Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-25

2025 Az Országgyűlés 25. ülése, 1988. június 29-én, szerdán 2026 hogy az egyensúly dinamikus értelmezése valóban egyértelműen negatív fogadtatásra talál-e a hitelezők részéről. Ügy vélem, nem alaptalan az a nézet, amely szerint a hitelezők is inkább a szerkezet-átalakításra, a gazdaság liberalizálására irányuló lépéseinket tartják fontosabbnak, mint az adott évben jelentkező fizetési mérleg passzívumát. Tisztelt Országgyűlés ! Az elmúlt évi költségvetésről készült zárszámadást elfogadom. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évi gazdálkodás kedvezőtlen hatásai ez évben is éreztetik hatásukat, lényegi tendenciaváltás még nem rajzolódik ki, nem került rá sor, a várható hiány csökkentésére irányuló intézkedéseket szükségesnek tartom ezért, de nem elegendőnek. Észrevételeimet annak reményében fogalmaztam meg, hogy azokkal támogassam a gazdaság megújítására törekvő munkát; e késői órában köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Végül Király Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó, a Csongrád megyei 5. számú választókerületből. KIRÁLY ZOLTÁN: Mélyen Tisztelt Új Elnökünk, Tisztelt Ház! Amit mondandó vagyok a következőkben, azt már megpedzette dr. Király Ferenc képviselőtársam. Én viszont erről szeretnék szólni költségvetési megközelítésben, Bős-Nagymarosról. Amit ő már íolvezetésében mondott, az is bizonyítja, de tényként is elkönyvelhetjük, hogy országunk gazdasági nehézségei nem csökkennek. Ugyanakkor a pénzügyminiszteri expozéban és a további képviselői fölszólalásokban is elhangzott, joggal, hogy a költségvetés gondjai meghatározóak, és mindezek arra késztetnek bennünket, hogy ne csak a gazdaság racionalizálására gondoljunk, hanem az adott időszakban a kiadások, a költségvetés revíziójával, nagyobb fokú takarékossággal is enyhítsük gondjainkat és nehézségeinket. Úgy vélem, éppen mai gazdasági helyzetünk igényli, hogy vizsgáljuk felül terveinket és az ésszerűség határáig csökkentsük kiadásainkat. Ehhez csak adalékkal szolgálhat az, hogy nagyberuházásaink jelentős része vagy teljesen leállt - vagy mint azt éppen Fekete Jánostól hallottuk, jó néhány példával ízesítve -, teljesen fölöslegesen készült el, más beruházások építése helentősen lelassult Van azonban egy, amely még nem került a Parlament vitafórumára, és költségkihatás szempontjából nem kapott részletes kiértékelést. Ez pedig a nagymarosi vízlépcső beruházás. Hadd bocsássam előre, tisztában vagyok azzal, sőt meggyőződésem, hogy abban az időben, amikor a kormány erről döntött, az elmúlt évtized közepén, végén, akkor ez bölcs döntés lehetett és olyan megfontolásokból fakadt, amelyek szerint ennek létjogosultsága van, hiszen nem szennyezi a környezetet, mint például a széntüzelésű hőerőművek, nem jelenthet olyan potenciális veszélyt, amit egy esetleges atomerőmű-baleset okozhat, és hogy olcsón előállítható energiáról van szó. Tehát reális, létjogosultságot élvező döntésnek tűnt. Az utóbbi években azonban nem hivatalos beszélgetések során egyre többször elhangzott és elhangzik, ha ez a beruházás ma indulna, akkor nagy valószínűséggel más módon, más ütemezéssel kerülne sor azoknak a hajózási gondoknak a megoldására, amelyeket a mostani koncepcióban energiatermeléssel és túlzottan nagyvonalú árvédelmi megoldással párosítva, viszonylag költséges módon rendezünk. Gazdasági helyzetünk, a költségvetés állapota úgy vélem halaszthatatlanná teszi e kérdés napirendre tűzését. Nyilvánvalóan figyelembe kell venni ennek az ügynek politikai vetületeit is. Részben azt, hogy külpolitikai vonatkozásban megkötöttséget és nehézséget jelent számunkra, hogy érvényes nemzetközi szerződés kötelez bennünket a szomszédos Csehszlovákiával közösen kidolgozott egyezményes terv betartására. Belpolitikai nehézségünk ugyanakkor ez ügyben a magyar társadalom véleményének megoszlása. A vízlépcsőrendszer építése jelentős belső ellenkezést váltott ki. Mai helyzetünkben sem reformpolitikánknak, sem gazdasági, költségvetési gondjaink részbeni feloldásának nem használ ez a megosztottság. Tudomásom szerint mind a vízlépcső építői, mind ellenzői magas szakmai fórumokon többször megvitatták érveiket. Nem látszik valószínűnek, hogy az évek óta folyó társadalmi megnyugvást nem hozó vita résztvevői, célravezető szintézisben egyeztetve véleményüket, a kormány számára megnyugtató módon tehetnének egységes javaslatot az érdemleges takarékossági intézkedések műszaki feltételeinek kidolgozására. Milyen költségek terhelik ezt a beruházást? Hiszen végülis, nem kétségbe vonva a legjobb szándékot a vízügyi kormányzattól, a motivációkat, de mégis óhatatlanul föl kell tennem és föl kellett volna tán tennünk a kérdést, hogy megéri-e mindez. Az egyezményes terv beruházási javaslatában a magyar államra jutó 50 százalékos költséghányad az 1986. évi átárazáskor 53 milliárdos költséggel lett előirányozva, 5 százalékos inflációs rátával. Mivel azonban az infláció a jelenlegi hivatalos előirányzat szerint is 15 százalék, sőt, ahogy Békési elvtárs mondta, már egy interjújában, 16, 17, így 1992. évi befejezéssel számolva, a nagymarosi beruházás költségigénye folyó áron nem egészen 68 milliárd forint lesz. Ebből az osztrák fél által elvégzendő munkák, amelyeket végül is beruházási költségként vehetünk figyelembe, hiszen .ha a villanyárammal is, de kamatostul kell visszafizetni, 30 milliárd forint értékben lettek előirányozva. Mindezeken felül az állami költségvetés terhére további 38 milliárd forintot kell számításba venni a nagymarosi duzzasztással összefüggő egyéb beruházásokra. Vagyis a Bős-nagymarosi vízlépcső beruházásának magyar része folyó áron összesen mintegy 106 milliárd forintra tehető. Mindezek alapján úgy vélem megállapítható, hogy a nagymarosi vízlépcső és a hozzá kapcsolódó egyéb beruházások elhagyása vagy időbeli elnyújtása, jelentős megtakarítást eredményezhetne. E fölsorolások alapján a magyar részről megvalósítható takarékossági intézkedések érdekében azt javaslom, hogy az Országgyűlés tervés költségvetési, az ipari, a településfejlesztési és környezetvédelmi, a mezőgazdasági, valamint jogi bizottsága tagjai sorából haladéktalanul alakuljon külön-