Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-30
2371 Az Országgyűlés 30. ülése, i tetett feltételek kikötése mellett vegye tudomásul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Következik dr. Szilágyi Gábor, az építési és közlekedési bizottság titkára. DR. SZILÁGYI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi évtizedben kevés olyan napirendje volt az Országgyűlésnek, amely a maihoz hasonló érdeklődésre tarthatott volna számot. Különösen az értelmiség és az ifjúság egy jelentős rétegét sikerült a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer pártolóinak vagy ellenzőinek táborába állítani. Röpködnek az érvek és ellenérvek, szenvedélyek és indulatok szabadulnak el, szélsőséges megnyilvánulások, nemegyszer vádaskodások és rágalmak tarkítják az ekörül folyó vitát. Tudósok tudósokkal, szakértők szakértőkkel ütköznek, idéznek hazai és nemzetközi nagyságokat, tértől és időtől függetlenül tesznek összehasonlításokat, vonnak le jelenünkre és jövőnkre megalapozott vagy megalapozatlan következtetéseket. Mindez ma szépen belefér a nyitottság és nyíltság politikájának színes kavalkádjába. A szélsőséges megnyilvánulásokat, a vadhajtásokat leszámítva, megújuló demokratizmusunkhoz tartozónak tartjuk ezt a vitát, amely mozgatója lehet társadalmunk fejlődésének. Ugyanakkor nem titkoljuk, sokunkban vannak kérdőjelek, amelyekre ma még nincs kielégítő válaszunk. A vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban hosszú ideig gyenge, vagy majdnem a nullával volt egyenlő a tájékozódásunk, amiért mi, képviselők is felelősséget érzünk. Egyszerűen megelégedtünk azzal, hogy az e tárgyban kötött nemzetközi szerződést, melyet kormányunk a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal kötött, mint az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletét utólag tudomásul vettük, s nem vizsgáltuk a dolgok mélyebb összefüggését. Mentségünkre legyen mondva, hogy 1977-ben jobban ment az ország szekere, mint napjainkban. A környezetvédelem sem volt ennyire előtérben, mint mostanában. Úgy gondolom, a történeti visszatekintésnek nincs sok értelme. Azóta a tájékoztatást mennyiségben és minőségben, elméletben és gyakorlatban megkaptuk, erről az úgynevezett független társadalmi csoportok is gondoskodtak. Remélem, megbocsátják nekünk, hogy az egymásnak ellentmondó információdömpinggel nehezen birkóztunk meg, azt a sok-sok irodalmat, röpiratot nem tudtuk kellő alapossággal átvenni, elsajátítani. Az építési és közlekedési bizottság már korábban tervezte a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építkezésének megtekintését. Ezért talált körünkben kedvező visszhangra az Országgyűlés irodájának és a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumnak az a kezdeményezése, hogy fakultatív alapon, a gyakorlatban ismerkedjünk meg a mű koncepciójával, célkitűzéseivel, kivitelezésével, környezeti ha88. október 7-én, pénteken 2372 tásával, az építkezés menetével, a várható eredményességével. Bizottságunk 23 tagja közül kettő kivételével a gyakorlatban mindenki megtekintette a vízlépcsőrendszer építkezését. Tisztelt Országgyűlés! A víziúton szerzett tapasztalatok birtokában folyó év szeptember 20-án megtárgyaltuk a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter előterjesztésében a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházási helyzetéről szóló tájékoztatót. A vitában kifejezésre jutott, hogy a beruházás jelentősen előrehaladott, visszafordíthatatlan, s olyan kényszerpálya, amelyiken ha tetszik, ha nem, mégis végig kell menni. Érzékeljük a felelősség nagyságát. Éppen ezért támogatjuk a mű mielőbbi befejezését és nem a leállítását. Meggyőződésünk, hogy ellenkező esetben jelentős károkat okoznánk az országnak. Ülésünkön komoly bírálat érte a kormányt a tájékoztatási kötelezettség elmaradásáért, majd annak lassúságáért, többek között azért, hogy a terepet olyan csoportok uralták, akik a vízlépcsőrendszer ügyét politikai céljaik szolgálatába állították. Bizottságunkon belül is természetesen megoszlottak a vélemények; a szavazatarány is mutatja; a jelenlévő 15 tag közül 13 a folytatás mellett, kettő ellene szavazott. Tegnap az egyik szünetben mind a 23 tagja a bizottságnak támogatta azt a jelentést, melyet miniszter elvtárs előterjesztett. Mások úgy érezték az ülésen, hogy a kormányzat defenzívában van, — mintahogy az előttem szóló bizottsági elnök, Berdár elvtárs is mondotta, — nem mutatott kellő határozottságot. Komplex beruházásról lévén szó, elvárható lett volna, hogy valamennyi érdekelt tárca a maga érveivel időben lépjen porondra. Végül ez eléggé a környezetvédelmi és a vízgazdálkodási tárca asztala maradt. A napirend feletti vitában kifejezésre jutott az is, hogy a tömegkommunikációs eszközök kezdetben az újonnan alakult szervezetek kezdeményezéseit karolták fel, egyértelműen azokat támogatták. A lakosságban a vízlépcsőrendszerrel szembeni kételyeket, a bizalmatlanságot erősítették. Csak az utóbbi egy-két hétben lett tárgyilagosabb a tájékoztatás. Egyre több olvasói levél, a Hazafias Népfront Nagymarosi Nagyközségi Bizottsága, s a valóban pártatlan szakértők, a Vásárhelyi Pál Társaság, a MTESZ szakértői is hallatták igenlő szavukat. Ülésünkön továbbra is nagy érdeklődést váltottak ki a gazdasági, ökológiai kérdések, amelyekre kielégítő magyarázatot kaptunk, többek között a felszín alatti vízszennyezésre vonatkozóan is. Jelentjük az Országgyűlésnek, hogy bizottságunk úgy látja; a kivitelezési munkák az ütemezésnek megfelelően haladnak, a szükséges építési kapacitás rendelkezésre áll. Operatív munkacsoport egyezteti az érdekeltekkel az építéssel kapcsolatos kérdéseket, a kivitelezés során felmerülő gondok, problémák megoldását. Egyes részmegoldásokat szükség szerint megvitatnak; ha indokoltnak tartják, egyeztetés után változtatnak.
