Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1687 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1688 mol, de nekem van olyan érzésem, hogy lehet, hogy ez még talán tovább fog csúszni kicsit, nem kevés egy ilyen világban, amilyen világban ma élünk. Lesz olyan vállalat, amely ebből nem tud semmi fejlesztést sem csinálni, s lesz olyan vállalat, amelynél a reál-fejlesztés 10-15 százalékos is lehet: és ez a természetes rendje egy ilyen differenciálódásnak. Viszont nem értek azzal egyet, hogy a kedvezmények — a beígért kedvezmények — kevesebbek, mint amivel eredetileg számoltak. Nem így van, sajnos, a kedvezmények szélesebb körre terjednek ki még mindig 1988-ban, mint ahogy ezt szerettük volna. Mindenfajta számítás, ami rendelkezésünkre áll, azt bizonyítja, hogy átrendeződés ment végbe a relációs értékesítés jövedelmezőségi arányaiban, s a számunkra most nagy fontossággal bíró, nem rubel-elszámolású értékesítés jövedelmezősége érezhetően javul az ár- és a pénzügyi rendszer változása következtében. Érezhetően javul anélkül, hogy külön mesterkélt eszközöket bent tartanánk, mert ezt a nemzetközi szabályok sem teszik lehetővé, és az érdekeinkkel is ellentétes. Visszatérnék egy mondattal a LATEX kérdésére, ami igazából két vállalat, Sopron és a LATEX kérdése. Konzultálva kollégáimmal, az a magyarázat adódik — és egyébként valószínűleg itt hibát is követtünk el közösen, árasok, pénzügyesek -, hogy talán jobb lett volna, ha a termékeket emeljük ki. Ettől nem lett volna jobb helyzete egyébként egyik vállalatnak sem, de legalább elvszerű lett volna az eljárás. Azt gondolom, a tanulságot ebből le kell vonni, és remélem, a közeljövőben nem lesznek ilyen nagyobb lépések. (Taps.) Felvetődött egy kérdés a termékadók köréből is. Azt szeretném elmondani, hogy az elveinktől nem eltérő módon kívánjuk ezeket a termékadókat érvényesíteni. Azzal kell ezt mondanom, hogy nyilvánvaló, abban a körben, ahol a termékadókat ki kell vetni, ott ez nem fog egyetértésre és örömre találni. Megfelelő számításokkal alátámasztva kell ezt a csatát még itt a következő napokban úgy lezárni, hogy ez év végéig kézben legyen ez is. Végül, mielőtt még kérném az országgyűlést arra, hogy az előterjesztett két törvényjavaslatot azokkal a módosításokkal, amelyeket közreadott a terv- és költségvetési bizottság, és amiben a kormánnyal terjes egyetértés van, hagyja jóvá, szeretném elmondani, hogy készülve a zárszóra, kerestem valamilyen jó idézetet. Természetesen arra, hogy hogyan lehet egy ilyen nagyon nehéz helyzetben valamilyen módon a megoldásra is biztatni, és félve attól, hogy milyen vita kerekedik ki itt, kikerestem egy Széchenyi-idézetet a változatosság kedvéért, amelyik Széchenyi-idézet nem aktuális erre a parlamentre. És ezt nagyon nagy örömmel kell mondanom. Úgy, hogy tulajdonképpen el is tekinthetnék attól, hogy elmondjam, mégsem teszem, mert ha már ennyi munkát fektettem bele, akkor elmondom. Azt mondja Széchenyi: „az emberek inkább javasolni szeretnek nagy tetteket, mint cselekedni." Ez nem volt igaz erre a parlamentre. Ezen a parlamenti vitán az alakult ki, hogy mindenki saját magában is kereste a megoldás lehetőségeit. Nekünk erre van szükségünk, és ebben a szellemben kérem, a parlament hagyja jóvá a költségvetést. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Először az 1988. évi állami költségvetésről kell döntenünk. Képviselőtársaim megkapták az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának azt a javaslatsorát, amellyel a kormány is egyetért, és amelyik a benyújtott törvényjavaslat szövegét módosítani kívánja. Ennek a sornak a második oldalán szerepel a 16. § módosítására egy alternatív javaslat. Erről kell először döntenünk, majd utána döntünk együttesen a módosító javaslatokról. A két alternatív-javaslat a 16. §-hoz kapcsolódóan első formájában azt javasolja, hogy a három év alatti gyermekek családi pótléka 1988-ban gyermekenként 500 forinttal emelkedjék — a tervezett 400 forinttal szemben. A másik javaslat arról szól ugyanilyen végösszeg keretében, hogy az anyasági segély 10 ezer forintra emelkedjék az 1988-ra előirányzott 6000 forint helyett. Ebben a kérdésben kell először döntenünk. Az első kérdésem: ki ért egyet azzal, hogy a három év alatti gyermekek családi pótlékát 400 forint helyett 500 forinttal növeljük? Kézfelemeléssel kérek szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki ért egyet azzal, hogy az anyasági segélyt emeljük fel 10 ezer forintra? — Tizenegyen a második alternatívával értenek egyet. A biztonság és az ügy tisztasága érdekében megkérdem, hogy volt-e olyan valaki, aki tartózkodott mind a két esetben a szavazástól? - Hárman tartózkodtak a szavazástól. Megállapítom, hogy az országgyűlés a törvényjavaslat 16. §-át úgy módosítja, hogy 1988-ban a három év alatti gyermekek családi pótléka 500 forinttal emelkedik a tervezett 400 forinttal szemben. Most felteszem a kérdést, hogy a költségvetésre vonatkozó további, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága által benyújtott módosító javaslatokat elfogadja-e az országgyűlés? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? (Nincs.) Ki tartózkodott a szavazástól? — Két tartózkodással az országgyűlés a módosító javaslatokat elfogadta. Most felteszem a kérdést, hogy a vita lezárása után az 1988. évről szóló költségvetést a már elfogadott módosítások figyelembevételével, részleteiben és általánosságban elfogadja-e az országgyűlés? Aki igen, az kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Aki nem, az szintén kézfelemeléssel szavazzon. (Négyen nem fogadták el.) Ki tartózkodott a szavazástól? (Tizennyolcan tartózkodtak a szavazástól.) Megállapítom, hogy az országgyűlés az 1988. évre szóló költségvetést általánosságban és részleteiben is elfogadta. A szokástól eltérően hadd tegyem szóvá, hogy sajnos, ülnek a képviselők között nem képviselők is. Kérem őket, hogy aki nem képviselő és bent ül a teremben, az hagyja el a termet. Áttérünk az 1979. évi második törvényben megállapított és a pénzügyekről szóló törvény tárgyalására.