Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2127 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2128 Engedjék meg, hogy néhány termelőegységet megemlítsek a megye szövetkezeti iparából. A Szarvasi Vas- és Fémipari Kisszövetkezetet, a Békéscsabai Szőnyegszövőt vagy a Mezőberényi Faipari Szövetkezetet, mely bútoraival 38,5 százalékos növekedést ért el 1987-ben, az idei évben várható körülbelül 70 százalékos tőkés exportnövekedésük az előző év bázisához képest. A jelentős tőkés exportnövelést a gazdálkodó szervezetek belső tartalék feltárásával, hatékonyabb piaci munkával, és nem utolsósorban tőkés export növelésére kiírt pályázat, illetve világbanki hitel igénybevételével valósították meg. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tőkés export növelésének legnagyobb vonzereje a többletvállalás teljesítéséhez igénybe vehető bérpreferencia, illetve könynyebb anyag-, alkatrész- és gépimport-lizing lehetősége volt. Az a vállalat cselekszik helyesen, amelyik olyan fejlett technológiai, technikai színvonalat tud létrehozni, ami a későbbiek során más termék gyártásánál is jól használható. A megfelelő színvonalú termelési háttér megteremtése perspektivikusabb és tágabb mozgásteret tesz lehetővé egy-egy vállalat számára. Ez a célkitűzés azonban igen nehezen valósítható meg. Ugyanis a fejlett technológiához szükséges fejlett gépi berendezés túlnyomó része tőkés importból szerezhető be, a hosszú távú tőkés export biztosításához azonban nélkülözhetetlen. A perspektivikus fejlesztési döntéseket a rendelkezésre álló deviza szűkös volta mellett kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a vállalatok többsége elsősorban a szabályozók stabilitásával szembeni bizalmatlanság és kedvezőtlen tapasztalatok miatt rövid távú döntések meghozatalában érdekelt. Azon gyárak, gyáregységek esetében, amelyek az anyavállalat tőkés exportjában nem játszanak jelentős szerepet, szintén nem várhatnak komolyabb fejlesztést az elkövetkezendő időszakban. Az anyavállalat tőkeszegénysége, érdekeltsége ezt befolyásolja. A megyében működő gazdálkodó egységek nagy részénél a tevékenység háttéripari jellege miatt sem várható a közeljövőben jelentősebb beruházás. Pedig a háttéripari tevékenység nem feltétlenül alacsony műszaki színvonalat, műszaki kultúrát és alapvetően alacsonyabb bért kell, hogy jelentsen. A bérek alakulását engedjék meg, hogy bemutassam. 1987-es adat: országos átlag 7025 Ft/hó, a megyei átlag 6122 Ft/hó. Az elmaradás 14,7 százalék. Békés megyében, de választókörzetemben is igen sokan keresnek főmunkaidőben 5-6 ezer forint körüli összeget, amiből családokat tartanak el. Ez igen elgondolkoztató. Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint az 1982-től megvalósult új vállalkozási formák: VGM-ek, GMK-k, másodállás, mellékfoglalkozás keretén belül végezhető tevékenységek ösztönzése a termelés növekedésére kifejtett hatásán túlmenően nem elhanyagolható mellékhatást is eredményezett. Nevezetesen: a főmunkaidőben végzett munka leértékelődését. Az emberekben kialakult kedvezőtlen szemlélet mellett ez év januárjától a személyi jövedelemadó bevezetését illetően a gazdasági hatások sem elhanyagolhatóak, elsősorban azokon a területeken, például lakossági szolgáltatások, ahol a megoldás lehetőségét hosszú távon a másodállás, mellékfoglalkozás keretén belül képzeltük el. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a korábbi évektől eltérően a munkaviszony mellett ipart gyakorló szakemberek száma csökkent. A csökkenés mellett a legnagyobb probléma az, hogy ez szinte kizárólag a megye községeiben valósul meg. Ott, ahol a szocialista szektor jó esetben mint kiegészítő szolgáltató voltjelen. A vállalatoknál alapvetően vissza kell állítani a fő munkaidő becsületét. Bízom benne, hogy lassan megérnek azok a feltételek, melyek biztosítanák a munkabérek felszabadítását és a bér ugyanolyan költség legyen, mint az egyéb költségtényezők. El kell érni azt, hogy 8 óra alatt képes legyen olyan gazdaságos tevékenységet végezni a dolgozó, hogy az érte kapott bér biztosítsa számára a megfelelő szintű megélhetést, perspektívát túlmunka nélkül is. Tudom, hogy ez a kérdés a vállalati lehetőségek szélesebb körű alkalmazásán kívül központi újraszabályozást is igényel, és jelenleg is folynak ez irányú előkészületek, de szükségesnek érzem a kérdés ilyen irányú megoldásának jelzését. A tájékoztató, ha röviden is, de foglalkozik a szerkezetátalakítás regionális hatásaival. Békés megye, mint az ország egyik elismerten gazdaságilag elmaradott térség többszörösen is érdekelt a változásokban. A gazdaságilag elmaradott körzetek felzárkóztatási munkáinak eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy érhetők el eredmények. A megye rendelkezésére álló elmaradott térségek felzárkóztatását szolgáló pénzügyi alap pályázati úton történő odaítélése kedvező eredményeket hozott annak ellenére, hogy a vártnál kisebb számú, nem megyei vállalat, szövetkezet jelezte érdeklődését. Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a vállalatok tele vannak fejlesztési elképzelésekkel, s csak helyre, munkaerőre és pénzre várnak. Ebből a három tényezőből csak az utóbbi volt tapasztalható nagyobb mértékben. A rendelkezésre álló összeg azonban új üzem létrehozását, jelentősebb korszerűsítést összekötve új munkahelyek teremtésével, önmagában nem tette ezt lehetővé. A két év alatt 40 millió forint támogatással megvalósított mintegy 100 millió forintos beruházás azonban jól segítette a helyi foglalkoztatási gondok enyhítését. Megítélésem szerint a fővárosi ipari üzemek kitelepítésével, mint lehetőséggel a későbbiek során sem lehet számolni. A minden megye által fogadni kész iparágak fejlesztése is lelassult és elsősorban a meglevő telephelyek korszerűsítése valósul meg. A környezetszennyező, nehéz fizikai munkát igénylő iparágakkal szemben pedig a fogadókészség nincs meg. Kedvező tapasztalatok alapján támogatni javaslom az anyag azon megállapítását, hogy növelni kell a foglalkoztatáspolitikai alapot, korszerűsítve és nem utolsósorban meggyorsítva a döntési mechanizmust. Tisztelt Képviselőtársak! Végezetül hadd fejezzem ki azt a véleményemet, hogy az ipar szerkezetátalakítási folyamata egyre inkább valósan érzékelhetővé és sürgetőbbé válik. Társulva a kormányzat másik irányú, de ehhez szorosan kapcsolódó elképzeléseihez, bízom benne, hogy jól fogja szolgálni az ország,