Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1931 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1932 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a tanácskozásunkat. A decemberi ülésszak végén egy interpellációval való foglalkozást kiadtunk az építési, közlekedési, valamint a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságnak. A bizottság a vonatkozó törvényben a jelentést elkészítette, képviselőtársaim ezt a jelentést megkapták. Azzal fejeződik be a jelentés, hogy az interpelláló Dobos Ferencné képviselő és az érintett miniszter, Urban Lajos közlekedési miniszter egyetért a jelentésben foglaltakkal. Egyetlen kérdésem van Dobos Ferencnéhez: továbbra is fenntartja-e az egyetértését? DOBOS FERENCNÉ: Igen. ELNÖK: Megkérdem az országgyűlést, hogy a jelentésben foglaltakat elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Egy. Ki tartózkodott a szavazástól? Kettő. Megállapítom, hogy az országgyűlés az egyesített bizottságok jelentését elfogadja. Következik Kovács Lászlóné képviselőtársunk interpellációja a szociális- és egészségügyi miniszterhez az abortusz bizottságok megszüntetése tárgyában. Kovács Lászlónét Ületi a szó. KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kérem annak a lehetőségét megvizsgálni, hogy hogyan lehetne az abortusz bizottságokat megszüntetni, a terhességmegszakítás engedélyezését más, az egyén szabadságjogait, az egészségi és a népességi szempontokat egyaránt figyelembe vevő módszereket kidolgozni. Jelenleg nem kívánt terhesség esetén a nőknek abortusz bizottság előtt kell jelentkezni. Az abortusz bizottság funkciója gyakorlatilag két elemből áll: hatósági jogkörénél fogva dönt a terhességmegszakítás engedélyezéséről; megállapítja a műtétért fizetendő térítés díját. Tisztelt Országgyűlés! Az abortusz bizottság munkája formális. Számos esetben megalázó, sérti a nők személyiség-jogait. A döntést az egyéntől függetlenül tárgyi körülményektől, például a lakószobák száma teszik függővé, és nincsenek tekintettel az anyaság vállalására, vagy nem vállalására. Elsősorban az anya és vele együtt a család tudja, hogy a megszületendő gyermek felnevelését felelősséggel tudja-e vállalni vagy nem. Hiszen az embereknek, családoknak céljaik vannak, melyekről lemondatni vagy elérésükben gátolni igazságtalan, nem humánus itézkedés. Tisztelt Országgyűlés! A magyar nemzetnek egészséges gyermekekre, családokra van szüksége. Ennek igen sok feltétele van és jónéhány területen még akad tennivaló bőven. A népességszaporulat mindannyiunk ügye kell, hogy legyen, ez valamennyiünk felelőssége. Ezek szem előtt tartásával sem értek egyet azzal, hogy egy formális, gyakran megalázó aktussal próbáljuk ezt szabályozni, s hogy ezt nemcsak én érzem így, bizonyítja, hogy az abortusz bizottságok első fokú elutasító határozatát az oda fordulók döntő többsége megfellebbezi. Csak legfeljebb közben az idő halad és a beavatkozás kockázata nő. Kérem ezért más, hatékonyabb, a nők jogait is jobban figyelembe vevő módszer kidolgozását és az abortusz bizottságok ezzel egyidejű eltörlését. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Csehák Judit szociális- és egészségügyi miniszter válaszol. Dr. CSEHÁK JUDIT: Tisztelt Országgyűlés! A délelőtti vitában Váncsa elvtárs már utalt arra, hogy egyre több olyan ügy kerül elénk, amelynek helyes megítéléséhez, megoldásához nem elegendő egy miniszter álláspontja, nem határozhatja el önmagában a kormány, közösen kell a megoldást megtalálni. Kovács Lászlóné képviselőtársunk olyan fontos javaslatot fogalmazott meg az imént, amelynek felelősségteljes mérlegeléséhez, elfogadásához vagy elvetéséhez az önök segítségére van szükség. De nemcsak segítséget, hanem egy kis türelmet is kell kérnem. Szólnom kell ugyanis — a jobb megértés érdekében - a kifogásolt intézkedés előzményeiről, a mai, valóban ellentmondásos helyzetről és a lehetséges megoldás változatairól. Az 1956 és 1974 közötti időben a korábbi teljes és szigorú tilalom után — talán érthetően — lehetővé tettük à korai terhességek művi megszakítását. Csak a terhesség előrehaladott volta és az anya egészségi állapota, tehát egészségügyi szempontok alapján zárkózhatott el az orvos a beavatkozás elvégzésétől. A családtervezés és a fogamzásgátlás eszközei igen korlátozottak voltak ebben az időben, az egészségünkre vonatkozó ismereteink nem kevésbé. így a hatvanas évek végére évi 200.000 fölé emelkedett a megszakított terhességek száma, jócskán meghaladva az élveszületésekét. Két gyereket sem vállalt már akkor sem a családok egy része, ugyanakkor az első terhességek megszakításának igen nagy száma miatt a koraszülések, a sérülten született gyerekek aránya riasztó mértékben megnövekedett. Érthető tehát, hogy az orvosok és a nemzet jövője iránt felelősséggel érző emberek szenvedélyes vitákat és átfogó intézkedéseket kezdeményeztek a kedvezőtlen és egészségtelen folyamatok megfékezésére. A Minisztertanács ennek következtében 1974-ben hozott átfogó határozatot a népesedési helyzet érdemi befolyásolása érdekében. Hatékonyabb egészségnevelésre, a családtervezés eszköztárának a bővítésére házasság előtti tanácsadás megszervezésére kötelezett bennünket, ugyanakkor a gyereknevelést segítő foglalkoztatáspolitikai, társadalombiztosítási intézkedéseket is hozott. Ugyancsak ez a határozat korlátozta a terhesség megszakításának a lehetőségét, és a kivételt képező esetek elbírálására, az engedélyek kiadására hatósági jogkörrel felruházott bizottságok létrehozását is előírta. Hangsúlyozni szeretném, hogy a Minisztertanács határozata nem az egészségügyi miniszter rendelete. A jónéhány pozitív intézkedés és a korlátozás is maga a születések számának emelkedését kívánta biztosítani, a terhességmegszakítások számának jelentős csökkenése mellett.