Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2109 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2110 a 21-22 százalékot. A három reláció jövedelmezősége 1987-ben és 1988 első negyedévében is tőkés, belföldi és szocialista sorrendet alakított ki. Ez alátámasztja a belföldi árakkal kapcsolatos azon problémáinkat, amely szerint a fő piaci árkövető rendszerbe sorolt termékeink, amelyek a belföldre értékesített termékek 80-85 százalékát jelentik, árszínvonala jelentősen elmaradt mind az áremelési lehetőségektől, mind ugyanazon termékek tőkés export árától. Ugyanakkor a költségeinkbe begyűrűződő hatások ellensúlyozására nincs lehetőségünk az árkövetés ezen rendszere miatt. Különösen érzékenyen érinti a vállalatot a koksztermelés szénellátásának problémaköre, amely árvonatkozásban a világpiaci koksz- és szénarányok követése helyett annak eltorzulását eredményezte. A támogatások és elvonások különféle módozatai helyett a fontosnak ítélt szénbányáknak a támogatása lenne helyes, és nem az árakon keresztül más ágazatokban történő továbbvitele. A tőkés értékesítés rendkívül kedvező képet mutat, elsősorban az 1987 második felétől erősödő áremelkedések miatt. 1987. év hengereltáru átlagárához viszonyítva az 1988 első negyedévben 18 százalékkal magasabb árakat értünk el, amely tendencia pillanatnyilag is tart, illetve erősödik. Ezek a tények és lehetőségek mind arra ösztönzik vállalatunkat, és itt szerencsésen egybeesik a népgazdaság és vállalati érdek, hogy addig a határig növeljük a tőkés exportot, ameddig ezt a belföldi ellátás lehetővé teszi. így terveink szerint konvertibilis árbevételünk meghaladja a 100-110 millió dollárt, s mindezt úgy - és ezt húznám alá -, hogy a deviza kitermelési mutató a hivatalos devizaszorzó alatt van és lesz, s azt, hogy a vaskohászati nagyvállalatok közül vállalatunk veszi igénybe a legalacsonyabb mértékű exporttámogatást, és vállalatunkat sújtja a legmagasabb összegű termelési adó. Amíg más kohászati vállalatoknál a létszám foglalkoztatása jelent gondot, nálunk a létszámhiány egyes üzemeinkben már a termelés közvetlen akadálya. Tisztelt Képviselőtársaim! Dunaújváros és környéke, az ország porral egyik legszennyezettebb területe. A Dunai Vasmű az új tarifarendszer szerint 288 millió forint/év környezetszennyezési bírságot fizet. Ebből a légszennyezési bírság 260 millió forint. Ilyen bírságok mellett a vállalatnak nincs arra lehetősége, hogy környezetvédelmi beruházásokkal az ártalmakat megszüntesse. Lehet, hogy az az összeg, amit bírságként fizet, a környezetvédelmet szolgálja, de ettől még Dunaújváros levegője poros marad. Kérem és javaslom, hogy a befizetett környezetszennyezési bírság kerüljön elkülönített számlára, és ha összejön az az 1-2 milliárd forint, amelyből már egy kohászati vállalatnál is jelentős és hatásos beruházást lehetne végrehajtani, csak erre a célra lehessen felhasználni. Sem választóimat, sem engem nem vigasztal az, ha ebből az összegből más területek környezetvédelmi gondjait megoldjuk, mi Dunaújváros levegőjét szívjuk és azt szeretném megtisztítani a szennyeződésektől. Az Ipari Minisztérium kiadott anyagának második fejezete foglalkozik az oktatás és emberi tényezők jelentőségével. Nem akarom részletezni, tegnap és ma is ezzel a témával kapcsolatosan nagyon sok vélemény elhangzott. A szerkezetváltás az oktatás korszerűsítése nélkül elképzelhetetlen. Az anyagban foglaltakkal egyetértek, de kérdezem, hogy az évek óta ígért tematikaváltozás a szakmunkásképzésben mikor valósul meg? Az Ipari Minisztérium, a Művelődési Minisztérium, iparvállalatok, tanácsok és oktatási intézmények közül ki koordinálja kidolgozását, és mikor történik meg a bevezetése. Ha az oktatásban nem lépünk előbbre, akkor hiába szerzünk be fejlett technikákat és technológiát, nem lesz aki üzemeltesse és karbantartsa. Az a generáció, amelyik nem ismerte meg a hidraulikát, pneumatikát, elektronikát és a számítógépet, nem sürgeti annak bevezetését. De ha az oktatás előbbre tart, akkor az új generáció kényszeríteni fogja a technika megújítását. Tisztelt Képviselőtársaim! A Vasas Szakszervezet főtitkára június 24-én meghívta az iparban dolgozó képviselőket egy konzultációra, melyen ismertette a Vasas Szakszervezet elnökségének állásfoglalását az ipar szerkezetátalakításával kapcsolatosan. Az állásfoglalás tervezettel - mint képviselő és mint ennek a szakszervezetnek a tagja - egyetértettem. Egy témát emelnék ki, mégpedig azt, amelyben az elnökség javasolja az elkülönített bér-, illetve keresetszabályozás eltörlését. A bér, a költségek egyike legyen, mert jelenleg sem az ösztönzési, sem pedig a keresetszabályozási funkcióját nem tölti be. A főmunkaidő hatékonysága, érdekeltsége és ösztönzése növekedjék úgy, hogy teremtsen lehetőséget a megfelelő keresetek elérésére és tegye feleslegessé a második és további munkaviszonyt. Divatos mostanában a vállalatok költségérzékenységéről is beszélni. A vállalat dolgozókból áll, és a költségérzékenység csak akkor válik valóssággá, ha ezt minden egyes dolgozó valóban munkája során érzékeli. A jelenlegi szabályozók mellett könnyű kiszámítani, hogy ezer forint anyag vagy energiamegtakarításból hány forint béresíthető. A költségérzékenység csak akkor teremthető meg, ha a takarékosságot, az ésszerű gazdálkodást a vállalat minden dolgozója közvetlenül a saját zsebén is érzékelni fogja. Ugyancsak a pántlikázott forintok következtében élesen elkülönül a fenntartási és beruházási költség. Ezek merev szétválasztása - megítélésem szerint gátolja a szerkezetátalakítást, a korszerűsítést. Amíg egy vállalatnak arra van lehetősége, hogy az elavult berendezéseire fenntartás címén az eredeti érték többszörösét is ráfordíthatja, de ugyanebből a pénzből nem korszerűsíthet, akkor ez a rendelkezés csak a régi technika és technológia konzerválását, és nem a fejlődést szolgálja. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: 20 perc szünetre felfüggesztem az ülést. (Szünet: 15.55-16.21 - Elnök: Stadinger István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Felszólalásra következik dr. Balogh Gábor képviselőtársunk a Baranya megyei 9. számú választókerületből.