Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1705 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1706 szövegmódosítási javaslat — az országgyűlés meghatározó szerepének eddigi érvényesülése a jogalkotásban. Én számadatokkal is szeretném bemutatni a Tallóssy Frigyes elvtárs és Horváth Jenő képviselőtársam által elmondottakat. 1945 és 1983 között 124 törvényt hozott az országgyűlés, és ugyanebben az időben az Elnöki Tanács 658 törvényerejű rendeletet és 186 határozatot. Ügy érzem, nem véletlen tehát a jogi bizottság által benyújtott alkotmánymódosítási javaslat, miszerint az Elnöki Tanács ne alkosson jogszabályt olyan társadalmi viszonyokról, amelyeknek szabályozása az országgyűlés hatáskörébe tartozik. Másik alapvető kérdés, amely itt felvetődött, a túlszabályozás kérdése. Terjes mértékben egyetértek Tallóssy elvtárssal: már-már irodai munkává vált, hogy ezáltal életviszonyaink minden mozzanatát jogi keretek szabályozzák. Még ez is elviselhető lenne, ha ez a jogi szabályozás időálló lenne. De a stabilitás hiánya, egysége, áttekinthetetlensége a jogpolitikai elvek érvényesülését, a jogalkalmazás hatékonyságát, a szocialista törvényesség betartását veszélyezteti. Ügy gondolom, elég utalnom arra a felmérésre, amely megállapította, hogy a felszabadulás után alkotott jogi normák összes száma napjainkban meghaladja a 25 ezret. Elég csak fellapozni az 1983-ig kiadott, hat kötetből álló hatályos jogszabályok gyűjteményét és máris megdöbbentő adatokat, számadatokat találunk. Az említett törvényeken, törvényerejű rendeleteken kívül 1069 minisztertanácsi rendelet és határozat, 2265 miniszteri rendelet és államtitkári, utasítás, és több mint 6000 egyéb miniszteri utasítás, normatív intézkedés eljárásait kell a jogalkalmazás során forgatnunk. Ez több mint 10 ezer. És itt szeretném megjegyezni, hogy nem szerepel még 86 olyan hatályban lévő törvény és 60 olyan törvényerejű rendelet, amely a jogalkotásról szóló törvény alapján kerül most — ha igaz — hatályon kívül helyezésre. Jogos hát a kérdés: lehet ezt követni? A felelet egyszerű: nem. Bizonyíték erre a hivataloknál, tanácsoknál, igazságügyi szerveknél felhalmozott ügyek, a sajtóban, rádióban, televízióban egyre szaporodó, évekig húzódó jogi visszásságokat tartalmazó tudósítások, amelyek mind-mind a jogrendszer áttekinthetetlenségéből, a törvény értelmezésének hiányából adódnak. Nem szeretném elhumorizálni e ház komoly vitáját, de vennünk kell azokat a jelzéseket, amelyek a közemberek, de a vezetők körében is már-már szájról szájra szállnak. Nem mondok újat, gondolom, itt a parlament tagjai előtt is ismeretesek. De idézek: ezt az országot a közgazdászok és a jogászok teszik tönkre. És ha ennek a véleménynek csak egy kis része is igaz, és sajnos az utóbbi időben egyre inkább figyelmeztetnek bennünket, hogy vigyázzatok, mert az egyik már lassan bekövetkezik, akkor úgy gondolom, hogy erre oda kell figyelni. A jogalkalmazásunkat nehezíti az is, hogy a megalkotott jogszabályok igen gyakran változnak, módosulnak, kiegészülnek. Ezt mi magunk is természetesnek tartjuk, ha a változó és fejlődő életviszonyok miatt következnek ezek be. Az viszont már nem az életviszonyok következménye, hogy sok esetben egy éven belül módosítják a kiadott jogszabályokat. Például az első félévben megjelent jogszabályoknak 40.2 százaléka korábbi jogszabályt módosított. A módosított jogszabályok 10 százaléka nem érte meg az egy évet sem, máris módosították. Szükséges, hogy a jogszabályok kövessék a társadalmi változásokat. De úgy érzem, a tradíciót, a jó értelemben vett megszokást is vegyük figyelembe. Például több évtizedes természetes állampolgári kötelezettségnek tartottuk a házadót, a községfejlesztés fizetését. Nem jelentős, de stabil bevételi forrásként jelentkezett a tanácsoknál a kisebb településeken is. Ezek fizetése ellen különösebb kifogás a lakosság részéről nem merült fel. A községfejlesztés kiváltását célozta a teho, a házadót az ingatlan nagysága szerinti adóztatás, ami egyrészt bizonytalanná tette a pénzforrásunkat, másrészt a közvélemény nagy ellenállásába ütközött. Célszerű lenne véleményem szerint üyen változtatások esetén a helyi szerveknek is választási lehetőségeket biztosítani. Hiányolom a törvényjavaslatból, hogy nem tartalmaz intézkedési lehetőségeket a hibás, a jogalkotói szándéktól eltérő hatást kiváltó jogszabályok hatályosulásának megakadályozására. Nem látok garanciát a jogszabály hibáit jelző szervek jelzéseinek a komoly fogadtatására. Közderültség volt például az ebadó, ami miatt kivert kutyák kóboroltak az országban és veszélyeztették különösen a gyermekek testi épségét, de hosszú évekbe tellett amíg ezt a jogszabályt hatályon kívül helyezték. A TEHO-val kapcsolatosan kialakult véleményekről már nem kívánok szólni. A tanácsok részéről többet vártam a jogalkotási lehetőségek köréből. Miskó képviselőtársam nagy tetszésnyilvánításunk közepette adott tájékoztatást a tisztelt parlamentnek arról, hogy milyen széles skálán mozognak a helyi tanácsok. Igaz, a törvénytervezet 10. szakasza biztosítja a tanácsrendelet-alkotási lehetőséget. Sajnos ez a lehetőség szűkös, mert a törvény felsőbb jogszabályokban megállapított felhatalmazáshoz köti a rendelet-alkotási lehetőséget. Ebből következik, hogy a helyi jogalkotást alapvetően az határozza meg, hogy a központi jogszabályok milyen mértékben adnak lehetőséget a helyi jogalkotás számára magatartási szabályok megállapítására. Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen kérdés még, amiről szólni kívánok. Igaz, nem a jogalkotással függ össze, de szorosan hozzátartozik. Ritka eset a képviselői munkám során, amikor különböző választói gyűléseken, fórumokon, falugyűléseken ne kapnék megbízatást ennek a kérdésnek országos szervek elé való terjesztésére. Ez pedig a törvény előtti egyenlőség, a jogok és kötelezettségek mindenkire egyformán vonatkozó egységének biztosítása, betartása és betartatása.