Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1723 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1724 valamint az elmúlt három évtized fejlődése, egyház­politikánk bevált elvei és gyakorlata. Tisztelt Országgyűlés! Az állam és az egyházak, felekezetek közötti jó viszony mellett időről időre felmerülnek nehézségek, s ezek megoldásával kap­csolatban nézeteltérések, viták is. Mindkét fél részé­ről azonban közös a szándék, hogy a megoldásra váró kérdésekre a kölcsönös érdekek figyelembevé­telével találjuk meg a választ. Tudjuk, hogy egyházpolitikánk megítélésében el­térő vélemények is hallhatók. Az állam és az egyhá­zak közötti kapcsolatok elmélyülésétől egyesek a szocializmus, mások az egyházak jövőjét féltik. E nézetek képviselőivel türelmesen vitatkozunk, és tényekre épülő meggyőző munkával arra törek­szünk, hogy jobban megértsék egyházpolitikánk alapelveit, céljait. Foglalkozunk azzal a kérdéssel is például, hogy az egyházi vezetőkkel közösen mit tehetünk azért, hogy az egyházaktól és a világtól elforduló, társa­dalmilag káros, szekta-jellegű vallási mozgalmak terjedése csökkenjen. Egyházpolitikai helyzetünk értékeléséhez hozzá­tartozik, hogy szóljunk azokról is, akiknek nem tetszik az, hogy az egyházak megtalálták helyüket a szocializmusban. Egyes személyek, kisebb szakadár csoportok az eddig bejárt úttal nem tudnak és nem is akarnak azonosulni. Azon mesterkednek, hogy a fej­lődés irányát megváltoztassák. Miközben a szocialis­ta államot támadják, attól sem riadnak vissza, hogy saját egyházuk vezetőit is lejárassák. Valójában kárt okoznak a magyar nemzetnek, a szocialista társa­dalmi renddel, szövetségi politikánkkal fordulnak szembe. Fontos megjegyezni, hogy a magyarországi egy­házak vezetői, az egyházak központjai, köztük a Vatikán is, az állami törvények betartására buzdí­tanak. Munkánk során kellő figyelmet fordítunk az említett negatív jelenségekre, de a jövőben sem kívánunk részt venni az egyházak belső vitáiban. Szólnom kell a felsoroltakon kívül arról is, hogy társadalmunkban helyenként még tapasztalható a vallási türelmetlenség és fel-felbukkan a faji előíté­let. E nézetek képviselői, mutatkozzanak akár egy­házi, akár világi részről, elfelejtik, hogy az alkotmá­nyos előírások nemcsak jogokat, hanem kötelezett­ségeket is jelentenek. Ezeket a törekvéseket mi mélységesen elítéljük. Megszüntetésük következetes politikai munkát, és ha szükséges, határozott tör­vényes fellépést is követel tőlünk. Ügy gondoljuk, hogy e káros jelenségek leküzdése alkotmányos kötelessége az állami és az egyházi vezetőknek, min­den hazáját szerető, nemzetünk egységét féltő honfi­társunknak. Tisztelt Országgyűlés! Az egyházakkal kapcso­latos ügyeket felszabadulásunkat követően kez­detben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium intézte. Az 1951. évi I. törvény átszervezte a minisz­tériumot, és az egyházakkal és vallásfelekezetekkel kapcsolatos feladatok intézésére létrehozta az Állami Egyházügyi Hivatalt. Hivatalunk országos hatáskörű államigazgatási szervként működik, munkáját a kormány irányítása és felügyelete alatt végzi. Legfontosabb feladatai közé tartozik az aktív közreműködés abban, hogy az egyházakkal és vallásfelekezetekkel kötött egyez­ményeket és megállapodásokat állami és egyházi részről egyaránt betartsák. Részt vesz továbbá az egyházi vonatkozású jogszabályok előkészítésében és figyelemmel kíséri érvényesülésüket. Segíti és ellen­őrzi a Minisztertanács egyház-ügyekben hozott in­tézkedéseinek végrehajtását. Intézkedik a leküsmereti szabadsággal és a vallás szabad gyakorlásával össze­függő kérdésekben. Hivatalunk feladata az is, hogy az egyházak, felekezetek önkormányzati jogkörében alkotott törvénytervezeteit megvizsgálja annak érde­kében, hogy azok összhangban legyenek az állami tör­vényekkel, jogszabályokkal. Feladatunk az egyházak, felekezetek képviselői­vel kapcsolatban álló megyei, városi és községi taná­csok egyházpolitikai tevékenységének figyelemmel kísérése és támogatása. Munkájuk szakszerűségét közvetlenül a megyei tanácsok egyházügyi titkárai segítik, akik szakigazgatási szerv vezetőiként végzik munkájukat. Az egyházügyi szakigazgatási munka színvonala az elmúlt években érzékelhetően fejlődött, de elő­fordulnak még jelentős helyi különbségek. A me­gyei tanácsok vezető tisztségviselői a korábbiaknál érdemibb módon és gyakrabban foglalkoznak egy­házpolitikai kérdésekkel, a területükön működő egyházak vezetőivel kölcsönös, rendszeres és konst­ruktív kapcsolatot tartanak fenn. A városi és köz­ségi tanácsok egyházpolitikai tevékenysége is rend­szeresebbé vált, de még előfordul, hogy a tanácsi és az egyházi képviselők közötti találkozók csak vala­milyen ünnepi eseményhez kapcsolódnak. Helyen­ként tapasztalható még az állami szerveknek és a lelkészeknek egymással szembeni bizalmatlansága, túlzott óvatossága. Főleg a múltból származó ked­vezőtlen jelenségek felszámolásában kölcsönösen vannak még tennivalóink. Feladataink közé tartozik a fontosabb nemzet­közi egyházi események hazai megrendezésének támogatása is. Kezdeményezzük és elősegítjük az állami és a társadalmi szervezetek vezetők, valamint az egyházak, felekezetek közötti országos szintű találkozókat. Koordinációs szerepet töltünk be az egyházak, felekezetek, valamint az egyes miniszté­riumok és országos hatáskörű szervek között az egyházakat érintő ügyek intézésében. Ezért rend­szeresen munkakapcsolatot tartunk fenn a különböző szaktárcákkal, országos hatáskörű államigazgatási szervekkel, s a társadalmi szervezetek országos köz­pontjaival. Kívánatosnak tartjuk ezen a téren az együttmű­ködésünk továbbfejlesztését. Hivatalunk folyamatos és érdemi kapcsolatokat tart fenn a nemzetközi egyházi vÜágszervezetekkel. Képviselőikkel folytatott tárgyalásaink során a hazai egyházakat érintő ügyek mellett rendszeresen eszmecserét folytatunk a nemzetközi élet időszerű

Next

/
Thumbnails
Contents