Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2251 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2252 nyien hangsúlyoztuk, akik a törvényről ma szóltunk - a törvény szükséges, nem elegendő eszköz a kibontakozáshoz. Engedjék meg, hogy néhány olyan általános kérdéssel; amely a törvény és a törvény által kifejezett folyamatok viszonyához, szocialista társadalmunk múltjához, mai viszonyaihoz és jövőbeli tendenciáihoz kapcsolódik, ne foglalkozzam. Amit erről el kívántam mondani, elmondtam a bevezetőben. Hosszasan vitathatnánk még ezeket a problémákat, és valószínűleg fogjuk is még, amint a törvény következményei, hatásai megnyilatkoznak. Ezt a mai vitát ebből a szempontból is kezdetnek tekintem. Néhány konkrét problémát szeretnék megemlíteni. Az első a vállalati törvény problémája. A vállalati törvény lényegében az átalakulási törvénnyel együtt munkálódhat ki, ahogyan ezt jeleztem, és így a kettőben együttesen néhány olyan kérdéssel foglalkoztunk, és kereshetjük a megoldást, amely itt a vita során felmerült. Szeretném azt jelenteni, hogy a törvény munkálatait felgyorsítjuk, nagyon szeretnénk, ha ezt a jövő év első ciklusában már beterjeszthetnénk. ígéretet persze nem teszek rá, mert hiszen sok mindentől függ ez, de az az energia és erő, amelyet a társasági törvény kimunkálására fordítottunk az elmúlt néhány hónapban, ezt az energiát, ezt az erőt a közeljövőben az előbb említett két törvény kimunkálásában használjuk fel. A külföldi beruházásokról szóló törvény is előkerült a vita során, éspedig úgy, mint ami elkésett, vagy mint amire sokáig kell várni. Említettem, hogy ezt a törvényt decemberben kívánjuk a Parlament elé terjeszteni: nem tehetjük korábban, mert az adótörvények elfogadásától, pontosabban az adó viszony ok rendezésétől függ az, hogy mi kerülhet be ebbe a törvénybe, tehát bizonyos vonatkozásokban meg kell várnunk ezeknek a törvényeknek a sorsát: Egyébként, a tervezett törvény szövege alapvetően készen van, s már tárcakörözésre is bocsátjuk: igyekszünk tehát a véleményeket bekérni a tárcáktól, de szélesebb körből is várjuk az észrevételeket. Nagyon örülök, hogy felmerült a cégbíróság problémája. Én magam is utaltam rá, sajnos Eke Károly még nem érkezett meg, így a választ ő nem hallhatja, hogy a társasági törvény működésének egyik alapfeltétele egy hatékony cégbíráskodás. Ma ugyan nem 2, hanem 9 cégbíró működik, de természetesen ez is kevés, és ez is elsősorban Budapestre koncentrálódik, minthogy a bejegyzések általában eddig túlnyomórészt Budapesten történtek. Nagyon valószínű egyébként, hogy a jövőben is elsősorban Budapest lesz az, ahol a cégbíróság tevékenysége fokozódik, a megyékben is várható növekedés, és éppen ezért az elgondolások szerint a megyei bíróságok mellé is telepítünk egy vagy két cégbírót, annak megfelelően, hogy milyen ügyforgalom várható, illetve milyen ügyforgalom alakul ki. A kormány foglalkozik a cégbíróság anyagi feltételeinek a biztosításával, a legutóbbi minisztertanácsi ülésen született bizonyos mértékben határozat erre, annyiban ugyanis, hogy a cégbíráskodás kiszolgálására egy minimális létszámot máris megszervezhetünk, ez körülbelül 150 fő, és külön bizottság vizsgálja meg a további feltételeket — személyi, pénzügyi, számítástechnikai feltételeket —, valamint az elhelyezést szolgáló épületek problémáját. A Minisztertanács ezután dönt a jövő évi és távlati tervek biztosításáról. A Minisztertanács is tudomásul vette tehát, amit valamennyien tudunk, hogy a cégbíráskodás megszervezése késedelmet nem szenvedhet. Folyik a toborzás, elkészült a kiképzési terv, hazai és külföldi szakembereket is igénybe veszünk a cégbírák kiképzése során. Ugy tűnik, az érdeklődés megnyugatóan alakul. Nagyon remélem, hogy ezek az erőfeszítések sikerre vezetnek, és januárban a társasági törvény működéséhez szükséges feltételeket ebben a vonatkozásban is biztosítjuk. Bár még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem kis anyagi terheket ró a költségvetésre. Néhány javaslat hangzott el, amelyre szeretnék reagálni. Tulajdonképpen és valójában csak kettőre. Az egyik formális javaslat — Szabó Kálmántól származik, erre majd visszatérek, a másik a szakszervezet képviselőjétől érkezett. Tulajdonképpen nem is volna célszerű most a szakszervezeti javaslatról érdemi vitát kezdeni, mert ez nem formálisan is megfelelő, tehát az előírásokkal összhangban benyújtott javaslat, tehát a javaslat nyomán a törvényen amúgy sem változtathatunk. Fontosabb azonban, hogy a SZOT-tal egyetértésben szakszervezeti törvényt kívánunk előkészíteni, és most idő előttinek találnám a szakszervezet jogairól bármilyen más, akár most elfogadásra kerülő szabályban külön rendelkezni. Meg kell várni az átfogó szakszervezeti törvényt. Azt hiszem, hogy a szakszervezetek az a szó tehát, amit most már többes számban használunk, ezt is figyelembe kell venni akkor, amikor a szakszervezetek szerepéről, a társasági törvény által konstruált vagy létrehozandó új társaságokról beszélünk. Annyit azonban mégis szeretnék elmondani, csak jelezve a véleményemet: a dolgozói participáció azokban a társaságokban, amelyekről most szó van, nem érdekképviselet. Ez lényegében a vállalati vagy társasági vezetés ellenőrzése. Nem lehet tehát a kettőt egymással kapcsolatba hozni, és azt gondolom, hogy helytelen volna ilyen esetben a szakszervezetnek plusz jogot adni más alakulatokhoz képest, amelyekben ilyen jogok nem illetik meg. Hogy a dolgozók ezt a választást hogyan kívánják lebonyolítani, tehát szakszervezeti szervezésben vagy másképpen, az nem a törvény ügye. Ez a dolgozók ügye, erre vonatkozóan a szakszervezet bármikor, ha majd ezek a társaságok létrejönnek, az ott dolgozó szakszervezeti tagsággal megállapodhat, de kívánságuknak megfelelő formában bonyolíthatják le a választást. Azt hiszem azonban, hogy ez nem a társasági törvénnyel összefüggő probléma. A másik javaslat Szabó Kálmántól érkezett, és emlékeznek rá a tisztelt képviselők, arról van szó, hogy olyan részvényvásárlás legyen lehetséges az állam számára, amely részvények kapcsán az osztalékról lemondhat, osztalékot mások számára az ő jelzése sze-