Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2209 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2210 menyének megkülönböztetett anyagi elismerése nélkül is tisztelettel adózom azoknak a vezetőknek, akik munkájukat becsülettel végezték és végzik, ám rajtuk kívülálló okokból az eredmény nem áll arányban a befektetett energiával és éppen azért, mert lelküsmeretes emberekről van szó, számukra talán a nyugdíjas évek sem hozzák meg a lélek nyugalmát. Ugyanakkor az is meggyőződésem, hogy kellő politikai érzékkel és tapintattal kell vállalni a sorsközösséget, az állampolgári jogegyenlőség elvének érvényesülését' azokkal a százezrekkel, akik egykor saját munkájukat legalább olyan lelkiismerettel végezték el, mint vezetőik és a közös erőfeszítések eredménye, eredménytelensége az ő számukra mégis napi megélhetési gondokat jelent. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után az lenne a feladatom, hogy alakilag rendezve és tartalmilag pontosítva előterjesszem azt a javaslatot, amelyhez egyetértésüket kérném. Tartalmilag legalábbis magammal tisztában vagyok, de az alakiság tekintetében meglehetősen nagy a zavarom. Mentségemre legyen mondva, hogy ilyen formában maga a jogszabályi rendezés is meglehetősen zavaros, hiszen a módosító rendelkezés által a Népköztársaság Elnöki Tanács elnökére és az Országgyűlés elnökére vonatkozó szabályozás egy olyan minisztertanácsi határozat részévé válik, amelynek hatálya — a ma is érvényben maradt megfogalmazás szerint — rájuk nem, csak a Minisztertanács tagjaira, vagy más alacsonyabb beosztású állami vezetőkre vonatkozik. A zavarom ott kezdődött, hogy az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteinek az országgyűlés felé szóló bemutatási kötelezettsége jelent-e egyet nem érté si jogot az országgyűlés számára, legalább akkor, ha az Elnöki Tanács az országgyűlést helyettesítő jogkörében hozta rendeletét. Mert ez esetben úgy ítélem meg, hogy erről is van szó, bár az országgyűlés hatáskörébe tartozó állami vezetőkről jogszabályt nem találtam, csak arra vonatkozó utalást, hogy ilyenek vannak. Mindenesetre rendezetlen kérdésnek tartom, hogy minisztertanácsi határozat intézkedjen az Elnöki Tanács elnökének és az országgyűlés elnökének fizetéséről, valamint nyugdíjáról, sőt, magának a miniszterelnöknek a munkabéréről és nyugdíjáról is. Erre most mondhatják, hogy a munkabéreket törvényerejű rendelet szabályozza. Ez igaz, de mivel ezt a mindenkori miniszteri fizetés százalékában adja meg, így a döntés a Minisztertanács kezében van. Nem kevésbé zavar az a dolog, hogy a jogalkotásról szóló törvény hatályba lépését követően törvényerejű rendelet hatalmazza fel a Minisztertanácsot arra, hogy a társadalombiztosítási törvénytől eltérő szabályokat foganatosítson. Ez számomra még akkor is zavaró, ha ilyen felhatalmazásokat maga a társadalombiztosítási törvény is tartalmaz. Lehet, hogy a tételes jog szerint erre megvan a lehetőség, de az eljárás — megítélésem szerint —ajogalkotásról szóló törvény szellemével ellentétes. Az elmondottak után többféle megoldáson gondolkoztam, hogyan lehetne az általam kifogásolt szabályozás előtti helyzetet bonyodalmak nélkül visszaállítani. Abból kiindulva, hogy a törvényerejű rendeletek bemutatásánál az országgyűlésnek egyet nem értési joga nincs — ez már azóta tisztázódott —, azt találtam a legegyszerűbbnek, ha maga a Minisztertanács végzi el a korrekciót, ha érveimet megfontolásra érdemesnek tartja. Ezért én tudomásul veszem az Elnöki Tanácsnak az előttünk lévő jelentését azzal, hogy kérem a Minisztertanácsot, fontolja meg érveimet és az állami vezetők nyugdíjazására vonatkozó rendelkezéseit a továbbiakban a régebbi rendezőelv, a társadalombiztosítás általános rendelkezései szerint szabályozza, azokkal a korábban is alkalmazott kedvezményekkel, amelyek a nem állami vezetői beosztásból nyugdíjba vonuló, de korábban ilyen beosztást betöltő vezetők választási lehetőségére vonatkoznak. Amennyiben a jelenlegi jogi szabályozás keretei nem adnak elegendő lehetőséget arra, hogy a kimagaslóan eredményes munkát végző vezetők elismerését a nyugdíjak összegének és évenkénti változása mértékének megállapításában érvényesíteni lehessen, úgy a kormány tegyen javaslatot ezeknek a lehetőségeknek a bővítésére. Kérem továbbá a kormányt, hogy adandó alkalommal nyüvánosan térjen ki javaslatom sorsára, különös tekintettel a kifogásolt intézkedés kedvezőtlen társadalmi fogadtatására. Az elhangzott javaslatokon túlmenően kívánom megjegyezni, hogy az országgyűlés hatáskörébe tartozó állami vezetők körét és esetükben a munkáltatói jogkör gyakorlását; valamint a jogállásukkal, munkaviszonyukkal, nyugdíjazásukkal kapcsolatos kérdések szabályozását-a jövőben törvényben tartom szükségesnek meghatározni. Erre vonatkozó konkrét indítványt most előterjeszteni azért nem kívánok, mert bízom abban, hogy észrevételeim a politikai intézményrendszer reformjának keretében előttünk álló törvényhozói munka során nem kerülik el az előterjesztők figyelmét, beleértve az alkotmányelőkészítő bizottságot is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Ugy tudom és úgy érzékelem, hogy képviselőtársunk felszólalását' figyelemébresztő megjegyzésnek szánta. Megkérdem ezért Fodor elvtársat; így igaz-e ez? DR. FODOR ISTVÁN: Igen, így igaz. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem ezután az országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács jelentését- dr. Fodor István megjegyzésével tudomásul'veszi-«? Aki igen, kérem kézfeltartással sza^ vazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Kivan más véleményen? (Egy.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Öt.) Megállapítom, hogy az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését' 1 ellenszavazattal és 5 tartózkodással; dr. Fodor István képviselőtársunkmegjegyzésével tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslat tárgya-