Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-28
2269 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2270 törvénynek a szövegét 1988 augusztusában még titkos iratként körözte. Ha a képviselőknek nem áll módjában kellő időben az összes vonatkozó szabályokat megismerni, tisztelettel ki merem jelenteni, nem lehet tőlünk ebben a kérdésben felelősséget elvárni. Szólnom kell a jogi bizottságnak arról az álláspontjáról, amely abban fogalmazható meg, hogy a jelen országgyűlési napirendről vegyék le és vigyük át egy következő ülés napirendjére. Azt hiszem, a szöveget pontosítani kellene. A jogi bizottságnak nem ez volt az álláspontja, hogy most ne döntsön erről az Országgyűlés, hanem az, hogy körülbelül egy hónap múlva, amikor módja és lehetősége lesz minden képviselőnek — aki érdeklődik a téma iránt —, hogy megfelelő számviteli szakemberekkel — akiknek a tudása nélkül ez a törvénytervezet nem érthető meg, tudjon konzultálni, és tudjon a rendszerében is gondolkodni. Még valamit a rendszerhez. Engedjék meg, hogy utaljak a törvénytervezet 18. §-ára. Ez a következőt mondja: „az adózott nyereményből kell felhasználni". A kell szó egy törvényben a parancsot jelenti. Ez alól nincs kitérés. Utána egy taxatív felsorolás következik. Kérdem, hogyan fér ez össze a társasági törvénynek azzal a nagyon derék és nagyon tisztességes szándékával, hogy disz1 pozitív szabályokat alkalmazunk: a gazdálkodóra kell bíznunk, hogy mit csinál a pénzével; ha egyszer kifizette az adót, elnézést kérek, ebbe a kategóriába nem fér bele az, hogy nekem megmondják, hogy az adózott nyereségemből kinek és mennyit fizessek. Ez a § ebbe a törvénybe nem való. Igen tisztelt Képviselőtársak! Hittel vallom, hogy erről a törvényről nem lehet dönteni a társadalombiztosítási szabályok várható ismerete nélkül, a keresetszabályozás várható ismerete nélkül, és az összes kapcsolódó pénzügyi koncepciók nélkül. Amennyiben a tisztelt Országgyűlés erről nem kap egyidőben megfelelő tájékoztatást, • ugyanazon helyzet előtt állunk, mint a tavalyi személyi jövedelemadó' törvénnynyel kapcsolatosan. Közölték velünk, hogy el kell hinni, hogy ez az adótörvény terjesen kifogástalan. Utána alig száz, hangsúlyozom, alig száz, vagy ennél valamivel több magyarázó szöveg jelent meg az Adó című lapban (ami időnként törvényellenesen is magyarázta a vonatkozó, ott közölt álláspontokat). Most felolvasok egy dolgot egy előterjesztésből. „A vállalkozási adótörvény, mint az a várható hatásszámításokból is megállapítható, a közgazdasági szabályozás egyéb elemeivel is szerves összefüggésben van, és a bevezetésétől várt gazdasági eredmények, hatások nagymértékben függenek a mellette érvényesülő keresetszabályozástól, a társadalombiztosítási járulék rendszerétől, és az árrendszer változásaitól, hatásaitól. Azt hiszem, hogy ezzel a megállapítással messzemenően egyet kell érteni, és amíg az Országgyűlés nincs abban a helyzetben, hogy ezeket az adatokat elénk tárják, tisztességgel nem lehet dönteni ebben a kérdésben. Elfelejtettem valamit: ezt az előterjesztést Villányi Miklós pénzügyminiszter és Kulcsár' Kálmán igazsága ügyminiszter írta alá. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Nagyiványi András, Budapest, 19. választókerület. NAGYIVÁNYI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszakban számos tanulmány, vitairat látott napvüágot, amely megállapította gazdaságunk kritikus helyzetét. Tény kényt könyvelhető el, hogy a VI. ötéves terv éveiben a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedési üteme valamivel haladta meg az 1 százalékot, hogy 1986-ra 0,6 százalékkal, majd az elmúlt évben némileg élénkülve 2 százalékkal. A termelés szerkezete alig változott, a támogatások mértéke a fent említett időszak alatt 300 százalékkal emelkedett, a fogyasztói árak is jelentősen nekilendültek. A világgazdasági áramlatokhoz való alkalmazkodásunk késik', a műszaki fejlődés nem kielégítő, az ország műszaki színvonala egyre jobban lemarad a nemzetközi élvonalhoz viszonyítva. A reálbérek csökkentek, a megtakarítási hajlandóság szűkül. A struktúraátalakítást - előtérbe helyező gazdaságpolitika szükségszerűen sok elemből álló kombinált eszközrendszert igényel. Ennek része' az elfogadott gazdasági társaságokról szóló törvény, amelynek elősegítését' hivatott támogatni a most tárgyalás alatt levő vállalkozói nyereségadóról szóló törvénytervezet. Tisztelt Parlament! Az elkövetkezendő időszak sarkalatos gazdaságpolitikai kérdése, de politikai kérdése is az infláció ügye. Mindent el kell követnünk, hogy a gazdaság ne kerülhessen egy gyorsuló infláció állapotába, a pénzmegtakarítások tovább ne korrodálódjanak. Megítélésem szerint e kérdést alapvetően befolyásolhatja a gazdasági társaságokról szóló törvény kibontakozásának ügyét is. A jelenleg deklarált és gyakorolt monetáris politika mellett ma a vállalkozások inkább érdekeltek képződő szabad tőkéjüket banki részvényekbe fektetni, minthogy üzletmenetüket bővítsék, mely a részvények után inkasszált hozadék jelentősebb nagyságrendű, mint amit a működő tőke hozna. Az e témakörben kapott háttéranyag információjával vitatkoznék. Nevezetesen, hogy a működő tőke kis összegű osztaléka versenyképes a mai kamattal. Ez gazdálkodó oldalról nézve erősen vitatható. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy minél nagyobb az infláció, vagy az inflációnyomás hiányhelyzetekben jelenik meg, annál nagyobb mértékben vonul ki a tőke a termelés szférájából, ezzel önmaga is tovább élénkítve annak hatását; Az ugye képtelenség*, hogy be akarunk vezetni korszerű társulási formákat, működő tőkepiac nélkül, a lakossági megtakarítások és a vállalkozási tőke kiiktatásával kívánjuk megteremteni a gazdálkodó szervezetek közötti tőke áramlását*. Az eddigi pénzügyi politikánkkal szemben a tőkepiac biztonságos működési feltételeit kell elősegíteni, az infláció radikális visszaszorításával úgy, hogy a működő tőke hozadéka legyen az inflációt meghaladó
