Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-27

2145 Az Országgyűlés 27. ülése, H (ELNÖK: Stadinger István - 9.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Jó reggelt kívánok! Folytatjuk munkánkat! Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban tartózkodik és ülésünkön megjelent Nagy-Britannia parlamenti küldöttsége. (Taps.) Tisztelettel köszöntöm Ralphe Howell urat és a küldöttség tagjait. Tisztelt Országgyűlés ! Folytatjuk munkánkat. Most Berecz Frigyes ipari miniszter elvtársat illeti a szó. BERECZ FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a 23 hozzászólást, amelyek között három olyan is volt, amely nemcsak egyéni, hanem testületi véleményt is kifejezett. A köszönetemet nemcsak illendőségből, hanem mély meggyőződésből mondom, mert úgy vélem, hogy nagyon nagy segítséget adott az ipari szerkezetátalakítás munkájához. Válaszom elejére azokat a kérdéseket válogattam, amelyek szinte kivétel nélkül minden képviselő felszólalásához kapcsolódnak. így kérem elnézésüket, hogy az első négy válasznál nem sorolom fel a neveket. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy úgy érzem: a tegnapi vita nagyon hasznos kiegészítés volt az expozénak és az írásos mellékletnek olyan értelemben, hogy egy ötven perces expozét végighallgatni nagyon fárasztó, egy ötven oldalas mellékletet elolvasni nemkülönben, de ugyanakkor abba nem fér bele még a kis magyar ipar minden gondja sem. De a 23 hozzászólással együtt - úgy érzem az expozé, az írásos melléklet és a vita együtt teljes áttekintést adott a magyar ipar helyzetéről és gondjairól. A másik, amire szeretnék rámutatni: úgy vélem, elérte a vita azt a legfőbb célt, hogy közüggyé tette az ipari szerkezetváltást azáltal, hogy az Országgyűlés egyrészt kifejezte nemcsak az értékelését a múltról, hanem a szándékát a jövőt illetően is : hogy ezt a feladatot végre kell hajtani, s hogy csak társadalmi egyetértéssel lehet végrehajtani. Elmondták azt is, hogy ez nem lehet csak az ipar feladata, hanem a gazdaság egészének, sőt a társadalomnak az erőfeszítését igényli, s az irányítás sem lehet csak az Ipari Minisztérium feladata. A kormány egészének és minden más szervnek a támogatását igényli. Ez az alkotó vita ilyen módon emelte a közügy rangjára a szerkezetfejlesztést. Harmadikként azt említeném, hogy a szerkezetfejlesztés konkrét témáival kapcsolatban - ami a célokat illeti - egyetértés alakult ki, mert atekintetben nem volt mélyreható vita, nagyon sok hasznos meglátást, véleményt, javaslatot kaptunk, mit kell megoldani. Egyetértés van abban is, hogy ezt a munkát gyorsítani kell, ennek érdekében vállalni kell átmeneti áldozatokat is. S egyetértés volt atekintetben, hogy módosítani kell a kitermelő és a feldolgozóipar arányait a feldolgozóipar javára, de úgy, hogy annak gyökereit ne veszélyeztessük a kitermelő ipar mesterséges visszaszorításával. Egyetértés volt atekintetben is, hogy húzó ágakat kell meghatároznunk, és hogy ezeket hozzá kell segíteni az átlagosnál jobb fejlődéshez. Én úgy érzékeltem a vita során, hogy a szerkezetátalakítás végrehajtásának módszereit és irányítása kér288. július l-jén, pénteken 2146 déseit illetően már nem ilyen egybehangzóak a vélemények. Itt tegnap megfogalmazódott az is, hogy a kormány teljes részletességében, területi bontásban, határidőkhöz kötötten, résztevékenységeket is megfogalmazva mintegy vezérelje a szerkezetátalakítást minden területen és vállaljon azért a részletkérdésekben is felelősséget. De megfogalmazódott az is, hogy a szerkezetátalakítást szabályozni kell és hagyni kell a vállalatokat az önállóság keretében dolgozni, meg kell hagyni forrásaikat és rájuk kell bízni, hogy mit érdemes fejleszteni. Olyan értelemben is konkrét bírálatot kapott a vezetés - Bodorné Danka Márta képviselő elvtársnő hozzászólásából idéznék -, hogy a miniszter egy tollvonással változtathat az ipar szerkezetén, ha azt az ipari működés így igényli, vagy ha azt a miniszter így gondolja. Nem kívánunk ilyen módon vezetni. Formailag ma még igaz, hogy az ipari miniszter aláírása szerepel egy-egy szervezeti változtatáson, de ez nem egy tollvonással történő módosítás, hanem előtte alapos testületi viták vannak, s ezeket figyelembe kell vennünk. Mi úgy szeretnénk beépíteni magunkat a kormány döntéshozatali munkájába, hogy véleményező, döntést befolyásoló tényezőivé legyünk a szerkezetváltási folyamatnak, de ne eszköz- és forintosztogató szervei. Úgy gondolom, hogy a kormány maga sem törekedik erre a szerepre. Most ahelyett, hogy belemennék abba, hogy részletesen ezt hogyan gondoljuk - úgy vélem, hogy időkímélés szempontjából jobb lenne, ha egy példával világítanám meg, hogy mit is akarunk, mert lehet, hogy az többet mond, mint egy tíz perces fejtegetés; és a példával való bemutatás módszerét szeretném a továbbiakban is alkalmazni. Olyan valakinek a példáját választanám, aki tiltakozhat ez ellen, itt van jelen közöttünk, országgyűlési képviselő; Fiák László elvtárs, a Gördülőcsapágy Művek vezérigazgatója, hozzá is szólt a vitában. A GÖCS-öt az Ipari Minisztérium úgy ismeri, mint olyan vállalatot, amely ha most néhány száz millió forint birtokában lenne, rögtön megkezdhetne egy olyan beruházást, amely ha belép, azzal rögtön jó pénzzel fizető, fejlett országbeli tőkés piacon eladható - akár 10 millió dollárral több - csapágyat is gyárthatna. Most hogyan jusson a GÖCS ehhez a pénzhez? Nemcsak a GÖCS érdeke, hanem az országnak is, hogy ez megtörténjék ! Az se jó, ha a kormány valamelyik szerve ad neki néhány száz milliót. Az végképp nem lenne jó, ha ez a szerv csak az Ipari Minisztérium lenne önmagában; az se lenne jó, ha csak annyit mondanánk: magától értetődő, hogy meg kell kapnia! Az lenne a jó, ha olyan körülményeket tudnánk teremteni a szabályozással, hogy máshova ne is juthasson a pénznek a eleje, mint az olyan vállalatokhoz, mint a GÖCS, meg még néhány tucat, amelyik hasonló helyzetben van. Mi tulajdonképpen erre tettünk javaslatot és ezt szeretnénk részletesen akárhányszor megfogalmazni mindaddig, amíg ebben egyetértésre nem jutunk. Tehát így értjük a szerkezetfejlesztés irányítását. Amire ötödikként szeretnék kitérni: itt hivatkoznék már dr. Gágyor Pál, Reidl János, dr. Balogh