Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2357 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2358 nyéket változatlanul nem tudjuk nélkülözni. Éppen ezért a közreműködő intézetek és személyek körének bővítését'tervezzük, egyben azt is, hogy munkájuk nagyobb szakmai és nagyobb társadalmi nyilvánosságot kapjon. Tisztelt Ház! Ezek után szeretnék arról szólni, hogy mibe kerül ez a mű az országnak. Nagyon sokba. A folyamszabályozás még akkor is nagyon pénzigényes vállalkozás, ha több célt szolgál, és nemcsak egyféle hasznot hoz. A Duna 200 kilométeres szakaszán elvégzendő szabályozás történelmi léptékű munka. A Tisza-, a Kőrösök szabályozásához hasonlítható, ami a múlt század második felének egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb vállalkozása volt. A hatása is ilyen. Történelmi korsza<kokra hat ki, meghatározza a térség életének alakulását; Az emberöltőnyi mérték nem is mindig elég ennek a megítéléséhez. Több oldalról közelítettük a Bős—Nagymarosi vízlépcsőrendszer közgazdasági vizsgálatát. A tájékoztató — amit benyújtottunk — külön fejezetében összefoglaltuk a jellemző adatokat és a kormány ezen számok alapján dolgozik és ehhez tartja magát. Az ott írásban található. Most csak a fő számokat említeném meg, sokak számára ismétlésként, újra. Az osztrák megelőlegezés - mint amiről szóltam és az írásban benne van — 18 milliárd 427 millió forint, amit zárt konstrukcióban, villamosárammal törlesztünk. A mű felépítéséig még kereken 20 milliárd forint terheli a magyar forrásoldalt. Ha 8—12 százalékos inflációt feltételezek — ez nem azonos a- fogyasztási inflációval, ez a beruházási infláció — akkor ennek a hátralévő terhe, ami a magyar pénzügyi forrásokat terheli, mintegy 26—28 milliárd forint. Külön központi keretből épül meg Győr—Komárom—Esztergom—Tatabánya—Oroszlány szennyvíztisztító telepe. Ez ebben nincs benne. Ennek forrásigénye még mintegy 7 milliárd forint. A megvalósítás előttünk álló anyagi terhei tehát együttesen 33—35 milliárd forintot tesznek ki a mai ismereteink és számításaink szerint, ami elsősorban a közgazdasági viszonyokra vonatkozik. De mióta a tájékoztatót kiküldtük, csináltunk egy másik'számítást is. Ugy gondoltuk, hogy jó megközelítés számunkra a továbbépítés és a Nagymarosi vízlépcsőrendszer elhagyása gazdasági következményének a vizsgálatához, ha nemcsak a beruházásra'történő ráfordításokat, hanem a létesítmények működési költségeit és a hozamokat is vizsgáljuk. A gazdaságossági vizsgálat kibővítése ' a mű megépítésének és az infrastruktúrával együttes üzemeltetési költségeinek az energetikai hozamokkal való közös számbavételén alapul. Időbelileg pedig 2015-ig terjedő időszakot vizsgáltunk, amely átfogja az osztrákoknak történő áramszállítási kötele• zettséglejárati idejét. A vízlépcsőrendszer teljes körű megépítése és üzemeltetése 2015-ig 35 milliárd forint beruházási és üzemeltetési költségen túli bevételt hoz. Ezzel szemben a Nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a beruházási és üzemeltetési költsége — beszámítva a helyettesítő beruházások egyedi megvalósítását'is —• ugyanez időpontig 22 milliárd forint többletköltséget okozna a 1 Magyar Népköztársaságnak. A Nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a magyar gazdaságot a kilencvenes évek közepéig, minimális mértékű kártérítés feltételezése mellett, a kieső energia pótlását szolgáló erőmű létesítése és a'legszükségesebb infrastruktúra megépítése, valamint a helyreállítási költségek miatt is, évente mintegy 7—10 milliárd forint teher nyomná. A gazdasági racionalitás oldaláról a továbbépítés • az a változat, amely a jelenlegi determinált helyzetünkben ugyan jelentős, még három éven keresztül a szocialista' szektor beruházásainak két százalékát kitevő teherrel jár, de ez a teher lényegesen kisebb és nem nyomasztja a kilencvenes évtizedet úgy, mint ahogy a Nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a gazdaságnak többletterheket jelentene. Tiszteit Országgyűlés! • A Minisztertanács egy hónappal ezelőtt négy tárca és a- kormánymeghatalmazott közös előterjesztésében megvitatta a vízlépcsőrendszer építésének helyzetét. Részletes vizsgálat készült a Nagymarosi vízépcső elhagyásának várható következményeiről is. Ez arra mutatott rá, hogy a Nagymarosi vízlépcső elhagyása kardinális változásokat jelentene, a mű eredeti koncepciója felborulna, a műszakilag együttműködő, egymást feltételező és kiegészítő egységek nem alkotnának egységes rendszert. A komplexitásból következő megoldások előnyei megszűnnének. A csonkán maradó rendszer csaknem kész első elemei részben felesle^ gessé;

1 részben túlméretezetté válnának. A tulajdonviszonyok hátrányukra módosulnának, és számolni kellene a mű elhagyásából származó nemzetközi következményekkel is. Nem valósulnának meg az árvíz- és belvízvédelmi folyamszabályozási fejlesztések. A hajózási problémák a kritikus hazai szakaszon változatlanul megmaradnának. Közlekedési szempontból első-sorban a Nagymaros—Visegrád közötti híd építésének elmaradása jelentene veszteséget. Energetikai szempontból a magyar villanos energia rendszerben 300 megawatt teljesítményt meghaladó hiány lépne fel. A gazdasági következmények között számításba kell venni a szerződésmódosításnál várható csehszlovák kártérítési igényt is, tekintettel a felesleges és előrehozott beruházásaikra, valamint az elmaradó csúcsenergia-részesedésre és egyéb hozamokra. A magyar—osztrák fővállalkozói szerződés felbontása esetén devizában fizetendő követelésre kell számítanunk, amelynek egy része már a jövő évben is jelentkezne. A magyar vállalatok is egymilliárdos igénnyel léphetnének fel. Az előzőek alapján összefoglalva tehát, a vízlépcső leállítása esetén beruházási terheink nem csökkennek. A helyettesítő erőmű és a tüzelőanyag költsége egyszeri, majd folyamatos devizaterhet jelentene. A várható kártérítési igények megközelítenék — nem szívesen mondom, hiszen ezek majd a pöröknek az eredményeként jönnek ki, már számoltuk nagyon sok alkalommal — néhány tízmilliárd forintot, a pör megelőlegezéseként is kimondható a mérték. Ennek egy jelentős része tőkés deviza. Ha az eredeti célkitűzések nem valósulnának meg, i a szerződések felbontása az országra minden bizony-