Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2237 Az Országgyűlés 28. ülése, látszik azonban, hogy a társasági törvény a szakszervezeti mozgalom számára is új kihívásokat jelent. Amikor kinyilvánítjuk a társasági törvény támogatására irányuló szándékunkat, akkor egyben a mai és a holnapi tulajdonosok felé is együttműködést ajánlunk. A munkavállalók érdekvédelmére, érdekképviseletére egy megújulást akaró és kereső társadalomban, a korábbitól eltérő feltételek között elengedhetetlenül szükség van. Természetes, hogy ehhez a szakszervezeti mozgalomnak is változnia kell, határozottabbá és következetesebbé kell válnia. A szakszervezeti mozgalom működési lehetőségeinek biztosítása szempontjából fontosnak tartom a törvény 12. §-ában megfogalmazottakat. Csatlakozva a 12. § törvényi indokolásához, e szakaszt mi úgy értelmezzük, hogy a szakszervezeti szervezkedést minden társasági formában biztosítani kell, illetve egyetlen egy társasági formából sem zárható ki. Jónak tartom, hogy a korábbi szakszervezeti javaslatokat a törvényelőkészítők széles körben megvizsgálták — a 243-as és 244-es §-ra gondolok, amelyek az amortizálódó részvényről és a dolgozói részvényről szólnak —, javaslatainkat alkalmazták. A majdani társaságokon múlik majd, hogy a törvény biztosította lehetőségeket hogyan realizálják. A törvényjavaslat kidolgozása során a dolgozói részvétel tekintetében maradt véleményeltérés az előterjesztők és a' szakszervezetek között. Nézetünk sze^ rint a közös vállalatnál, a korlátolt felelősségű társaságnál, a részvénytársaságnál a dolgozói részvétel a társaságok felügyelő bizottságaiban érdemben csak a szakszervezeteken keresztül valósítható meg, nem mint szakszervezeti jog, hanem mint a munkavállalók átruházott joga. Indoklásul szeretném elmondani, hogy a társaságokban a tulajdoni összefüggések más módon jelennek meg, mint az állami vállalatoknál/itt más szabályozásra van szükség. A vállalati tanácsokban a dolgozói küldöttek a tulajdonosokat képviselik, míg a gazdasági társaságoknál a dolgozói küldöttek a munkavállalói képviseletet biztosítlak. Külön dolgozói és szakszervezeti közreműködés a munkavállalói érdekképviselet megkettőzését' jelenti, ami nemcsak célszerűtlen, de az érdekképviselet hatékonyságát is rontja. Mindezek alapján az az álláspontunk, hogy a munkavállalói képviselet, a felügyelő bizottságokban való közreműködés során a szakszervezeteken keresztül valósuljon meg. Ez azt jelenti, hogy a felügyelő bizottságokba a munkavállalói küldötteket a szakszervezet delegálja, s az ottani joggyakorlásuk a szakszervezeti jogokon alapuljon. Azt, hogy a küldötteket hogyan válasszák meg a szakszervezetek, célszerű rájuk bízni. A törvény elővitái során a szakértők felvetették, hogy ezen gondolatok érvényesíthetőségében zavar van, mert előfordulhat, hogy valamilyen társaságnál nincs szakszervezet, ezért javaslatunk nem elfogadható. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a munkavállalók bárhol önként lemondanának a szakszervezeti jellegű érdekképviseletről, hiszen a dolgozók jelenlegi jogorvoslati fórumának a léte is a szakszervezetekhez kötődik. Csak idézném a Munka Törvénykönyvének 988. október 5-én, szerdán 2238 66. §-át, amelynek értelmében a munkaügyi döntőbizottságokat is úgy kell megalakítani, és olyan helyen, azon munkáltatónál, ahol szakszervezet is működik. De mert azt a kételyt és azt a változást, amit a szakértők felvetettek, kategorikusan nem lehet kizárni, és mert tudjuk, hogy a szakszervezeti jogok végső soron a dolgozók, a munkavállalók átruházott jogai, elfogadunk ilyen jogszabálymódosítást, ami a törvényben benne van, hogy a részvétel a munkavállalók joga. Ahol azonban szakszervezet van, ezt a jogot az általuk szervezett választásokon gyakorolják. Tisztelt Képviselőtársaim! Érveimet mérlegelésre ajánlva köszönöm meg a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Eke Károly Csongrád megye 10-es választókörzetében megválasztott képviselőtársunk. DR. EKE KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Én is visszakanyarodok oda, ahol Tóth Ilona képviselőtársam az imént abbahagyta, a diófa-hasonlathoz, ő ugyan azt mondta, hogy olyan ez, mint amikor a nagyszülő az unokájának diófát ültet. Nekem más jutott eszembe erről a diófa-hasonlatról: a diófa koporsó. Remélem, hogy nem kell talán belefeküdnünk túl gyorsan. Hogy ilyen pesszimistán kezdem, ezt kérem nézzék el nekem, de tegnap is, tegnapelőtt is beszámolót tartottam, és nagyobb tömegű embercsoporttal találkoztam választóim köréből. Mindenesetre nem ezért kértem szót, hanem azért, hogy megmondjam, én ezt a törvényt elfogadom, a kiegészítéseit is messzemenően elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. De ha már ilyen pesszimista gondolatokkal kezdtem, gondolom tartozom a magyarázattal. Mindenekelőtt azzal kezdem, hogy vajon megvalósul-e ez a törvény? Ennek a törvénynek már a kormányprogram első heteiben, vagy hónapjaiban kellett volna idekerülnie a parlament elé. Nagyon jó volt most az előkészítés, ilyen még nem fordult elő, hogy időben, kellően megalapozottan, leírt formában kaptuk volna meg a törvénytervezetet, mégis azt mondom, hogy ez a törvény már jóval el van késve. Ha a feltételeket nézem, akkor még mindig izgatott vagyok, mert a beterjesztő igazságügyminiszter azt mondta: még majd valamikor ennek a ciklusnak a végén kapnak biztosítékot a tőkéjüket idehozó külföldiek, mert akkor születik meg az a törvény, amely a végleges garanciát fogja adni. A másik amit szintén bejelentett, hogy még nincs biztosítva a cégbíróságok jövője. Mi lesz, ha ezeket a megalakuló cégeket még be sem tudják jegyezni? Ahogy tudom, a megyékben ittott működik ilyen cégbíróság és Budapesten is úgy tudom, hogy csak két bíró van. Ha elindulna valami, és jönne a külföldi tőke — ne ijedjenek meg, nem jön, majd azt is megmondom, hogy miért nem jön — akkor mi lesz velünk vajon, hogyan lesz ez az egész törvény megvalósítva? Ez az egyik kérdésem. A másik kérdésem pedig az, hogy vajon a mi orszá-