Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-24
1939 Az Országgyűlés 24. ülése, 19* belügyminiszteri rendeletet is. Ez a munka is folyamatban van. Mindezekre tekintettel befejezésül én kérem a képviselő elvtárs és a tisztelt országgyűlés türelmét a kormányzati döntések meghozataláig, s egyúttal kérem válaszom elfogadását. ELNÖK: Kérdem Morvay Lászlót, elfogadja-e a választ. MORVAY LÁSZLÓ: A válaszban körvonalazott megoldások véleményem szerint meg fogják oldani a felvetett problémát szerintem is, ezért korrektnek tartom és annak reményében, hogy ebben a témában nem lesz szükség további interpellációkra, a választ elfogadom. ELNÖK: Az országgyűlést kérdem, hogy aki elfogadja a választ, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Volt-e ellene valaki? (Nem.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Három tartózkodás.) Tehát az országgyűlés az interpellációra adott miniszteri választ elfogadta. Következik dr. Pálfi Dénes képviselőtársunk interpellációja az Árhivatal elnökéhez a lakossági elektromosáram fogyasztói árának egységesítése tárgyában. Dr. Pálfi Dénes következik. Dr. PÁLFI DÉNES: Tisztelet a Háznak és képviselőtársaimnak! Tisztelt Országgyűlés! A villamosenergia jelentősen eltérő árai miatt interpellálok dr. Szikszay Béla államtitkár elvtárshoz, az Országos Árhivatal elnökéhez. Tisztelt Államtitkár Elvtárs! Az ország teljes villamosítása 1962-ben befejeződött, ezzel egy évszázados lemaradás és feszültség rendeződött, de furcsa módon újabb feszültség forrása lett, mivel sértő és ma már elfogadhatatlan árkülönbségeket teremtett. Régóta készülök erre az interpellációra, de két éve interpelláltak ez ügyben, amitől eredményt reméltem. A probléma újbóli felvetésének elsősorban az az oka, hogy nincs olyan találkozás választóimmal, ahol éles kérdésként fel ne vetődne. Hazánkban ugyanis a háztartási nappali villamosenergiának öt tarifája érvényes, ezek 1988. január l-jétől az alábbiak: Budapest 1 forint 25 fillér kilowattóránként, kiemelt város és bányász település 1,70 forint, városok 2,05 forint, községek 2,45 forint. Az árkülönbségeket az utolsó két árváltozás sem csökkentette érdemben. Az árak 1979-től az alábbiak szerint alakultak: Budapesten 95 fillérről 1 forintra növekedett az ár és ezzel a korábbi 101%-os különbség Budapest és a falvak között 120%ra növekedett. A következő árváltozás 1987-ben volt. Ez egységesen 25 filléres áremelést jelentett — de természetesen, a különbségek maradtak. így 1979 és 1987 között a Budapest és a községek közötti 101%os árkülönbség csak 4%-kal csökkent. A jelenlegi tarifa szerint — számításaink alapján — a községekben élő emberek a fejkvótát az áramdíjban évente visszafizeti. Irreális ez a szolgáltatás szempontjából is, hiszen ezeken a szárnyvezetékeken a legtöbb az áramkimaradás, ?. március 17-én, csütörtökön 1940 a feszültségingadozás. 25 év óta az elmúlt évtől kezdődhetett csak némi felújítás ezeken a vezetékszakaszokon. Büntetjük a megkülönböztetést azért is, mert ezen térségekben a villamos energia felhasználás jó része, termelési célokat szolgál. A jelenlegi árak a népesség 80%-át érintik hátrányosan, a lakosság megközelítően 50%-át pedig a legnagyobb mértékben sújtják; ott, ahol helyzetük egyébként is halmozottan hátrányos. A kormány programjának — amely meggyőződésem szerint Grósz elvtársnak személyes programja is — legnépszerűbb célkitűzése: a társadalmi igazságosság és egyenlő teherviselés. Ezek az árkülönbségek e célkitűzéseket sem szolgálják. Sajnálom, hogy nincsenek jelen a teremben Kádár és Grósz elvtársak — tisztelettel kérem távollétükben is őket — hogy segítsék ennek a társadalmi igazságtalanságnak a felszámolását. Kérem segítségüket, az árak egységes megállapításához, hogy a lakosság ne érezzen ezen keresztül is egyfajta megkülönböztetést. Megértő támogatásukat előre is köszönöm. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: dr. Szikszay Béla államtitkár válaszol. Dr. SZIKSZAY BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Pálfi Dénes országgyűlési képviselő által felvetett villamosenergia-ár kérdés egyike már rendszerünk felismert, de nemcsak áreszközökkel megoldható problémájának. A probléma keletkezése tulajdonképpen 1959-re nyúlik vissza, amikor olyan döntés született, hogy a lakossági elektromos áramdíjakat közigazgatási elvre kell építeni. Az interpellációkban is szereplő jelentősen eltérő budapesti és vidéki tarifák akkor — abban az időben — az önköltségben jelentkező jelentős eltéréseket tükrözték. A vidéki települések áramfogyasztásának növekedésével az önköltségi különbségek fokozatosan mérséklődtek, s így a társadalmilag mindvégig indokolatlan, igazságtalan különbségek fenntartása a költségek oldaláról is mindinkább elvesztette létjogosultságát. Ugyanakkor ez a torz elektromosáram-díj épült be a vidéki és a fővárosi, a községi és a városi háztartások életszínvonalát, életkörülményeit meghatározó tényezők közé; így alakult ki különböző település fajtákon élő háztartások, társadalmi rétegek életszínvonala. Mit tett eddig a kormány az áramdíj-különbségek mérséklésére? Tulajdonképpen két dolgot. Az egyik: az úgynevezett éjszakai áramdíjat egységesen állapította meg. Ez, mivel messze a legolcsóbb áramdíj, az egy kilowattóráért fizetett összeget általában és általánosan mérsékli, s különösen ott mérsékli jelentősen — a községekben —, ahol leginkább elterjedt az igénybevétele. Pálfi Dénes által ismertetett áramdíj-különbségek igazak az úgynevezett nappali igénybevételre. Ténylegesen érvényesül a községekben fizetett 2 forint 45 filléres, a Budapesten fizetett 1 forint 25 filléres áramdíj minden olyan háztartásnál, ahol nincs mód az éjszakai áramdíj előny igénybevételére. Ténylegesen