Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2421 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2422 valósult meg, a kapcsolódó beruházások nem épültek meg a főművel együtt és elmaradt a szükséges mértékű melioráció. Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszakot megelőző vitákban és itt is Südi képviselőtársam felvetése kapcsán szó esett a népszavazás kérdéséről. Erről az a véleményem, hogy nem lenne helyes ebben a kérdésben népszavazással dönteni. Ezt arra alapozom, hogy az ülésszakra felkészülve igyekeztem tájékozódni választóim körében is. Azt tapasztaltam, hogy nem ismerik jól a vízlépcsőrendszer működésének körülményeit, összefüggéseit, például Bős és Nagymaros kapcsolatát. Egyrészt tehát a súlyos tájékoztatási hibák, másrészt az ellenzők, és sajnos, esetenként a sajtó által felszított közhnagulat miatt a lakosságnak nincs pontos, hiteles információja a vitatott kérdésekről, ezért nem tudna egy népszavazás keretében szélsőséges hangulatoktól mentes, racionális döntést hozni. Elfogadva a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium tájékoztatóját - dr. Berdár Béla bizottsági előterjesztésével teljes mértékben egyetértve — fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy a szükséges szennyvíztisztító telepek mindkét országban történő megépítése előtt az erőmű csúcsra-járatását nem szabad megkezdeni. Erre kormányszinté, csehszlovák—magyar környezetvédelmi megállapodás keretében kell garanciát biztosítani. Ugyancsak fontosnak tartom azt, hogy a mű további építését, beleértve a térség járulékos beruházásait is, valamint a mű üzemeltetését, a javaslat szerinti társadalmi ellenőrző bizottság felügyelje. A bizottság rendszeresen adjon tájékoztatást ellenőrzéseinek eredményéről a Parlamentnek annak érdekében, hogy szükség esetén időben közbe lehessen lépni. Végezetül még egy mondat erejéig szeretnék visszatérni a Magyar Tudományos Akadémia tegnapi jelentésére. Ez a jelentés valamennyiünk számára felmentést adhatna Maróthy elvtárs beszámolójának elfogadása, illetve a beruházás igenlése alól. De ne felejtsük el azt sem, hogy a ,,nem" kimondásának ugyanakkora, vagy még nagyobb a felelőssége. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés ! Hatvan perces ebédszünetet rendelek el. {Szünet: 13.03-14.03 - Elnök: Horváth Lajos) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Szóra következik Király Zoltán Csongrád megyei képviselőtársunk. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Szokásomtól eltérően, amikoris általában tíz perc erejéig szoktam kérni a türelmüket, ezúttal bevallom, hosszabb leszek és ha ez nem tetszik valakinek, javaslom menjen ki kávét inni a Gundelékhez, úgy gondolom azonban, hogy tíz évet átfogni és mindazokat a vitákat, nézeteltéréseket közreadni, a véleményeket hozzátenni, amelyek meghatározhatják a döntést, talán többet is megérdemelne. Időben is. Másrészt pedig magam is készültem erre a fölszólalásra, hét hónap óta vagyok amolyan tájékozottsági kényszerhelyzetben Bős-Nagymaros ügyében. Ezért van az, hogy talán hosszabb leszek. Tisztelt Parlament! Tegnap a vízügyi szuperhatalom megfenyegette Magyarországot. Bőségesen ontotta az adatokat mindazokról a valós, ám eléggé föltupírozott hátrányokról, amelyek bennünket érhetnek a vízlépcső építésének leállításával. Elvakult bizonyítási szándékuk közben azzal sem törődnek, hogy rémületbe is ejtik az országot. Mert miközben tényszerűen említik ugyan a vízlépcső káros hatásait, erről már nem szolgálnak olyan bőséges adatsorral. Mindössze másfél hónapja, hogy szenvedélyesen vitázik az ország erről a gigantomániás beruházásról, amely egy kis ország számára még közepes volta ellenére is óriási terhet jelent, s amelynek inkább érezzük, semmint ismerjük a veszélyeit. Erről kizárólag a vízügy és a korábbi „szemérmetes" kormányunk tehet. Ám a most világra jönni kész demokrácia szellemében keressük a kiutat a nagyberuházás okozta ökológiai és ökonómiai zsákutcából. Már a zsákutca előzményei sem érdektelenek. KGST-szakértői javaslatra az Országos Vízügyi Hivatal 1951-ben kezdett hozzá a vízlépcső terveinek és kapcsolódó dokumentációjának megrendeléséhez. Az 1951 és 1977 között készült tervek és dokumentációk nagyrészét az államközi szerződés megkötése után félretették és 1978—85 között készült el a második változat. Ami azt illeti, az első változat jelentős, 1951 és 61 közötti része meglehetősen sanyarú sorsra jutott. A parlament tőszomszédságában a VIZITERV és a Magyar Televízió Münnich Ferenc utcai közös épületének ódon pincéjében lepi a por, egy rozoga szekrény alján. Most még ott van, gyanítom, holnapra eltűnik a szemétbe, és vele együtt az az 50 millió forint is, amit azokban az időkben a kutatási témákra fordítottak. 1977-ben a kormány ezekre a félretett tervekre alapozva, ökonómiai mérleg és ökológiai hatástanulmány nélkül, kötött szerződést Csehszlovákiával. Ennek tartalmáról nem tájékoztatta sem az Országgyűlést, sem a közvéleményt. Bár — és ez elhangzott a miniszter elvtárs expozéjában is — az Országgyűlés 1978-ban és 84-ben az Elnöki Tanács jelentésének tudomásul vételével elfogadta a szerződést, ám ne áltassuk magunkat. A tudomásulvétel, de még dr. Fodor István képviselőtársunk tegnapelőtti „beleszólása" az Elnöki Tanács jelentésébe is bizonyítja, ez nem érvényességi kellék a törvényerejű rendelet hatályba lépéséhez. S hadd emlékeztessem itt és most a Tisztelt Házat Szabó Kálmán professzornak az 1985 októberi ülésen a Lázár-kormány program-vitájában elmondott gondolataira, a nagyberuházások előzetes parlamenti vitájáról. S ne tekintsék szerénytelenségnek, ha a magam akkori megnyilatkozására is hivatkozom, amikoris ugyancsak parlamenti vitafórumról elmélkedtem ez ügyben, s hozzátettem, persze a kormány maga is dönthet ezekről, de akkor