Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1805 Az Országgyűlés 23, ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1806 sek, korszerűsítések ellenére is magán viseli a történelmileg kialakult és a jelen körülmények között szinte behozhatatlan elmaradottság nyomait. A forgalom az országos főutakon 265 százalékkal, megyei adatok, alsóbbrendű útjainkon 236 százalékkal nőttek 1970 évhez viszonyítva. A. források csak a forgalom nagyságából és annak növekedéséből származó romlási folyamat lassítását és néhány halaszthatatlan, kisebb mértékű fejlesztést tettek lehetővé. Megyénk tanácsi úthálózata az ország más területeihez viszonyítva mennyiségileg és minőségileg is elmaradott. Az elmúlt években jelentős mennyiségű útpályázatos építések ellenére, ahol nagy hangsúlyt kapott a társadalmi munka, a lakosság, a gazdálkodó egységek erőforrásainak bevonása, a belterületi tanácsi úthálózat kiépítettsége sajnos csak 26 százalékos, szemben az országos 50 százalékkal. Eredményesnek és jónak tartom a Közlekedési Minisztériumnak azt a gyakorlatát, amikor halaszthatatlan fejlesztések megvalósítását, melyeket az ágazat nem tud önmaga elvégezni, kooperáció útján segíti elő. Ezen feladatok teljesítése valós igényeket elégít ki, ugyanakkor jelentősen segíti a helyi politika alakítását is. Mire gondolok? Az összekötő utak kooperációs formában való építésére meghirdetett országos pályázatra, melynek keretében megépült megyénkben Békés—Bélmegy er, Mezőgyán—Zsadány, Kötegyán—újszalontai út. Az utóbbi kettő gazdaságilag elmaradott területek jobb megközelítését biztosítja. Mondhatok még egy példát szűkebb hazámról, Orosházáról is. A Közúti Igazgatóság az elmúlt év őszén adta át a szarvas—orosházi út bevezető szakaszát, az úgynevezett Szőlő körutat. A korábbi bevezető szakasz a vasútállomás tolatási határán belül volt, a nap nagy részében lezárva. Az átutazó forgalmat, de a város belső életét is nagyon zavarta a gyakori sorompózárás. A feladattal egyedül sem a Közúti Igazgatóság, sem a városi tanács nem tudott volna megbirkózni. Úgy gondolom, hogy az ország más területeiről is lehetne hasonló példákat sorolni. E kis kitérés után visszatérve a törvényre: a javaslat helyesen határozza meg a törvény célját, helyesen szabályozza azokat az alapvető feltételeket, melyek összességében a közúti közlekedés biztonságának növelése irányába hatnak. A gépjárművekkel kapcsolatban két észrevételem van, az egyikről Vastag Ottilia képviselőtársam már szólt. A törvényjavaslat 20. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a közületi szervek járműveinek használatát - a közforgalmú járművek kivételével - a Minisztertanács feltételekhez kötheti. Nem értek egyet azzal, hogy a hatályos szabályozáshoz hasonlóan a jövőben is megkössük a nem közforgalmú feladatokat ellátó közületi szervek kezét abban, hogy milyen célra és hány járművet használjanak. A mai körülmények a gazdálkodó szervektől rugalmasságot, a változó feltételekhez történő gyors alkalmazkodást követelnek. Nem helyes ilyen igények mellett normatív jogszabályokkal meghatározni, hogy egy közületi szerv hány személygépkocsit tarthat üzemben stb. Hogy az ésszerű gazdálkodáshoz az adott közületi szervnek hány járműre van szüksége — ezt döntsék el ők maguk! Több olyan példát tudok elmondani, amikor tehergépkocsival és autóbusszal oldottak meg személygépkocsival ellátható feladatokat, mert a vállalat merev jogszabályi korlát miatt személygépkocsit nem tarthatott üzemben. Az üyen megoldás — nyilvánvalóan — értelmetlen költségnövekedést okoz, s nem helyes még akkor sem, ha beszerzési nehézségek az igényeknek korlátot szabnak. Nem törvényi szintű, szabályozás alá tartozik, de szükségesnek tartom megemlíteni az úgynevezett műszaki KRESZ23/1975. KPMszámú rendelet egy fölöslegesen többletköltséget okozó rendelkezését is, miszerint a pótkocsi — mezőgazdasági pótkocsiról van szó — megengedett legnagyobb összsúlya nem haladhatja . meg a mezőgazdasági vontató jármű megengedett legnagyobb összsúlyának háromszorosát. Emiatt bizonyos pótkocsi-típusból a vontatókhoz csak egy kocsi kapcsolható, holott sík mezőgazdasági vidéken nyugodtan vontathatnák az összsúlyuknak akár az ötszörösét is — s így teljesítményük minimális többletköltséggel megduplázható lenne. Helyesnek tartanám, ha a törvény végrehajtási szabályainak kidolgozásánál az ilyen szükségtelen megkötések feloldást nyernének. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Részleteiben a javaslatnak a közutakra vonatkozó szabályaival, s ezeken belül is a közút közlekedési célú igénybevételével kapcsolatos szabályokhoz szeretnék szólni. Igen gyakran találkozunk a közút nem közlekedési célú igénybevételével — Szilágyi képviselőtársam is szólt erről —, s lépten-nyomon tapasztaljuk (ma reggel is, amikor több mint 180 kilométert jöttünk fel Budapestre, több helyen tapasztaltuk) az utak felbontását, javításukat, közmű-elhelyezési munkákat úgy végeznek, hogy ezek miatt a munkálatok miatt a forgalom elől részben vagy terjes egészében is lezárják az utakat. Nem egy esetben felvonulási épületek, darupályák, depóniák, anyagtárolók foglalják el a közút területét — szemmel láthatóan hosszabb ideig, mint amennyi időre a jó munkaszervezés, intenzív munkavégzés esetén szükség volna. Nyilvánvalóan: szerepet játszik ebben a kényelmességben, hogy. a jelenleg hatályos szabályozás szerint a közutak burkolatának felbontásáért, a közút részben vagy egészben történő lezárásáért — függetlenül attól, hogy meddig és mekkora járműforgalmat kell emiatt elterelni — nem kell igénybevételi díjat fizetni. Bízom abban, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat hatályba lépése esetén meg fog változni e téren a helyzet, hiszen mindez nem ingyenesen történik majd, hanem az igénybevételért — az akadályozott forgalom mértéke és az elfoglalt, felbontott közúti terület nagyságára figyelemmel megállapított — díjat kell fizetni. Helyesnek és indokoltnak tartom, hogy a közlekedési hatóság az igénybevételi díjon túl bírsággal sújthatja azt az igénybe vevőt, aki a közutat a közút kezelőjének hozzájárulása nélkül vagy nem a hozzájárulásában foglaltak szerint veszi igénybe. Fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy a közúti forgalom számára