Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1901 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1902 elvtárs véleményét az Országgyűlés többsége elfogadta. (Taps.) Most következik az egész javaslatra vonatkozó határozathozatal. Ki fogadja el az így módosított határozati javaslatot? Kérem, hogy az kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörtént.) Világos, hogy a túlnyomó többség igen, de azért megkérdezem, hogy van-e valaki a javaslat ellen? Három ellenjavaslat van. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Szabó professzor? (Derültség.) Összesen tíz tartózkodás. Tisztelt Országgyűlés ! Ezekkel az eredményekkel a javaslat elfogadását kimondom. Most javaslom, hogy tartsunk húsz perc szünetet. (Szünet: 10.55-11.17 - Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatnak a megtárgyalása. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtársat illeti a szó. VÁNCSA JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! A most napirendre kerülő élelmiszertörvény módosítását mindenekelőtt az élelmiszeripar fontossága, jelentősége határozza meg és a fogyasztók érdeke. Befejező éveihez közeledő századunkban az agrártermelésben két nagy változás történt, ami aztán gyökeresen átformálta ezt az ősrégi emberi tevékenységet. Az egyik az, hogy a mezőgazdaság termelésében meghatározóvá lettek az ipari eredetű eszközök, anyagok. Ennek nyomán átalakult a termelés technológiája, a termelésszervezés rendje, üzemi rendszere és vele a mezőgazdaságban dolgozó ember felkészültsége, munkájának tevékenysége. A másik változás súlya, jelentősége felér az előbbivel. Általánossá lett a mezőgazdasági termények, termékek ipari módszerű és méretű feldolgozása. Gyors ütemben kiépült, hatalmasra nőtt az élelmiszeripar, amely a fogyasztók milliárdjához kerülő mezőgazdasági nyersanyagot valamilyen tartósított, étkezésre előkészített formában adja a konyhánkba, asztalunkra. Az élelmiszeripar ma is gyors ütemben megújuló gyártmányaival az iparágak között igen nagy súlyt képvisel. A gazdaságilag fejlett országok nagy többségében magas fokú mezőgazdasági tevékenységet is felmutat, s ehhez kötődve hatalmas élelmiszeripart épített ki. Az élelmiszeripar a foglalkoztatottak számát, a termelés értékét tekintve ott van közvetlenül a legnagyobb iparágak között. Sok tekintetben hazánkban is hasonló a helyzet. A század közepén még oly szerény élelmiszeriparunk teljesítménye 1960 és 1970 között megkétszereződött, 1970-től napjainkig ugyancsak közel kétszeresére nőtt. Növekedési üteme meghaladta a mezőgazdasági termelését is. Hazánkban ez az ágazat az elmúlt években a hazai ipari teljesítmény 17—18 százalékát adta. Termelési értékét tekintve a gépipar és a vegyi ipar után következik a sorban, megelőzve olyan iparágakat, mint a könnyűipar, a bányászat vagy a villamosipar. Ma élelmiszeriparunk a mezőgazdasági termények 65 százalékát dolgozza fel, teszi értékesebbé, szállításra alkalmasabbá. Ez az arány megfelel a közepes gazdasági fejlettségű országok teljesítményének, de elmarad a gazdaságilag fejlett országok mögött. Az élvezeti cikkeket - alkohol, dohány, kávé — is ide számítva lakosságunk összes fogyasztásának 40 százalékához az élelmiszeriparban ad árut. A népgazdasági fizetési mérleg oldaláról oly fontos élelmiszergazdasági export megközelítően 60 százalékát ugyancsak az élelmiszeripar adja. A hazai ellátás, életkörülményeink korszerűsödése, a külkereskedelmi kapcsolatok szempontjából egyaránt fontos számunkra, hogy ez az ágazat eredményesebb, igényeinkhez igazodva termeljen, fejlődjön. Ezt a jog eszközeivel is segítjük. Az élelmiszertörvény 1976-ban, tehát 12 évvel ezelőtt született. Igaz, ez nem túlságosan nagy idő, de mégis olyan arányú változások történtek gazdaságunkban, élelmiszeriparunkban, amelyek igényük a módosítást. S igénylik ezt az előttünk álló feladatok, a kormány munkaprogramja is. Mindenekelőtt a piac termeléssel szemben támasztott minőségi követelményei változtak nagyot. Az ország, a népgazdaság számára is rendkívül fontos, hogy a kiélezett versenyben mind a dollár elszámolású, mind a rubelelszámolású külkereskedelemben helyt tudjon állni az élelmiszergazdaság, annak termékei zömét feldolgozó élelmiszeripar. Igen lényeges változás az elmúlt évtizedből az is, ami az élelmiszeripari vállalatok szervezetében bekövetkezett. Megszűnt az élelmiszeripari trösztök többsége, s a megmaradt két trösztnél — a gabona- és a tejiparnál - számottevően nőtt a vállalatok önállósága. A trösztök megszüntetésére nem elsősorban azért kerül sor, mert azok túlságosan nagyok voltak. A fő ok a mozgékonyság hiánya, a vállalataink önállóságának korlátozása, a partnereikkel szemben a monopóliumokhoz hasonló magatartás kialakulása volt. A megszüntetésük óta eltelt néhány év természetesen nem elég arra, hogy az egykori tröszti vállalatok teljes egészében bemutassák, mire is lettek képesek az önállóság talaján. Azt azonban egyértelműen megállapíthatjuk, hogy megélénkült tevékenységük, növekedett teljesítményük, sokkal jobban alkalmazkodnak a helyi adottságokhoz és érdekes módon, jobban ismerik a piaci követelményeket is. Egy másik változás ugyancsak javára vált a hazai élelmiszeriparnak: az állami élelmiszeripar mellett kibontakozott a mezőgazdasági nagyüzemek élelmiszerfeldolgozó tevékenysége is. 1976-ban az állami élelmiszeripar termelésének ezek mindössze 8,7 szá-