Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1909 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1910 Ennek érzékeltetésére elég, ha csak a törvény 32. §-ának módosítását említem, amely a gyártó elmarasztalására 9 különböző fokozatú szankció alkalmazási lehetőségét adja az ellenőrző hatóságok kezébe. Tehát az élelmiszer-előállítók számára bizony nem lesz „kényelmes" a módosított törvény. A változtatás szükségszerűségének okairól meggyőztek az előterjesztők. A megvalósítás célját szolgáló, a módosító javaslatban kidolgozott jogszabályok, mint eszközök egynémelyikéről már kevésbé állítanám ezt. Talán néhány példa kapcsán egyértelműbb lesz megállapításom. A módosítás egyik fő célja; szigorítani a minőségi követelményeket. Erre utal többek között a törvény 10. §-a, a 30. § (3) bekezdése. Vajon elegendő-e csak a minőségi követelmények szigorítása és a minőségellenőrzés fokozása a termékek minőségi színvonalának növeléséhez? Szerintem — és gondolom, képviselőtársaim is egyetértenek velem ebben — nem elegendő. A továbbiakban ennek miértjére is választ adok. A minőségellenőrzés ugyanis csak egy láncszem abban a rendszerben, amelyet úgy neveznek, hogy minőségszabályozás. Eszerint, és a gyakorlatban is, a késztermék minőségét már az élelmiszer-nyersanyag minősége alapvetően meghatározza. A termék minősége szempontjából lényeges, meghatározó elemek továbbá még: a gyártási eljárás, a gyártó berendezések korszerűsége, a csomagolóanyagok milyensége és a csomagolás mikéntje is. Ám nem szabad megfeledkeznünk a legfontosabb minőségi tényezőről, az emberi munkáról sem. Kedves Képviselőtársaim! Az elmondottakból egyenesen következik, hogy mind a felhasználandó élelmiszer-nyersanyagok előállítóinak, mind a gyártás szempontjából nélkülözhetetlen háttériparnak — és itt elsősorban a csomagolóanyag-előállítókra gondolok — összhangban kellene lenniök az élelmiszergyártók igényeivel. Kétségkívül vannak kezdeti eredmények e téren. Megemlítendő a mezőgazdasági termékek minőség szerinti átvételének bevezetése néhány élelmiszeripari ágazatban, például a cukoriparban, a boriparban, a növényolajiparban, de ezt a jó gyakorlatot, a minősítés biztonságát és komplexitását fokozva, minden ágazatra minél hamarabb ki kell terjeszteni. Az élelmiszeripari termékek csomagolása — úgy vélem — nem szorul külön bemutatásra. Egész népgazdaságunk érzi annak a hátrányát, hogy sok jó élelmiszer exportüzlet hiúsul meg a termékek csomagolási módjának, a csomagolóanyag minőségének gyenge színvonala miatt. Kíváncsi voltam, hogy az 1976-ban előterjesztett törvényjavaslat vitájában milyen észrevételek hangzottak el. E célból fellapoztam az ülésről készült jegyzőkönyvet. Hét képviselő szólt hozzá. Szinte kivétel nélkül mindegyikük sürgette a mezőgazdasági termelés és a feldolgozóipar között a jobb összhang megteremtését, a mezőgazdasági alapanyagok objektív minősítési rendszerének bevezetését, szoros összefüggésben az árakkal. Felvetették az élelmiszeripari termékek biztonságos minőségmegóvását, amíg eljut a fogyasztóhoz. De nem sorolom tovább. Az akkori hozzászólások jó része az elért eredmények ellenére — sajno§ — ma is aktuális. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslat céljai között van többek között a hatósági ellenőrzésben fellelhető párhuzamosságok megszüntetése. A törvényből is, de méginkább a végrehajtási rendeletből egyértelműen kiderül: ez nem valósul meg. A párhuzamosság fokozódni fog, például az új termékek véleményezésénél, de egyéb ellenőrzési területeken úgyszintén, például a kereskedelemben is. Itt Biacs Péter képviselő kollegám utalt is erre. Javaslatom ezzel kapcsolatban: Vizsgálja meg a kormány annak a lehetőségét, hogy a hatósági ellenőrző szervezeteket hogyan lehetne egy, az ágazati minisztériumoktól független egységes szervezetté alakítani. Valójában ezzel a lépéssel lenne elkerülhető a párhuzamosság és újulna meg igazán a hatósági ellenőrzés rendszere. Ugyanakkor csökkennének a kiadások népgazdasági szinten is. Végezetül: a törvény a szabályozás*eszközével az elmondottakon kívül csak abban az esetben segítheti élelmiszer-termelésünk színvonalának, versenyképességének javítását, ha ennek érdekében minden érintett tárca összefog. A minőségi színvonal, a versenyképesség javításának további elengedhetetlen feltétele az is, hogy a pénzügyi szabályozók közvetlenül tegyék érdekeltté a gyártókat a minőségi termelésben, ösztönözzenek a minőségi termelés feltételeinek megteremtésére, javítására. Közgazdász képviselőtársaim bizonyára nem értenek velem egyet — mondván: a termékminőség vállalati kategória, a gyártó belső ügye, minden gyártónak elsősorban saját érdeke, hogy minél jobb minőséget állítson elő. Ez így igaz. De csak azokban az országokban, ahol jól működő piaci mechanizmusok hatnak és ahol a minőség a gyártók presztízsévé lép elő. Sajnos, mi még nem tartunk itt. Amíg a különböző fórumokon csak beszélünk a minőség fontosságáról, de nem segítünk rá a megvalósítására, a versenyképesség javítására, addig még sokáig csak beszédtéma marad. Tisztelt Országgyűlés! Ha ezzel a néhány felvetésemmel sikerült egy kicsit is érzékeltetnem a módosított törvény érvényesítésének, illetve érvényesülésének lehetőségét, úgy érzem, nem volt hiábavaló felszólalásom. Bízva abban, hogy a törvény végrehajtására kiadott rendelet véglegesítésekor a rendelet készítői figyelembe veszik az azzal kapcsolatos módosító indítványaimat is, a törvénymódosítási javaslatot az előterjesztett változtatásokkal elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szót kér Kovács Lászlóné budapesti képviselő.