Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2131 Az Országgyűlés 26. ülése, T minden tervezés - úgy gondolom - illúzió, minden döntés vakmerőség, sarlatánság. Ha ostorozom a halogatást, a döntésképtelenséget, ha sürgetem a fontos elhatározásokat, akkor legelsősorban a hozzájuk szükséges feltételeket sürgetem. Mennyit beszélünk lépéshátrányról, amiatt az óvatoskodó, kockázatot vállalni nem merő vezetőket tesszük felelőssé. Nyereséges vállalkozásokat akarunk, gazdaságos termelést, de ki vállalkozik, ha nem tudhatja vállalkozása, vajon nyereséges lesz-e? Hogy lehet gazdaságos termelést tervezni ma, ha holnapra egy döntés éppen azt változtatja meg, amire a tervünk épült. A jövő és a világpiac - úgy gondolom - eléggé sokismeretlenes egyenlet. Nem kellene a gazdaságpolitika és a szabályozók túl gyakori változtatásaival ezt még ismeretlenebbé tenni. Nem akarok, nem is célom mindenki által ismert dolgokat ismételni. Mindenki tudja, hogy nekünk kevés anyagot és energiát igénylő termékeket kellene gyártanunk. Mégpedig környezetbarát technológiákkal. Hogy akkor járunk legjobban, ha termékeink útját egészen a fogyasztóig végiggondoljuk. Ha nemcsak megtermeljük a világszínvonalú gyümölcsöt, húst, hanem úgyszintén ugyanilyen szinten feldolgozzuk, csomagoljuk és jó piacokat keresve el is adjuk őket. Képletesen szólva: ha tehát külkereskedőink felemelkednek, mondjuk az állattenyésztő szakmunkások színvonalára. Legalábbis, ami a produktumot illeti. És mindent gyorsan kellene megcselekednünk. Egy elhúzódó beruházás évek nyereségét viheti el. És hatékonyan kereskedni sem lehet annak teljes és korszerű infrastruktúrája nélkül. Azaz telefon, telex, kamionpark és az egész folyamatot vezérlő számítógépes feldolgozás nélkül. A nagy kérdés azonban az, ha mindezt olyan jól tudjuk, hogy hosszú évek óta győzködjük egymást róla, akkor miért nem cselekszünk tudásunk szerint. Miért nem vagyunk képesek megtenni, amit tudunk? Mi bénítja agyunkat és kezünket? Miféle titokzatos flogiszton van a levegőben? Őszintén megmondom, nem tudom rá a választ. Lehet, hogy egy sok elemből álló vegyülettel van dolgunk? Nem tudom mi ez, de egyet tudok biztosan, a racionalizmusban oldódik. Próbáljuk ki. Szüntessük meg a gazdaságban a monopóliumokat, az ésszerűtlen nagy szervezeteket, trösztöket. Számoljuk fel az iparban a mondvacsinált demokráciát. A vállalati tanács legyen az, aminek lennie kellene. A dolgozók az igazgatót válasszák meg, és ne azt, hogy el akarják-e végezni a rájuk bízott munkát vagy nem. (Taps.) Ne féljünk a tőkétől, engedjük be a külföldi tőkét, megteremtve a működéséhez szükséges legkedvezőbb feltételeket. Azt hiszem, hogy a nyugati tőke 50 százalék alatti aránya semmivel sem szocialistább, mint az e fölötti. A magyar gazdaságirányítás túlságosan költségvetéscentrikus. Miért a költségvetés uralja a termelő üzemeket? Fordítani kéne a dolgon. Ha több pénz maradhatna a gazdálkodóknál, gyorsabban megerősödhetnének és többet adhatnának vissza a költségvetésnek, mint amit most elvonnak tőlünk. Az is tarthatatlan és igazságtalan, hogy a termelőnél jön létre a legkisebb nyereség. A pénz a kereskedelemben és a bankoknál akkumulálódik, ahol nem 8. június 30-án, csütörtökön 2132 teremtenek új értéket. (Taps.) Az adóreform lehet, hogy jó dolog, de a jó piac még jobb lenne. És tudomásul kéne venni azt is, minden következményével együtt, hogy nincs három piac. Az ipar számára sem. Csak egy van, az pedig a világpiac. Az ipar szerkezetének racionális, azaz radikális átalakítása elkerülhetetlen. Azt gondolom, ehhez az Ipari Minisztérium kezében igen kevés eszköz van. S egyedül nem is lehet képes elvégezni ezt a valóban sorsdöntő munkát. Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint a magyar ipar versenyképességéhez az alábbi változások szükségesek a piacépítésben: A forint konvertibilissé tétele útján be kell kapcsolódnunk a világpiacba. Enélkül a belső piac nem szervezhető meg. Másodszor: a forint konvertibilissé tételéig nyugati valutához csak nyilvános árverés útján lehessen jutni. Harmadszor: a KGST-n belüli kereskedelmet, amíg nincs konvertibilis rubel, addig dollárban kell folytatnunk. Amely államok erre nem hajlandók, azokkal a jelenlegi formát kell folytatnunk. (Derültség.) A tulajdonosi érdekeltség megteremtésénél meg kell engedni, hogy száz fő alatt magánüzem létesülhessen. Az állami vállalatokat és szövetkezeteket népi részvénytársaságokká kell szervezni. Minden dolgozó és vezető váljon részvényessé. A részvények adásvételére vissza kell állítani a tőzsdét. A részvény-jövedelmek adóztatása révén ily módon kordában tartható az így szerzett jövedelem. Az állami beavatkozást illetően: az állam a termelési folyamatban csak az alábbiakkal foglalkozzon: a piac szabályainak betartása; egységes adóztatás; hatósági előírások betartása, a legalapvetőbb anyagok és energia biztosítása; állami segítséget pedig csak az új iparágak vagy technológiák kapjanak, kizárólag állami részvény formájában. Képviselőtársaim! Negyven éve görcsösen arra törekszünk, hogy felzárkózzunk, hogy utolérjük a fejlett nyugati gazdaságokat. Emiatt folytonos időzavarban és kudarcok közepette élünk. Én azt mondom: ne akarjuk mindenáron utolérni őket. Most az a legfontosabb, hogy ömagunkat utolérjük végre. Köszönöm megtisztelő Figyelmüket ! (Taps.) ELNÖK: Kócza Imre képviselőtársunkat, a Heves megyei 3. számú választókerületből illeti a szó. KÓCZA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Már több képviselőtársam hangsúlyozta, hogy azok az elképzelések és célkitűzések, melyek egy eredményes stabilizációs időszakhoz, majd egy ebből kinövő kibontakozási lehetőséghez kapcsolódnak, csak akkor tekinthetők reálisnak, ha a szerkezetváltás folyamatát sikerül elindítani, és megfelelő ütemben kibontakoztatni. Ezért tartom nagyon aktuálisnak, hogy az Országgyűlés az ipar kérdésével foglalkozik, de még fontosabbnak, hogy milyen elhatározásra jut az ezzel kapcsolatos további teendőket illetően. Helyzetünk további alakulása szempontjából, úgy vélem, egyikünknek sem lehet közömbös, hogy milyen is nálunk valójában az ipar helyzete. Mi, az ipar-