Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1951 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1952 nyal egyetértésben fog állást foglalni és intézkedéseket tenni. Képviselőtársaim bizonyára emlékeznek arra, hogy a decemberi ülésszakon dr. Sütő Kálmán képviselő kérdést tett fel a Rába menti árvízvédelmi kérdésében. Az akkor elhangzott kérdésre most dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter válaszol. Dr. MARÓTHY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Megvizsgálva a kérdést, helyénvalónak tartottam egészen az utóbbi napokig és az utóbbi napokban is, hiszen a folyóink vízgyűjtőjén felszaporodott hó egyáltalán nem zárja ki — maradva csak az adott területnél — az ez esztendőben is megismétlődő vízjárást, ami az elmúlt években nagyon sok gondot és kárt okozott a Rába mondott területének. A kérdés nemcsak egyszerűen egy folyószakasznak a problémája és ezáltal esetleg vitatható, hogy a tisztelt Ház elé tartozik-e, hanem egy bizonyos jellemzője folyóink egy részének. Tudniillik az az állapot, ami a Rábának a Szentgotthárd és Sárvár közötti szakaszára jellemző, az jellemző még a Repcére, az Ipolyra, a Hernádra, a Sajóra, a Bodrogra, a Krasznára, amikor is a topográfiai jellemzők miatt nem gondolt a vízügyi igazgatás korábban sem és most a minisztérium sem gondol arra, hogy árvízvédelmi töltésekkel védje be ezeket. Szűkek a folyóvölgyek. Nem gondol továbbá a vízügyi kormányzat azért sem, mert ennek költséghatásai meglehetősen nagyok és a Tisztelt Háznak tudnia kell, hogy erre az ötéves tervre árvízvédelmi töltések erősítésére kevesebb, mint másfél milliárd forint áll rendelkezésre. Márpedig a 4200 kilométer védett szakaszon belül másfélezer kilométer, amelyik mögött nagy lakósűrűségű települések és jelentős anyagi javak vannak, csak 60-80 évenkénti árvízre kiépítettek, nem pedig a kívánatos 100 évenkénti egyszeri gyakoriságúakra. Ez a mondott hét folyó területe az összes árterületnek 3%-át képviseli, összesen 70 ezer hektárt, a Rába szakasz pedig a 70 ezer hektáron belül 13 ezer hektárral részesedik. Maradva most már a Rábánál, természetszerűen megvizsgálva Sütő elvtársnak a kérését, a következőket látjuk. Amennyiben a Szentgotthárd és Sárvár közötti szakasz árvízvédelmi töltéssel lenne bevédve, úgy Sárvárnál a folyónak a vízhozama magas víznél másfélezer köbméter/sec.-ra alakulna, aminek a fogadására az a gátszakasz, amely Sárvár és Győr között van a mosoni Dunáig, s a múlt században épült, a fogadására nem alkalmas. Nagyon figyelmeztető az 1965-ös négy helyütt történt gátszakadás is. Tehát ha a Rába folyásába beavatkozunk, csak Szentgotthárdtól Győrig lehetséges. Természetesen kiszámoltuk azt is, hogy ez mit jelent pénzben. Az árvízrendezésnek a feladatait ellátandó és a vízrendezés feladatait ellátandó munkák összes költsége 8 milliárd 800 millió forintba kerülne. Az árvízvédelmi töltések felépülte után a 70 kilométeres szakaszon lévő 13 ezer hektárnyi földterületből a munkálatokra igénybe kéne venni 4.500 hektárt, a mentesített 8.500 hektár földterületnek az így bevédett költsége hektáronként egymillió forintba kerülne. Az ottani megtérüléseket nézve 100 esztendőn belül nem lehetne remélni, márpedig ez meglehetősen hosszú időt jelentene. Mindezek után mi a teendő, hiszen egy korai újságcikk, ami jó 60 esztendővel ezelőtt íródott, már ugyanezeket a problémákat tárta a kormányzat elé, akkor szerencsés módon nem a környezetvédelmi és a vízgazdálkodási miniszternek, hanem a földművelési miniszternek fogalmazva. Azt gondolom, hogy a nagy összefüggéseknek a magyarázata helyett és mellett meg kell nézni az öszszes illetékesnek és mindazoknak, akiknek valamilyen érdeke van, a lehetőségét és ezt a 70 kilométeres szakaszt — ami egyébként partszakaszon 120 kilométer, olyan kanyargó a Rába —, és együttes erőfeszítésekkel kell megoldani. Milyen lépések szükségesek? Szükséges mindenekelőtt a lefolyási jellemzők miatt a medernek a szabályozása, ami kétféle, Szentgotthárd és Körmend között más, Körmend és Sárvár között megint más. Mederkotrással a lefolyást javítani lehet és a kanyarulatoknak, főleg azoknak, amelyeket visszaduzzasztanak az átvágásával, ezeket a viszonyokat valamelyest mérsékelni, jobbítani lehet. Ez csak így első hallásra tűnik kevésnek, nagyon nagy költségigényű és nagy munkaigényű feladat. Ezt a feladatot a vízügyi szolgálat magára vállalja, elkészíti és megkezdte a terveknek a készítését, és saját költségeiből a tervek elkészülte után — amit mostanhoz egy esztendőre ütemeztünk - megkezdi az említett folyómeder és partszakasz-rendezéseket. Ez önmagában nem elég. Ezen a folyószakaszon öt község évtizedek óta veszélyeztetett a vízjárás miatt és miután a vízgyűjtőnek nagyobb része a szomszédban van, ezért semminemű hatásunk nem lehet rá, tehát az öt községet külön be kell védeni gátakkal. A mai szabályok szerint a községek körgátakkal történő bevédése tanácsi feladat, tehát a tanácsi költségvetésből és tanácsi szervezésben kell ezt ellátni. A vízügyi szolgálat azzal járul hozzá, hogy elkészíti ennek a kiviteli terveit, ezek részben készen is vannak, amik tanulmánytervi szinten jelentkeznek, azokat befejezi és rendelkezésre bocsátja. Természetesen állunk rendelkezésre gépi erővel is. A harmadik dolog, amit e tekintetben el kell végezni, a mezőgazdasági területeknek a védelme. Nagyon költséges védőművekkel nem szabad beavatkozni. Ezért csak azt tudjuk javallani, hogy nyári gátak létesüljenek. Ezek a nyári gátak költségben lényegesen kisebbek, mint a nagy védművek, ezeknek a költségei viszont a mezőgazdasági üzemeket terhelik. Ebbe ugyancsak tervkészítéssel és munkával tudunk betársulni. Mindezek sem adják meg ennek a sok évtizedes, de lehet hogy évszázados problémának a rendezését, mert a 13 ezer hektáron a művelés olyan jellegű, ami kifejezetten nem ennek a vízjárásnak megfelelő. Mezőgazdász kollégáimmal beszélve közben, nyugtázták is, hogy bizony erre is kell gondolni, hiszen a 13 ezer hektárnak a 80%-án szántóföldi növénytermesztés folyik. Ennek egy jelentős része meliorált terület, arról nem is beszélve, hogy a három mázsa mű-