Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2285 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. októ tuk meghatározni, de azt hiszem ez megfontolandó. Hozzáteszem, megítélésem szerint Magyarországon még mindig alacsony a kisszervezetek aránya, és ez a gazdaság egészének rugalmasságát, alkalmazkodó képességét csökkenti, következésképpen nem tartom rossznak, ha tudatosan beépítünk bizonyos előnyöket, preferenciákat ennek a hiánynak a pótlása érdekében. Ezekről — többek között — szóltam és felsoroltam ezeket a preferenciákat az expozémban. Lehet természetesen vitatni, nem ezeket, másokat, de önmagában azt hiszem ez a cél helytálló. Miklós Zoltán az agrárgazdaság néhány sajátosságát érintette, elsősorban a kedvezőtlen adottságú üzemek körében. Szeretném megmondani, Magyarországon a kedvezőtlen adottságú agrárüzemek működési feltételeit a pénzügyi oldalról alapvetően két eszköz biztosítja. Az egyik a külön kedvezőtlen adottságú támogatási rendszer, amely mértékeiben, rendjében sem módosul előreláthatóan 1989-ben, tehát ez egy nagyon nagy, sok milliárdos ngyságrendű támogatása ennek a körnek. Ezzel kívánjuk működőképességüket lehetővé tenni. A másik' pedig, hogy az itt folytatott ipari — nem mezőgazdasági — tevékenység általában külön adókedvezményben részesül: Kérdés, hogy ez a tevékenység, a mezőgazdasági alaptevékenység, amely az általa is elmondott okoknál fogva rendkívül alacsony jövedelmű, éppen adóoldaláról kedvezményezhető, hiszen ha nincs jövedelem, nincs adókedvezmény sem. Természetesen javaslatát a többivel együtt az elkövetkező időszakban napirendre tűzzük, vitatkozunk vele és megegyezésre jutunk. Kakas Irén javaslata a gazdaságilag elmaradott térségeknél bizonyos kedvezmények alkalmazására vonatkozott. Ugy gondolom, elvileg benne van a törvényben. Ő ezt bizonyos mértékig konkretizálni javasolja. Meg kell néznünk, hogy ez ilyen formában lehetséges-e. A mértékvitához. Meg kell mondanom, nem azért, mert Horváth Jenő képviselő ezt kilátásba helyezte, egy biztos, hogy ebben az ügyben novemberi üléssza-kunkon nem találkoznak alacsonyabb mértékű javaslattal. Ezért szeretnék erről szólni. Mint említettem, a kedvezmények figyelembevételével ez a beterjesztett mérték az átlagos 50 százalék mellett a tényleges adóterhet 40 százalék alatt határozta meg. Ez egy rendkívül alacsony mérték, nemzetközi mércével mérve is. A mi egyensúlyi helyzetünkben pedig — meg kell mondanom — ha itt valamiféle gond, kritika felvethető, akkor az vethető fel, hogy ez a mérték a mi helyzetünkkel nincs összhangban, alacsony. Megítéléséhez hozzátartozik az — miként említettem az expozémban —, hogy egyidejűleg 13 milliárd forint adót megszüntetünk. Nem beszéltem róla, most szükségesnek tartom felhívni a figyelmet, mert ez nem mostani, hanem a Parlament tavalyi döntése, hogy az általános forgalmi adó rendszer érvényben levő szabályai szerint — mivel a visszaigényelhető általános forgalmi adó évenként fokozatosan nő —, ez az általános forgalmi adóban a jövő évben további 7 milliárd forint adókiesést jelent, hiszen jövőre már a beruházók 40 százalékot igényelhetnek 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2286 általában vissza. így tehát a most beterjesztett előterjesztésben fogalmazott mértékkel összességében a jövedelmek központosításának aránya érezhetően csökken. Ez a vitában nem kapott helyt. Lehet-e helyeselni magyar viszonyok között azt a felfogást, hogy legyen erős gazdaságunk, és utána jöjjön rendbe a költségvetés? Ugy gondolom, hogy ennek nincs realitása. A mi körülményeink között közismert, hogy eladósodottságunk kritikussá vált. Nyilvánvalóan ez a felfogás a költségvetés további jelentős hiányával számol. Ez az eladósodás óhatatlan növekedését- jelentené, mind a belföldi államadósság nagymértékű további felduzzadását'és külső eladósodásunkat is. Ez pedig nem magyar fiskális szakértők, hanem nemzetközi szakértők és pénzintézetek szerint nem növelhető tovább. Ebben nincs is választási lehetősége — sajnos — sem a Parlamentnek, sem az államigazgatásnak. A döntési idővel, halogatással kapcsolatban azért engedjenek meg valamit. Egy szeptember 5-i keltű, valamennyi képviselőhöz eljuttatott lap van nálam. Ez a következőket jelzi: „aPénzügyminisztérium vezetői és munkatársai' szeretnék megkönnyíteni az ön felkészülését'az októberi ülésszakra. Minden felvetődő kérdéssel kapcsolatban készséggel állunk rendelkezésére. A törvényjavaslatokkal kapcsolatosan a szokásos vezetői konzultációk lehetőségein túlmenően az alább felsorolt szakértők közvetlenül is megadják a szükséges felvilágosításokat,, — és következnek a szakértők, telefonjuk — a vállalkozási nyereségadóra, az általános forgalmi adóra, a magánszemélyek jövedelemadójára. Szeptember 5-én! Azóta jogászi körökből — kedves elvtársak — egyetlen konkrét szövegmódosító javaslatot nem kaptunk — a tegnapi vita kivételével — sem a bizottságon, sem azóta! Azt gondolom, hogy a felelős hozzáállás azt igényli, hogy erre mindenki kapjon lehetőséget — a szakértők is. Nagyon kérem tehát ne csak nyilvános plénumokon tegyük ezt meg, hanem akkor konstruktív magatartással a műhelymunkában is segítsük ezt, mert ellenkező esetben mindig ilyen helyzetbe kerülünk ilyen nagy horderejű, rendkívül bonyolult, rendkívül összetett ügyek megítélésében. Elhangzott, hogy mi augusztusban titkos minősítéssel'küldtük szét a nyereségadó törvényt. Elvtársak! Tessék megnézni: a Pénzügyminisztérium a nyereségadó törvény egyetlen, parlamenthez intézett tervezetét titkosan nem minősítette. Ebben a műfajban egyetlen titkos anyag született: a minisztertanácsi előterjesztés. Az államigazgatási egyeztetés sem volt titkos. A Minisztertanács előterjesztése a fennálló jogrendnek megfelelően titkosnak minősíttetett. Azt hiszem, hogy jogászok kifogásolhatják legkevésbé, hogy ha az államigazgatás szakemberei a fennálló jogrendnek megfelelően járnak el. Amikor mi sürgettük a vállalkozási nyereségadóban a döntést, valóban egyetlen célunk az volt, hogy a vállalatok minél előbb jussanak információkhoz, mert meggyőződésünk, hogy ez lényeges előfeltétele a jövő évre való felkészülésünknek. El kell szakadnunk — kedves elvtársak - egy dologtól. Ha mi meg akarjuk szüntetni a gazdaság évenkénti rángatását; a jövede-