Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2037 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2038 a kétszintű árrendszer megteremtésében ilyen nagyot még sosem léptünk. A fogyasztói árszint emelkedése Magyarországon a termékek, áruk tömeges területére felhalmozódott fogyasztói árkiegészítések túlnyomó többségét lényegében a tej- és tejtermékek kivételével valamennyit felszámoltuk és alapvetően módosultak az árarányok. Én szerintem egy lépcsőben ezt lebecsülni nem szabad. Az igaz, hogy nem elég, és további lépésekre van szükség, ezzel az igénnyel teljes mértékben azonosulni tudunk. Bár utoljára került, de jelentőségénél fogva természetesen nem oda tartozik a bérreform ügye, a bérpolitika, a bérrendszer ügyei, amelyek szintén munkaasztalon vannak. Én csak példaszerűen azért soroltam fel ezeket, hogy jelezzem, ezek együttesen vannak jelen. Őszintén bevallom, nekem nemcsak az a gondom, hogy itt nincs megfelelő ütemű munka, nekem sokkal inkább az a gondom, hogy társadalmunk és vállalati szektorunk, gazdálkodó szervezeteink egy ilyen nagy tömegű változást mennyiben tudnak megemészteni. Mert erre is figyelnünk kell, és a beléptetés, kidolgozás időigényével kapcsolatban tényleg hasznosítsuk az adóreform előkészítésének tapasztalatait. Itt tehát a reformpolitika gyorsítása teljes mértékben összhangban van kormányzati célkitűzéseinkkel, de szeretném, ha ezeket a szempontokat együttesen mérlegelnénk. Bejelenthetem azt is, hogy ez a sokrétű, szerteágazó, nem egyszer ellentétes követelményeket kialakító munka kormányzati koordináló szervezete kialakult, erre külön bizottság jött létre a közelmúltban. Az, hogy a Parlamentben ilyen létesül, természetesen a Parlament hatásköre, a kormányzatnak azt hiszem ez ellen semmiféle kifogása nincs. Fekete János képviselő a pénzügypolitika több alapvető kérdését érintette, természetesen én ezekkel alapvetően egyetértek, ez alátámasztotta költségvetési politikánk irányvonalát. Csak a tisztánlátás érdekében két megjegyzést szeretnék tenni. Fekete elvtárs beszélt az árfolyam-nyereségről. Hát vannak időszakok, amikor ez veszteség, ez ennek a piacnak a jellegéből adódik. Szeretném azonban egyértelművé tenni, hogy az árfolyam-nyereség csökkentheti a kimutatott eladósodásunk szintjét, ténylegesen azonban nem elkölthető pénz. Ez is hozzátartozik ehhez az ügyhöz. A másik, hogy az utóbbi években - mert ehhez is hozzá' kell szoknunk - a kereskedelmi mérleg, nyilván konvertibilis relációkról van szó, és a fizetési mérleg jelentős mértékben eltér egymástól, és ennek az idegenforgalom miatti oka mellett jelentős tényezője, majdnem meghatározó tényezője a megnövekedett adósságállományunk kamatterhe. Amikor találkoznak az eltérő számokkal, ezt is figyelembe kell venni. Hellner Károly képviselő felvetette, hogy a népgazdasági mérlegekben, vállalati mérlegekben új időpontra térjünk át a január 1-i fordulónap helyett; március 31-et - április 1-et javasolt. Kétségtelen, hogy vannak a világon olyan országok, ahol más időpont van. Ez azonban egyáltalán nem általános, tehát nincs ebben egyáltalán egységes gyakorlat, a magyarétól eltérő általános gyakorlat. Úgy gondolom, hogy a gazdálkodó tevékenységek ciklikussága azzal, hogy áttettük a fordulónapot más időpontra, évközire, semmit nem változik. A ciklikusság időpontja tolódik csak át. Ez tehát önmagában nem indokolt. Ezen változtatni azonban célszerű, indokolt. Meggyőződésem, hogy más az eszközrendszere ennek, történetesen az, hogy az érdekeltségi viszonyokat nagyobb mértékben távlatossá tesszük, nem az éves teljesítményekhez kapcsolódik csak, és ezen keresztül tesszük tartósan érdekeltté a vállalati vezetőket, vállalati kollektívákat a tartós eredmények elérésében, és nem egy-egy időponthoz időzítve ezeket. Ehhez bizonyos változtatások elvégzése elengedhetetlen. Történetesen arról van szó - és itt hadd szóljak erről -, hogy az éves tervezés szerepét kell gazdaságirányításunkban új felfogásban megvalósítani. Erre a készség megvan. Le kell térnünk akkor az éves közgazdasági szabályozás kialakult és sok esetben nem megfelelő hatásmechanizmusáról. Éppen a törvényi szintű szabályozás elterjedése - aminek szerencsére nagyon nagy mértékben tanúi vagyunk a jelenlegi időszakban - az egyik előfeltételét teremti meg ennek. Az ezzel kapcsolatos javaslatot azonban a most elmondott érvek mellett sem vesszük le napirendről. A költségvetési reformmunkálatok keretében foglalkozunk ezzel a javaslattal is. Szólt Hellner elvtárs ezzel kapcsolatban a tanácsok eladósodásáról. Ügy érzem, hogy most itt még - s remélem a jövőben sem - nem kell az ördögöt a falra festeni. Két megjegyzést szeretnék tenni. Jelenleg a tanácsok fejlesztési forrásainak mintegy 2 százalékát teszik ki a hitelekre, kötvényekre fordított kiadások. Tehát itt valami túleladósodásról nincs szó. Második dolog: úgy gondolom, hogy teljesen indokoltak azok a törekvések, amelyek az autonómiáknak, így a helyi államigazgatási szervezeteknek, a tanácsoknál is a jelenleginél nagyobb mozgásteret, nagyobb szabadságot adnak, nagyobb gazdasági önállósággal párosulva. Nagyon kérem, hogy még mielőtt ezt megadnánk, és ezen az úton helyesen tovább mennénk, ne kezdjük el a korlátokat felállítani, és bízzuk az autonómiák feladatává, azok felelősségévé a hitelfelvételi politikájukat is. Az élelmiszerkiskereskedelemről féltő gonddal beszélt Hellner elvtárs. Ez nagy öröm számunkra, mi is - személy szerint én is - szükségesnek tartjuk, hogy ez a figyelem központjában legyen. Azonban, mint említette, megállapításait tényszámok még nem kísérik, mert nincsenek. Azt kérem tehát, hogy az ügyre a tényszámok ismeretében térhessünk vissza. Utalni szeretnék arra, hogy itt a kormányzati szándék az volt az elmúlt évben, a szabályozás ilyen feltétellel alakult ki, hogy egymilliárd árrés-változtatást teszünk az élelmiszerkiskereskedelem javára. Ha ez nem valósult meg, vagy nem megfelelően valósult meg - ezt a számok bizonyítják majd -, akkor vissza kell térni erre az ügyre. Király Ferenc néhány vonatkozásban számszerű vitába keveredett velem. Próbáltam ennek utánanézni. Az egyiknek az okát megtaláltam. Én másfélmilliárdos tanácsi költségvetés-csökkentésről beszéltem, ő nyolcmilliárdról. Az eltérést a viszonyítási alap okozza. Az ő nyolcmilliárdja a VII. ötéves terv tárgyévre vonatkozó ütemétől való eltérést jelzi, az én számom