Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2307 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2308 szülő részesüljön adókedvezményben. Ezt a kiskapuk felé való nyitásnak tartják. Képviselőtársaim úgy vélik, hogy ez növelni fogja azok számát, akik a kedvezőbb megoldást választják, növekedni fog a válások száma, mint ahogy erre már volt példa más törvényekkel kapcsolatban. Felmerült az az igény, hogy a fogyatékos gyermekek kapjanak kedvezményt. Kár, hogy ez nem az előkészítés szakaszában merült fel. De nem lett volna bizottságunk igazságos, ha a magyar szellemi élet, a magyar kultúra fáklyavívőiről, a közművelődés dolgozóiról elfeledkeznénk. Bizottságunk felelősséget érezve a magyar közművelődés ügyéért, a Magyar Népművelők Egyesülete levelében foglaltakkal terjes mértékben egyetértve, amelyben azt kérik, hogy a közművelődési tevékenység legyen nulla adókulcsos', nem adómentes, ezt a pénzügyi vezetés számára megkülönböztetett támogatásra

1 javasoljuk. Nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy egészsége ügyünk tulajdonképpen kiszolgáltatott a műszergyártásban érdekelt összes üzemnek, melyek akkor emelnek árat, amikor akarnak. Már az előkészítés szakasza" ban kértük, hogy az orvosi műszerek adókulcsa, áfája ne 25 százalékos legyen. A tervezett változtatás meglehetősen szűk körű. Azt hiszem, kedves képviselőtársaim, hogy azt senki sem vitatja, hogy minden jövedelem után adózni kell, ez alapkérdés, mellyel nem egyetérteni lehetetlenség. Képviselőtársaimmal terjes egyetértésben a következő változtatásokat javasoljuk a pénzügyi vezetésnek: Szükségesnek látszik különösen a legalacsonyabb keresetű rétegek adókulcsának lefelé történő azonnali módosítása. • Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy az egészségügyben a készletét, az ügyeletet és a túlmunkát, mint egyszeri, 2000 forint alatti kifizetéseket kezeljék, ami tulajdonképpen szakszervezetünk javaslatával, a lineáris adóztatással majdnem egybeesik: De én két kedvezőbb megoldást is el tudok képzelni, ami adópszichológiai szempontból sokkal kedvezőbb lenne. Ezen túlórák oly mértékű bruttósítása,hogy a végelszámolásnál ne okozzon veszteséget. Ez az egyik. A másik'pedig teljesen egybeesik a pénzügyminiszter-helyettes, Kollarik elvtárs bizottságunkban előadott, ahogy ő nevezte, gyönyörű álmával, hogy az alapfizetéseket úgy állapítsák meg, hogy ebben kötelezően meghatározzák a munkavállaló számára a terület adottságait, szükségleteit is figyelembe véve, az elvégzendő ügyeletek számát. Csak még azt nem értem, hogy ezt azonnal miért nem lehet megvalósítani. Ami pedig a láthatatlan jövedelmeket illeti, tartok tőle, hogy ezek egyre láthatatlanabbakká válnak. Két okból. A lakosság teherbíró képességének csökkenésével egyre alábbhagy ajándékozó kedve, s ha valami, ez terjes mértékben érthető. Másrészt bizonyos belső erkölcsi kényszeren kívül az adóalany pedig egyáltalán nem érdekelt, hogy tisztességes adóbevallást készítsen. Vajon hazánk jószándékú és érdeklődő orvosai miből fedezik szakmai továbbképzésüket, esetleges konkgresszusi kiküldetésüket, csillagászati áru szak-i könyveik beszerzését; ha ezt nem vonhatják le adóalapjukból. Elgondolkoztató dolgok ezek. Ugy tűnik, a törvényalkotók feltalálták a perpetuum mobilét, befektetés nélkül folyamatosan hasznot hajtó üzletet. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudva azt, hogy képviselőtársaimmal és kollégáimmal még beszélünk ezekről a kérdésekről, most, amikor ezen javaslatokkal a törvénymódosítást elfogadásra ajánlom, kérem, engedjék meg az ókori bölcs, Seneca egyik aforizámájával fejezzem be hozzászólásomat: „Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte az egész pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene." Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Balogh László Békés megyei képviselőtársunké a szó. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Békés megyei országgyűlési képviselők csoportja történelmi jelentőségű és bátor kezdezményezést támogatott egy évvel ezelőtt; 1988. január l-jével a személyi adó és az általános forgalmi adó bevezetését: Mert az adott körülmények között akkor egyértelművé vált véleményünk, hogy a párt és a kormány számára egy olyan hatékony eszközt kell biztosítani, amely lehetővé teszi' többek között ily módon is a gazdasági kibontakozási program gyakorlati megvalósítását: Az új törvények bevezetése óta még csak kilenc hónap telt el, de máris látható és érezhetővé vált, hogy a legmagasabb szintű jogszabályainkat is módosítani kell, hogy rugalmasabban alkalmazkodjék a változó mindennapi élet követelményeihez. A két tervezet törvénymódosítási javaslataink túlnyomó részével egyetértek, mert részben tartalmazzák az előrehaladást, joghézagok pótlását; kiegészítését; a nem szándékolt negatív hatásokat megszüntetik, és az 1989. január l-jével életbe lépő törvényekkel az összhang megteremtésére törekszenek. De választópolgáraim a törvény módosítása elé valamennyien nagy reményekkel néztek. Ugyanis a most javasolt módosítások nem mindenben elégítik ki választópolgárainkat. S azzal küldtek el, hogy jobb lett volna egy évvel később tárgyalni, mikor több gyakorlati tapasztalat van, de leghamarább a terv- és költségvetés tárgyalásakor, az 1989-es évinél. S egyetértek én a Villányi elvtárssal, az ad hoc bizottság állásfoglalásával, hogy a törvényi javaslat módosításáttöbb lépcsőben tárgyaljuk. A továbbiakban a választókörzetemben felmerült véleményeket szeretném elmondani, mind a személyi jövedelemadó, mind az általános forgalmiadó-módosí- • tás tervezetével kapcsolatban. Először a személyi jövedelemadóval kapcsolatos észrevételeimet foglalom össze'. Hangsúlyozottan hiányoltam, hogy a javaslatban egyáltalán nem szerepelt az adósávok és a'százalékok, a kiskeresetű állampolgároknak kedvező módosítása. A költségvetési bevételek szempontjából