Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2063 Az Országgyűlés 26. ülése, i Annyi a különleges megbízatásra váró - úgymond alul foglalkoztatott szakember, és egy sor konkrét feladat vár megválaszolásra. Tőlem nem lett volna idegen, ha például Recsk helyét, szerepét mindazon tárca és szervezet, amely funkcionál és döntési joggal bír, együtt értékelte, elemezte és véleményezte volna. Mert igaz, hogy az ipar „gyermekenként" nyilvántartott, de jelentősége országunkon túlra nyúló hatósugarú. Tanulságul levonhatjuk azt, hogy mindenképpen, igazán tisztán és együtt kell a jövőben tovább gondolnunk a vállalások kockázatát, és a vállalások tévedéseink következményeit. Mert csak így, a döntést követő tényhelyzet akár kedvező, akár kedvezőtlen kimenetelétől lehet az a miénk és nyerhet befogadást vagy kaphat elutasítást. Tehát nagyon sokat kell, de mindent együtt és közösen tenni, és közben jó széjjel és előrelátni, lépni és nem várni. Tisztelt Országgyűlés! Ezek után szembenézek az általam minden valószínűséggel nem teljes részletességgel, alapossággal, szakmai jártassággal bíró recski ténnyel. A miniszter elvtárs tájékoztatójának 18. oldalán Recskről csak két mondatot találtam, amely így hangzik: „A recski rézércbánya-beruházás állagmegóvása folyik. Még ez évben dönteni kell a fejlesztése vagy bezárása ügyében." A tényre utaló nagyon kemény sorok - szinte tőmondatok. Azonban a mögöttük megbúvó valóság összetett, bonyolult, igen sok ellentmondást takar. Belőlem, az eddig elmondottakon kívül még sok mindent kiváltott. Elsősorban azt, hogy miért a bújócska, miért ily kis jelentőségűnek feltüntetett a közel 13 milliárd dollár nagyságrendű összértéket képviselő érckészlet „padló alatt léte"? Miért nem tudunk többet az eltelt 21 évről, a felhasznált pénzről? Miért nem vázoljuk a beruházás felmerülhető költségeit, nyereséges voltát, lehetséges jó devizakitermelési mutatóit, a számbavett visszatérülési időt, az esetleges többlépcsős kialakítást, a színesfém vonatkozásában jelentkező közel 90 millió dollár tőkés import kiváltásának lehetőségét és azt, hogy milyen hatással bírhat ösztönző és ösztönzött iparágazatokra, a térségi munkaerő foglalkoztatására, összhangban a nógrádi szénbányászatnál felszabaduló bányász munkaerőre? És utolsó kérdésként azt - bár erről szívesebben hallgatnék -, hogy a szélsőséges megoldásként szóbajövő felhagyás és bezárás esetén mibe kerülhet ezen manőverünk? A kérdések sokasága így zúdult rám és így éltem át ezt a két mondatot, és elhallgatás helyett a megszólalást választottam, hiszen amiről most beszélek, olyan érték, olyan nemzeti kincs, amely a világ rézérckészletének körülbelül másfél százalékát jelenti. Összértéke 13 milliárd dollár, - a könnyebb kezelhetőség és megértés érdekében: egyenértékű a hazai bauxitvagyonunkkal. mai áron 200 millió dollár/év termelési értéket tenne lehetővé. De a 170 millió tonna gazdaságosan kitermelhető rézércen felül az előfordulásban van jelentős cink, ólom, molibdén és több 10 tonna színezüst és több mázsa színarany. De van kadmium, rénium és még számos értékes ritka fém. És a 21 év során eddig elvégzett munkák ?& június 30-án, csütörtökön 2064 mai számított értéke kemény 7 milliárd forint. Ez van 1967-től, és van 151 kilométer külszíni és közel 100 kilométeres földalatti kutatófúrással történt igazolás, amely 7 kilométer hosszú és metró nagyságú „bányafolyosókkal" bír. Azt, hogy az állandóan változó világban élés mellett a megismerten felül az újabb ismeretlen tényezők belépése kapcsán sem sötétben való tapogatózásról van szó Recsk esetében, azt a világ szinte számításbajöhető összes szakembere igazolta, és az első 1967-es becsült érték csak annyit változott, mint amennyit az általános árnövekedés eredményezett. De megtalálható minden előterjesztésben, koncepcióban, stratégiai elemzéssel bíró anyagban a jó előkészítettség, az alaposság, a körültekintés, mint tény, persze nem pénzügyi oldalról. És természetesnek elfogadható, hogy a feladat súlyával szinkronban levő nehézségek sincsenek elhallgatva. Mégis mi van akkor ezzel a Recskkel? Az egyik póluson számításokkal, kutatásokkal, külföldi szakértőkkel leigazolt tények; a másik póluson kételkedés, visszafogottság és halogatás, 21 év! Ha megvalósítási törekvéseink a célt szolgálják, akkor az eddig tett ajánlatokra, azon túl, hogy azt mondjuk, nem jó, azt is indokolnunk kellene, miért, és az elfogadhatóság érdekében milyen módosítást javasolunk. Mert a konkrét okok és indokok fogadására készség van, hiszen számomra is érthető, bármit csinálunk annak jövedelmezőnek kell lenni. De, hogy semmi ötletünk ne legyen, az nem lehet! Valamit tudnunk kell letenni az asztalra! Hiszen döbbenetes a kép az ellehetetlenülés veszélyével és az, hogy a dolgok felvetődnek, a gondok velünk vannak, és nem tudom, mitől intéződnek el. Tudom, minden prognózis tartalmaz kockázatot, de az kizárt, hogy a különbség ilyen szélsőséges legyen. A szélsőség itt úgy jelenik meg, hogy a nyitást mindig zártság követi, a nyereséges számításokat okkal vagy oknélkül kiüti a veszteséges, habár én még nem találkoztam konkrétan sehol a veszteségre vonatkozóan letett esküvel. Amikor pedig az érthető és érthetetlen vetekszik egymással, akkor a valószínűség megkeresése a feladat és állásfoglalás kell, kategorikus döntés, amely igent vagy nemet jelent. Hogyan kardoskodjam a bányászat mellett most, amikor a bányászat egyes ágait, okkal és ok nélkül kialakult előítéletek légköre veszi körül? Mégis a megoldáshoz, az ellentmondások feloldásához jó lenne tudnunk, mit fejlesszünk, milyen területen kezdjük a kibontakozást, a szerkezetátalakítást? A fejlesztéseket és visszafejlesztéseket véleményem szerint nem lenne szabad csupán az alapanyagipar, illetve a feldolgozóipar címkéje szerint eldönteni. Ezért kategorikusan csak a feldolgozóiparra nem szavazhatok. Mert a nyitást, a fejlesztés irányát mindig a távlati gazdaságosságnak kell eldöntenie. Kell-e akkor nekünk, nekem ez a Recsk? Hol vagyunk mi az ügyet szívünkön viselők, a területhez szakmailag értők és a döntésre illetékesek? Emlékszem az egymilliárd márkás NSZK ajánlatra és az már most visszaigazolást kapott belőle, hogy a réz kiugróan magas árát 1990-re prognosztizálták, akkorra, amikor mi már termelhettünk volna, kor-