Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1915 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1916 magas az ára, hogy egy várakozási időt betartva esetleg az árusítók sokkal rosszabbul járhatnak. És naivitás lenne azt is elhinni, hogy a nagyüzemekből az erősebb hatású szerek nem kerülnek ki a kisgazdaságokba. Ezt azért említettem meg, mert az utóbbi időben a területünkön sokszor panaszkodnak a kistermelők, hogy nem lehet kapni növényvédőszert. Egy rádióban hallott nyilatkozat ezt meg is erősítette, így azután félő, hogy a nagyüzemekből ezek az erősebb hatású szerek kivándorolnak a hozzá nem értő, de jószándékú, egészséges, szép terméket előállítani kívánó kisgazdákhoz. A megoldás is egyszerű, el kell látni a kisgazdaságokat megfelelő növényvédőszerrel, és szükség lenne nagyobb fegyelem betartása, olyan embereknél, akik egészségre és környezetre káros anyagokkal dolgoznak. Szeretném még megemlíteni a növényvédőszereknél talán még veszélyesebb, látszólag ártalmatlannak tűnő, növényi tápanyagokat, amelyeket szintén a kiskertekben használnak anélkül, hogy tudnák, milyen mennyiségben kellene használni. Ezeknek a káros hatása még kiszámíthatatlanabb. Egyetlen egy példát szeretnék mondani, a nitrogén tartalmú műtrágya, ami élelmiszereken keresztül a szervezetbe kerül, rákkeltő anyaggá alakulhat. Tisztelt Országgyűlés! Mint a bevezetőben is említettem, az élelmiszertörvényt, az egészséges és a korszerű táplálkozás oldaláról szemléltem. Tettem ezt azért, mert itt mindenki által ismert, hogy az elmúlt évben a kormány egy egészségmegőrző programot hirdetett, amelyet a lakosság egyre aggasztóbb egészségi állapota tett szükségessé. A törvényt elolvasva, kétségtelen, hogy nagy figyelmet fordít egészségügyi szempontból az előállítás körülményeire, a tápanyagokra, adalékokra, csomagolóanyag minőségére. Azonban hiányolom, különösen a végrehajtási utasításból azokat a konkrét feladatokat, ami az egészséges táplálkozást segítené. Hiányolom azt az aktív határozott kezdeményezést, ami arra irányulna, hogy régi, helytelen, hagyományos táplálkozásunkat megváltoztassa. Tudom, hogy most mindannyian egy kicsit gazdaság-centrikusak vagyunk. Talán a körülményeink arra késztetnek, hogy csak rövid távon tudunk gondolkodni. Egyet azonban megtanultunk, óvatosan mérlegeim. Nézzük, mit érdemes tenni, mi az a legérdemesebb befektetés, ami legbiztosabban visszatérül. A válasz nagyon egyszerű: az ember egészsége, még gazdasági szempontból is. És ez a legfőbb érték, a szolgálatába kellene állítani, magát az élelmiszer-törvényt is. Tulajdonképpen a törvényt elfogadom, azzal a reménnyel, hogy a törvényben leírt félmondatot, tehát hogy elő kívánja segíteni a lakosság egészséges táplálkozását, ezt észreveszik és megértik az élelmiszergyártók, mert ha ez sikerül, akkor talán sikerül azt is elérni, hogy a jövő orvostudományának legfőbb eszköze nem a gyógyszer és a nagyon költséges gyógyítás lesz, hanem a helyes életmód és természetesen ezen belül az ésszerű táplálkozás. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Somlai Gyula Vas megyei képviselő kíván szólni. DR. SOMLAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben, készülve az országgyűlés tavaszi ülésszakára, választóim több csoportjával találkoztam, beszámoltan az eddig végzett munkáról, további elképzeléseimről. A véleménycsere meggyőzött arról, hogy a lakosságot őszintén érdekli, foglalkoztatja a népgazdaság jelenlegi helyzete, a stabilizáció és a kibontakozás lehetőségei. Sok vihart kavart az adó- és árreform, a személyi jövedelemadó hatása a keresetekre, a már eddig is több esetben elszabadult árak. Többen kérdezték, valóban elhiszem, hogy a fogyasztói árszínvonal emelkedése nem haladja meg a 15 százalékot? Ismereteim és optimizmusom birtokában igyekeztem meggyőzni a kételkedőket, sajnos ez nem minden esetben sikerült. Sokan felvetették, nem gondolom-e, hogy túlságosan sok törvényt alkot mostanában a parlament, mások ezt nem bánva azt szeretnék, hogy jó, számukra szimpatikus, kedvező törvényeket hozzunk, hisz az adóról, árakról szóló törvényt nem lehet ide sorolni. Azt is elvárják tőlünk, hogy az új törvények igazságosabbak legyenek a régieknél. Az a vélemény, hogy a családjogi törvény megnehezítette az örökbe fogadást, amelynek üteme éppen emiatt lényegesen lelassult a törvény megalkotása óta. A jövedelemadóról szóló törvény valójában nem kedvez a nagycsaládosoknak — általában —, közülük csak a magasabb jövedelemmel rendelkezőknek. S lehetne tovább sorolni a felvetéseket, talán még egyet. Van, illetve lesz-e a parlamentnek önkritikája? Lesz-e bátorsága változtatni, módosítani — ha ez indokolt — az általa alkotott törvényeken? Feltétlenül. Hisz a parlament sem tévedhetetlen, s a megváltozott körülmények, feltételek új gondokat, problémákat vetnek fel, melyekhez igazítani kell a korábban alkotott törvényeket is. Ezt tesszük ma is, amikor az országgyűlés elé kerül az élelmiszerekről szóló 1976. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Kedves Képviselőtársak! Az élelmiszerekről szóló törvény 1977. január 1-től lényegében megfelelően szabályozta az élelmiszerelőállítás és forgalmazás feltételeit. Az elmúlt 10—12 évben lényeges változások következtek be az élelmiszer-előállítás szervezetében, a technológia területén, a bel- és külpiaci feltételekben, igényekben, amelyek szükségessé teszik az élelmiszerekről szóló törvény felülvizsgálatát és korszerűsítését. A korszerűsítés alapvető célja, hogy a nagyüzemekkel azonos élelmezés-egészségügyi feltételekkel tegye lehetővé a kisüzemek részvételét az élelmiszerek előállításában, hogy jobban szolgálja a fogyasztói érdekeket, szigorítsa a minőségi követelményeket, teremtse meg ennek szervezeti és ellenőrzési feltételeit úgy, hogy szüntesse meg a hatósági ellenőrzés párhuzamosságait, mindezekkel járuljon hozzá élelmiszertermelésünk színvonalának, versenyképességének javításához. Tisztelt Országgyűlés! Az élelmiszeriparban jelen-