe véve ez nagyon jelentős előrelépés. A lakosság széles körben élt a világútlevél lehetőségeivel és a valutavásárlási könnyítéssel, így a valutavásárlás mintegy 300 millió dollárral nagyobb az 1987- évinél - 180 millió dollárról csaknem 480 millió dollárra emelkedik. A termelés mennyiségi előirányzatai megvalósulnak. A GDP lényegében a tervezettnek megfelelően körülbelül 1 százalékkal nő, a cserearányjavulást is figyelembe véve a növekedés megközelíti a 2 százalékot. Ezen belül kiemelkedő a mezőgazdasági termékek termelésének 5 százalék körüli növekedése, amit az ország egyes térségeit sújtó aszály ellenére értünk el. Bár az ipar termelése megközelíti a tervezettet, de elsősorban az alapanyagipari ágazatok növelik termelésüket, a feldolgozóipar összességében stagnál. Néhány területen azonban kedvező irányú szerkezetváltozás indult meg, például a gyógyszeriparban, a fogyasztási cikkek exportcélú termelésében. Fontos, a jövőre kiható szerkezetátalakítási döntések születtek. Ilyen döntés a szénbányászat támogatásának csökkentése, a támogatás elveinek megváltoztatása, a gazdaságos kitermelés küszöbértékének meghatározása. Több ezer dolgozót érintő kormányzati elhatározások születtek a vaskohászat szerkezetének korszerűsítésére. Mindez csökkenti a gazdaság veszteségforrásait. Újragondoljuk az agrárpolitikai koncepciónkat is, aminek szintén jelentős hatásai lehetnek és lesznek. A gazdasági stabilizáció feltétele a fogyasztás kényszerű csökkenése is. A lakosság fogyasztása 1988-ban a számítottnak megfelelően jelentősen mérséklődik. A fogyasztói árszínvonal körülbelül 16 százalékkal emelkedik, ami egy százalékkal több a tervezettnél. Ez a túllépés részint a forint leértékelésének, részint a költségvetési egyensúlyt javító terven felüli közpon-