Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-27

2149 Az Országgyűlés 27. ülése, 1988. július l-jén, pénteken 2150 ségért, a minőség romlásában azért benne van az állóeszközök és a hozzá kapcsolódó gépi szerszámok leromlásának a hatása is a források szűkössége miatt a minőség egy bizonyos szintjének betartása nagyobb mértékben az eszközök kérdése, mint a szubjektív emberi tényezőké. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy a kormány igen komolyan foglalkozik a minőség ügyével. A múlt év vége felé, úgy novemberben lett megtartva a VIII. minőségügyi konferencia, ahol a kormány nevében éppen nekem volt szerencsém elmondani a kormány minőségpolitikával kapcsolatos véleményét. Nagyon röviden summázva ez úgy fogalmazható meg, hogy a kormány a minőség kérdését nemzeti ügyként kezeli, minőségpolitikát akar folytatni, tehát nem a minőségellenőrzés részletkérdéseinek a megoldását vállalja magára, hanem egy olyan környezetnek és légkörnek a teremtését, amiben a minőség valóban nemzeti ügy lehet. Azért néhány konkrét dolgot is elhatároztunk, és ezek végrehajtására a kormány elfogadott egy minőségfejlesztési programot. Ennek nagyon lényeges része az, hogy a nemzetközi gazdasági világban kibontakozó tendenciákhoz és gyakorlathoz igazodva kapcsolódjunk a különféle minőségtanúsítási rendszerekhez, ami a piacra jutásnak és a piacon elérhető jó árnak egy nagyon lényeges előfeltétele. így csatlakoztunk hét nyugati rendszerű, és a KGST-ben most létrejövő SZEPROSZEV (ez egy rövidítésből képzett névszó, ami egy egyezményt takar) egyezményhez is, hogy a piac két nagy relációjában mindenütt megfelelőképpen léphessünk fel. Nyolcadikként szeretnék szólni arról, ami nagyon sok hozzászólásban, mindenekelőtt a Szabolcs megyei képviselők: Varga Gyula elvtárs, Tölgyes István elvtárs, Magyar Pál elvtárs, Nóvák Lajos elvtárs hozzászólásában, de Békés megyében is megfogalmazódott. A kormánynak mindenképpen ki kell dolgozni, pontosabban fogalmazva, módosítani kell, át kell tekinteni, s ennek alapján módosítani kell a térségi foglalkoztatással kapcsolatos elgondolásait. És ebben az Ipari Minisztériumnak is részt kell vállalnia közreműködőként is, felelősként is. Néhány elvet azért meg kell fogalmaznunk ennek a munkának a végrehajtásával kapcsolatban. Nem biztos, hogy ezzel nagy sikert aratok, de ezeket azért figyelembe kell venni a térségi foglalkoztatásnál. Azt a hibát még egyszer nem követhetjük el, hogy a térségi foglalkoztatás fontosságát nagyobbnak tartsuk, mint a hatékony termelőmunkát. Tehát csak olyan módon lehet növelni a foglalkoztatást, hogy az egyúttal mindenhol a hatékony munkavégzést és jövedelemszerzést is szolgálja. Legyen az akár magánvállalkozás, akár nagyvállalat vidékre telepített részlege. Még egy: mi sok szempontból vizsgáljuk a nálunk fejlettebb országokat, és látjuk az ő adataikból, hogy ott azért kétirányú mozgás van a foglalkoztatási gondok megoldására. Az egyik az - a kormány is segíti -, hogy munka jusson oda, ahol állampolgárok élnek és laknak: de ennél sokkal nagyobb a vándorlás a migráció - az állampolgárok körében a munkaalkalmak felé. Azt hiszem, nálunk azt is fel kell gyorsítani, de ezt is elő kell segítenie a kormánynak lakáspolitikával, letelepedés-támogatással, és sok mindennel együtt, mert azért vannak az iparfejlesztésnek olyan feladatai, amelyek egyszerűen megoldhatatlanok vagy a természeti tényezőknél fogva, vagy a nagyon nagy szükséges ráfordítások miatt úgy, hogy szétparcellázzuk a megyékbe. Valamilyen módon helyhez vannak rendelve. A továbbiakban most néhány konkrét kérdéssel szeretnék foglalkozni, amit néhányan, vagy egyedül vetettek fel a képviselők, de nagy fontosságú dolog. Az első a papírellátás, csomagolás példája - Biacs Péter elvtárs vetette fel. Nagyon-nagyon jogosnak tartom és nemcsak az élelmiszeriparral kapcsolatban, hanem kivétel nélkül minden olyan ipari termékkel kapcsolatban, amelyik csomagolva kerül a vevőhöz. Ismerve azt a helyzetet, hogy sokszor a vevő előbb ismerkedik meg a csomagolással, az motiválja a döntését, hogy valamit megvesz-e vagy sem. De azt hadd mondjam, hogy most, a legfrissebb jelenidőben itt azért lényeges előrelépéssel számolhatunk éppen az okból, hogy ez a felismerés megszületett. Ez az a terület, ahol egyébként a joggal bírálható világbanki szerkezetfejlesztési konstrukciók konkrét eredményeket hoznak, így 1987-ben a papíripari vállalatnál elkészült egy mintegy 2,2 milliárd forintos beruházás, amely a dobozgyártáshoz szükséges korszerű anyagok gyártását fogja növelni Nyíregyházán és Csepelen. Azután ebben az évben elkészül - ugyancsak világbanki konstrukcióban - mintegy 640 millió forintért a Kner Nyomdában egy beruházás. A világbanki hitelek mellett a tőkés világból bérletek - tehát lízingek - révén hozzájut a papíripar olyan berendezésekhez is, amelyekkel fémgőzölt papírt, különféle fóliákat gyárthat azon a színvonalon, ahogy azt eredetileg gyártják. Ilyen lesz a Petőfi Nyomdában, az Állami Nyomdában, ahol címkék dobozok készülnek magas színvonalon, és pályázat van kiírva világbanki szerkezetfejlesztésre a csomagológép terén is. Azt hiszem, ha ezeket együtt nézzük - ha meg nem is tudjuk velük váltani a világot - egy érzékelhető előrelépést kell, hogy hozzanak a csomagolási lehetőségek tekintetében már ebben az évben is. Az, hogy egy ágazatba kerülhet-e az élelmiszergyártás és a csomagolóanyag-gyártás vagy nem - azzal értenék egyet, hogy az ágazati határok: az ipar, építőipar, mezőgazdaság között ilyen szempontból mosódjanak el. Elnézést kérek, ha egy példát elmondok - ígértem, hogy ilyenekre visszatérek. Nagyon egyszerű terméknek tűnik egy fiolában levő folyékony orvosság. Hadd mondjam azt, hogy a fiola az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyeletével az üvegiparban készül, a fiolában levő hatóanyag esetleg a MÉM felügyelete alatt levő valamelyik vállalatnál, az IpM felügyeletével működő vállalatnál csomagolják, készítik hozzá a csomagoló anyagot. Tehát három minisztériumnak kellene együttműködni, ennek még mindig centrális irányítás mellett kellene készülnie, annak érdekében, hogy egy fiola orvosság létrejöjjön. Nagyon fölöslegesek a mai világban már ezek a határok. Azt hiszem, függetlenül attól, hogy mely