Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

988. június 30-án, csütörtökön 2136 2135 Az Országgyűlés 26. ülése, 1 fórumokon egyeztető megbeszéléseken, hogy változást érjenek el az ipar fejlődését nem kedvező irányba terelő intézkedéseknél, szabályzásoknál. Ismert, hogy a felvetések nagy többségét vagy el se fogadták, vagy az esetleges kisebb korrekciók nagy késéssel következtek be. Az a tapasztalatom, hogy a kohó- és gépipari, majd az Ipari Minisztériumnak sem sikerült sok esetben a társminisztériumokkal, főhatóságokkal ebben a kérdésben a kívánatos összhangot megteremtenie és valószínű az sem segítette az ipar helyzetét, hogy az utóbbi 13 évben most már az ötödik miniszter vette át a tárca irányítását. Mindezekhez még hozzátehetem, hogy olyan széles körben megvitatott és elemzett szerkezetátalakítási programja sem volt eddig az ipari tárcának, mint ami az utóbbi két évben elkészült és ami itt most előterjesztésre került. Az ipari szerkezetátalakítás sikere azonban oktatáspolitikai, környezetvédelmi, társadalompolitikai, infrastrukturális és egyéb összefüggések összhangját és egymást segítő fejlődését tételezi fel, ami jóval túlnő az ipari tárca keretein, nem beszélve annak eszközbiztosítási oldaláról, mint ahogy erről többen beszéltek a felszólalások során. A program is utal ezeknek a feltételeknek a megteremtésére. Mindezt és a működést biztosító valóságos piaci viszonyokat kialakítani a jelenlegi körülmények között bonyolult, nem egyszerű feladat. Nagy kérdés ezért valamennyiünk előtt, hogy hogyan, milyen megtervezhető eszközökkel, milyen ütemben tudjuk a szerkezetátalakítási feladatokat megvalósítani. A szerkezetátalakítás konkrét végrehajtása vállalati feladat. A mozgástér, a működési feltételek bővítését biztosító körülmények kialakítása a kormányé, s ennek összhangja elengedhetetlen. Helyzetünkben ez egy kompromisszumokkal teli folyamat lesz. Mivel a fejlesztési források bővítésére a közeljövőben csak nagyon korlátozott lehetőségeink vannak, első lépésként legalább azokon a területeken kellene bővíteni a vállalatok mozgásterén, melyek leginkább hozzá tudnak járulni a stabilizációs program sikeréhez, melyek versenyképes gyártmánystruktúrájukra alapozva exportorientáltak, támogatás nélkül az átlagosnál magasabb jövedelmezőséggel gazdálkodnak. Meghirdetett elveinknek megfelelően csökkenteni kell a költségvetés jövedelemátcsoportosító szerepét. A veszteséges, illetve alacsony hatékonysággal működő vállalatok számára biztosított támogatások radikális visszafogásával párhuzamosan mérsékelni szükséges a vállalatoknál megtermelt jövedelem központosításának a mértékét. Szükséges ez annak érdekében, hogy már a stabilizációs szakaszban beinduljanak a kedvező folyamatok, hogy az általános restrikció ne hozzon tartós stagnálást vagy visszaesést. A vállalati mozgástér szelektív bővítésének gyakorlati megoldására számos, a működő adórendszerbe jól illeszthető megoldás kínálkozik. Például a meghatározott szintű vagyonarányos nyereség fölött degreszszív nyereség adókulcs alkalmazása. A magas hatékonyságú vállalatok körére jelenleg is működő adóvisszatérítési rendszer továbbfejlesztése, az ösztönzés mértékének növelésével. A gyorsított amortizációnak a teherviselő képességétől függő szélesebb körű, rugalmasabb alkalmazása. A struktúraátalakítás finanszírozásának remélhetően egyre bővülő forrása teremthető meg az új társulási törvény megalkotását és hatályba lépését követően is, amennyiben jelentős mértékben tudjuk növelni a vállalkozások iránti érdekeltséget. Számunkra nem lehet más út, mint a szerkezetváltást biztosító legcélszerűbb teendők számbavétele, a szükséges döntések meghozatala és az ezzel kapcsolatos sok irányú tevékenység következetes véghezvitele. Szükséges ezzel kapcsolatban az állam struktúraalakító szerepének, feladatainak a meghatározása és annak gyakorlati alkalmazása. Az Országgyűlésnek erre kell nyomatékkal felhívni a kormány figyelmét és támogatást biztosítani ez irányú munkájához, mert az ipar egészséges fejlődése csak így lesz biztosítható és az ipar jövedelemtermelő képessége javításán múlik elsősorban az egyensúly megtartása és tartóssá tétele is. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Végül Tölgyes István képviselőtársunk a Szabolcs-Szatmár megyei 10. választókerületből. TÖLGYES ISTVÁN : Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Utolsónak szólni általában megtisztelő, itt az Országházban közel sem örömteli feladat. Merészségem két apró szilánk még erősítette. Először 22-nek szólok és én is 22-én születtem. Másodszor mindenki nagyon várja azt, hogy befejezzem, és ezért lehet, hogy többen figyelnek rám. Ezek után még néhány percre kérem halványodó türelmüket, megnyirbált mondandóm elmondására. Hozzászólásomra készülve állandóan valami teljesen új, mindent megoldó iparfejlesztő módszert szerettem volna keresni vagy kitalálni. De rá kellett jönnöm, ilyen misztikus, mindenre gyógyírt adó új gondolatok nincsenek. A megoldást jelentő kulcsszavak piaci viszonyok, gazdasági verseny, szerkezetátalakítás, gazdaságosság, hatékonyság, rugalmasság, érdekeltség, régóta egyike-másika túl régóta ismert, de tényleges elmozdulást mégsem hozó fogalmak. Tisztelt Ház! A szocialista magyar ipar önmagához mért fejlődése kétségtelen. De az utóbbi éveket meghatározó világpiaci megméretés nemzetközi összehasonlításban bizonyította, hogy ez a fejlődés világgazdasági mércével mérve nagyon kevés. Alapvető problémának tartom, hogy a szerkezetátalakítás nem a kormány, hanem az Ipari Minisztérium programja. Ezért javaslom, hogy az ipar szerkezetátalakítása a teljes kormányhatás, -döntés és felelősség körében legyen. Javaslatomat az alábbiakkal indoklom. Az iparban is a közvetlen ágazati irányítás helyett a közvetett funcionális lett a jellemző. Ez így helyes és ezért a szabályozás, ami kiterjed az ár-, bér- és keresetmeghatározásra, a bel- és külkereskedelmi, hitelfelvételi beruházási lehetőségekre, adómegállapításra, egyike sem ipari minisztériumi hatáskör. Pedig ezek a szabályozási elemek döntően meghatározzák a vállalatok eszköz- és forráslehetőségeit, a szabad mozgásteret. Jelenleg a szerkezetátalakításért az Ipari Minisztérium, a népgazdasági egyensúlyért, (amit az ipar teljesítménye, versenyképessége döntően meghatároz) elsősorban a Pénzügyminisztérium a felelős.