Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2051 Az Országgyűlés 26. ülése, 19t tatások keltette jobb állampolgári közérzet is hozzájárul. Végül figyelembe kell venni, hogy a fejlődő szolgáltatások bővülő eszközigénye az ipar piacát növeli és az is előnyösen hat vissza az ipari szerkezet-átalakításra. Talán nem túlzás azt állítani, ha ennyi lehetőséggel élhetünk, a hatékony foglalkoztatás és a gyakorlatilag teljes foglalkoztatás távlatilag valóban összhangba hozható, még akkor is, ha az iparban bekövetkező létszámcsökkenéssel egyidőben a többi termelőág és az államigazgatás is létszámleadóvá válik. Rövid távú és csak egyes térségekben kialakuló foglalkoztatási gondok gyors kezelésének azonban eddig még nem találtuk meg a megfelelő eszközét. A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kormányzati irányítást is igényel, az ipar környezetre gyakorolt hatásának a kezelése. A korábbi iparfejlesztés kedvezőtlenül befolyásolta a természetet, az emberi környezetet. A káros következményeket utólag kényszerülünk, rendszerint igen költséges módon, jóvátenni. El kell ismernünk, hogy a környezetvédelem leghatásosabb és legolcsóbb módja a megelőzés, olyan technológiákat kell alkalmazni, amelyek nem veszélyesek. Amennyiben esetlegesen veszélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerülhetetlen, előre meg kell tervezni a biztonságos védelmet is, mint ahogyan arra a paksi atomerőmű korszerű technológiája is jó példát mutat. Ezt értjük a környezetgazdálkodás új fogalma alatt. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a közvéleménnyel is. A legcélszerűbb, ha nagy nyilvánosság mellett, minden érdekelt bevonásával a létesítéseket előre megvitatjuk és ebben az eszmecserében döntjük el, hogy mi a legjobb, a minden érdekeltet elfogadhatóan kielégítő megoldás. A közvélemény nevében szólóknak is fel kell ismerni, minden döntés közül a legrosszabb a környezeti ártalmakra nézve is a halogatás, az intézkedések megakadályozása. Hiszen az ártalom eközben továbbra is létrejön, a veszélyeztető tényezők kezeletlenek maradnak, vagy ellenőrizhetetlen úton átjutnak ki a környezetbe. Végük rá szeretnék mutatni arra, hogy a környezetvédelem nemcsak többletteher, hanem piac is az ipar számára. Hiszen igen sokféle eszközt, berendezést kell fejleszteni és gyártani a veszélyek megelőzésére, elhárítására. Aki hamar felismeri a lehetőségeket, jövedelmező üzletet köthet, előnyére fordíthatja a hátrányokat. Hadd mondjam, a magyar ipar már igen sokféle környezetvédelmi berendezést is gyárt piaci célra. Tisztelt Országgyűlés ! Végezetül az ipari szerkezetátalakítás közvetett feltételeire szeretnék rátérni, amelyeket a kormány egy jól szabályozott erőtér kialakításával nyújthat a gazdaságnak. Megvalósítása érdekében szükségessé vált egy új, az ipar fejlődését és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaságpolitika kidolgozása, amelynek fontos összetevői egyrészt a múlt elemzéséből levonható következtetések, másrészt új elgondolások a ma jellemző ellentmondások feloldására. A következőkben ezekről szeretnék szólni. A beszámoló eddigi részében a szerkezetváltásról, 88. június 30-án, csütörtökön 2052 mint a gazdasági teljesítmény növelésének döntő feltételéről esett szó. Ám a szerkezetátalakításnak is van fontos előfeltétele: a gazdaság állapota. Ez a kölcsönösség azt jelenti, hogy a gazdasági teljesítmény növelését, illetve a szerkezetátalakítást nem lehet egymás feltételeivé tenni: csak együtt oldhatók meg. Az új gazdaságpolitika kidolgozásának lehetőségeit szűkre korlátozza az a tény, hogy a kizárólag pénzügyi szigorításokkal hatni akaró, csak rövid távú eredményekre törekvő gazdaságirányítás lehetőségei elfogytak. Viszont azt is be kell látni, ma éppen a súlyos egyensúlyhiány miatt nincs arra lehetőség, hogy széles körben élénkítsük a termelést, bővítsük a fejlesztés forrásait, felszabadítsuk az importot, a devizavásárlást, hogy minden tekintetben liberalizáljuk a gazdaságot. Azt is mérlegelni kell, hogy gazdaságunkban bizonyos mértékig már közvetlenül érvényesülnek a piac törvényei, más piaci hatásokra a szabályozórendszer csak késve, torzítva válaszol, és egyes tevékenységeket a kormány továbbra is közvetlenül kénytelen irányítani. A vállalkozás és a munkavállalás feltételei pedig népgazdasági áganként és tulajdonformákként is eltérőek. A gazdálkodókat körülvevő gazdasági erőtér emiatt bonyolult, ellentmondásos, nem képes elegendő útbaigazítást adni a kiegyensúlyozott fejlődéshez. Mindezek következtében a gazdasági reformok egyik fő célkitűzései : a versenysemlegesség, nem valósítható meg átmenet nélkül. Továbbra is helyes és követendő cél egy olyan gazdasági környezet kialakítása, amelyben a termelés eredménye csak a tőkeforgatás hatékonyságától, tehát a tudástól, tapasztalattól, szorgalomtól és ügyességtől függ, ám a támogatásleépítés összes következményét a társadalom nem képes egyik napról a másikra vállalni. Ezért önmagában a teljes és az előbbiek miatt csak látszólagos versenyegyenlőség megteremtése nem lendítheti fel a gazdaság fejlődését. Erre nagyobb esélyünk lehet, ha kezdetben a gazdálkodói környezet megfelelő módosításával csak az átlagosnál nagyobb piaci teljesítményre képes vállalatok fejlődési feltételeit tesszük lényegesen kedvezőbbé. De nem újabb támogatásokkal, egyedi kedvezményekkel, hanem szabad hozzáféréssel a fejlesztés eszközeihez. Például a konvertibilis importhoz. Hogy mely vállalatok minősüljenek az átlagosnál jobbnak, ezt nem szabad felülről kijelölni, erre a célra a más területeken egyébként bevált pályázati rendszer sem lenne megfelelő. Ezek helyett kiválasztódásnak kell érvényesülnie oly módon, hogy amely vállalat támogatás nélkül is magas jövedelmet ér el, jelentős és növekvő az exportja, állandó, fizetőképes vevői vannak, nem reklamálják a termékeit, az az egységes adózási rendszer keretében automatikusan kapja meg az átlagosnál kedvezőbb feltételeket. És, hogy mik lehetnének a kedvezőbb feltételek? Mindaz, amit később a gazdaság egészének nyújtani akarunk: kiszámíthatóság, vagyonérdekeltség és vagyon garancia, fejlesztést ösztönző jövedelemszabályozási rendszer és hitelpolitika, a forint külső, belső konvertibilitása, tőkebevonási és -behozatali lehetőség. A gazdaság kiszámíthatóvá és a jövő tervezhetővé tételét már több alkalommal megígértük a gazdálkodóknak, de eddig csak nagyon kevés történt ez ügy-