Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2387 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2388 térségben lévő településeken 30-31 ezer főnyi ember él. Az ország gondjait értem, de elsősorban szűkebb hazám, Szigetköz jövőjének sorsát érzem. Ez a tájegység hazánk egyik természeti gyöngyszeme. Ki ne hallott volna vadregényes erdeiről, állat- és növényvilágáról? Érthető, hogy kincsei pusztulásától mindenki fél. Az itt élő lakosság évszázadok óta természetes kapcsolatban él a Dunával, annak élő- és holt ágaival. Hol kihasználja annak éltető erejét, hol pedig harcol, küzd pusztító áradásai és a belvizek ellen. A természet és az ember küzdelmében az emberi akarat került mind jobban fölénybe. Kitartó, szívós munkával e térség fejlődése megindult. Szövetkezetünk, amelynek tagja vagyok, a halászi Zöld mező a Nagy-Duna mellett helyezkedik el. Az épülő tározó alig három kilométerre van tőlünk. Szövetkezetünkben 700 termelőszövetkezeti tag dolgozik. Az árvédelmi területen, ahol jelenleg a vízkultúrarendszer építése folyik, több mint 500 hektár erdőnk van. Szigetköz többi, nyolc termelőszövetkezetében is jelentős mezőgazdasági kultúra fejlődött ki. A viszonylag alacsony, 12-20 aranykoronás értékű szántókon országos átlag fölötti terméseredményt sikerült elérni. Holt csatornákat, vízállásos területeket alakítottak át szántóvá, s létrehozták a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges 30-50-100 hektáros táblákat. A terület szövetkezeteinek tagsága, az itt élők joggal várják el, hogy a megélhetésüket biztosító szövetkezetekben a nagyberuházással olyan változás ne következzék be, amely életkörülményeik romlásávaljárna. A Dunakilitiben megindult építkezéseket kezdettől, 1977—78-tól nyomon tudom kísérni. Mi, agrárszakemberek, az országos közvéleménytől eltérően részletes információkat kaptunk az épülő rendszerről, a dunakiliti tározóról, az üzemvíz-csatornáról, a hajózásról, az energetikai létesítményekről. Aggodalmat jelentett a korábbi mérések alapján a nyugat- és közép-Szigetközben jelzett talajvízszint emelkedés, illetve süllyedés. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából lefolytatott vizsgálatok — amelyekben az agrártudományi egyetem mosonmagyaróvári termelésfejlesztési intézete is részt vett — megnyugtattak. Szigetköz lakosságának nagy többségével együtt bízunk a szakemberekben, akik jobbítani akarnak jelenlegi helyzetünkön, vagy legalábbis megőrizni azt. Javaslom mindazoknak, akiknek Szigetköz sorsa nem közömbös, jöjjenek el hozzánk és beszélgessenek el az itt élő emberekkel, kérjenek véleményt tőlük a beruházással kapcsolatban, nézzék meg, mi történik itt és azután alkossanak véleményt. (Taps.) Nagy hibának tartom, hogy a vízlépcsőrendszerről, az építkezés üteméről, a környezetre gyakorolt várható hatásáról, a tudományos és a műszaki vizsgálatokról a széles közvélemény sokáig nem kapott kellő tájékoztatást. A hetedik ötéves terv vitája során hazánk legnagyobb beruházásával mi, képviselők sem foglalkoztunk nagyon sokat. A hetedik ötéves terv szövegében a vízműrendszer, az energiagazdálkodás és energiatermelés címén - 23. §. (6) bekezdés — mindössze ennyi szerepel: „Folytatni szükséges Bős-Nagymaros létesítményének építését, messze figyelemmel a környezetvédelem szempontjaira". Ez a megfogalmazás egyáltalán nem fejezi ki a nagyberuházás komplex jellegét. Komplexitás alatt értem, hogy a fő célok mellett érvényesüljön a vízgazdálkodás, az árvízvédelem, a környezet megóvása, a mező- és erdőgazdálkodás, a regionális vízművek építése és a szennyvíztisztítók felépítése. A terv nem számol teljes egészében az ivóvízellátással a Szigetközhöz tartozó mosom Duna melletti településeken. Érthetetlen számomra, hogy az ivóvizet biztosító kistérségi regionális vízmű-létesítéseknél miért csak Szigetköz nyugati, keleti és északnyugati részével számoltak és miért maradt ki ebből a mosoni Duna mindkét párján levő hat község lakossága. A vízgazdálkodást, a mező- és erdőgazdálkodást egymással összefüggésben kell kezelni. Dunakiüti térségében károkat okozhatnak a felszíni és a felszín alatti vizek. Az eddig végzett kutatások és hatásvizsgálatok eredményeként olyan pótlólagos beruházási terveket ismerhettünk meg 1987-ben, amelyek révén a Duna árterének élővilága, az ártéri erdők, a mentett oldalon elhelyezkedő mezőgazdasági területek mentesülnek a károktól. Az árterületen épülő vízpótló csatorna biztosítja az erdők fennmaradását. Pótlólagos tanulmányterv alapján az ártéri erdőknél fafajok váltására is sor kerülhet, mintegy 100-150 méter szélességben. Nyilván ez a helyzet másként alakul a tározóhoz közeli felső Szigetközben, mint a Közép- és Alsó-Szigetközben. Jelenlegi helyzetünkben szinte csak óhaj az a vélemény, hogy az ilyen beruházás mellett kézenfekvő lett volna ebben a térségben az agrárágazat intenzív fejlesztését szolgáló intézkedések megtervezése. A megépítendő vízpótlórendszer hatásfokának növelésére szükségesnek tartjuk a meliorációs munkák elvégzését, s erre öntözési rendszer megvalósítását. Ezt a tervünket támogatja a Győr-Sopron megyei tanács is, amely a szigetközi agráripari egyesüléssel közösen elkészítette Szigetköz térségének meliorációs és öntözési programtervét tanulmányszinten. E program megvalósítása esetén tudjuk majd ténylegesen kihasználni a vízpótlórendszer adta lehetőségeket. Jelenleg a szövetkezetek építéssel járó anyagi terheket képtelenek vállalni a fejlesztési források nagyon szűkös volta miatt. Éppen ezért a termelőszövetkezetek közösen fordulnak a MÉM vezetéséhez, hogy kiemelten kezelje a komplex programot, s annak megvalósításához a mindenkori maximális állami támogatás megadását biztosítsa, nyilvánítsa Szigetközt térségi meliorációs munkaterületté.