Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1649 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1650 deményezés időnként olyan Ötletet is napvilágra segít, amely ezekbe nem fér bele, akkor utólag igyekeznek beavatkozni, és sokszor elpusztítani az ötletben az újat, a szépet, az értékeset. (Taps.) A Tisztelt Házban néhány éve még én is örömmel szóltam az idős, magukramaradt, magukra hagyott emberek sorsáért tett kezdeményezéseinkről. Miután akkor még nem volt jogszabály, a minisztérium hál istennek nem avatkozott bele, a magunk feje, szíve és pénztárcája szerint szerveztünk az intézményhálózatot, mert semmi más példa nem volt. Ezek működtetésénél a helyi szervek, a helyi közvélemény által megítélt és méltányosnak tartott térítési díjakat alkalmazhattunk. A díjak a ráfordítások döntő részét fedezték. Már kezdett felrévedezni előttünk a biztató perspektíva, hogy ha az öregek bizalma még tovább erősödik, még nagyobb számban kötnek a helyi tanáccsal eltartási szerződést, akkor hosszabb távon a közmegelégedéssel működő szociálpolitikánk nagyon kevés állami dotációval életképes lesz. No de milyen büntetést mért ránk a sors. Azóta jócskán beleavatkoznak, a jól működő kezdeményezéseinket megváltoztatják, immár Pesten kalkulálják ki a térítési díjakat, megváltoztatják az intézmények megszokott nevét, működési rendjét, többszázezer, sokszázezer forinttal csökkentve bevételi lehetőségeinket. A milliós ingatlan és ingó vagyon tulajdonosaival is ugyanannyit fizettetnek, mint a nincstelenekkel, merthogy jelenleg, azt mondják, egyforma a nyugdíjuk. Egy biztos, hogy ezzel a harmadik aztán igazán jól jár. Aki az egyedül hagyott, a szűkös tanácsi szociális alapból, jótékonyságból ellátott, közismerten jómódú öregember nevető örököse lesz a végén. (Taps.) Az, hogy mi már nagykorúakhoz méltó módon szeretnénk önállóan, minél kevesebb szabályozással saját magunk dönteni legalább az intézményeink térítési díjaiban, ez úgylátszik nem szempont, mert ez gyengíthetné egyes irányítószervek fontosságának tudatát. (Taps.) Megkérdezhetné valaki, hogy ezek után mi lenne a megoldás. Hát véleményem szerint például az, ha Medgyessy elvtárs lenne szíves és a napirend összefoglalójában a költségvetési törvényt egyetlen mondattal kibővíteni javasolná, ami így hangzana egyszerűen, hogy: „Minden állami szerv saját hatáskörben, önállóan állapíthatja meg az általa fenntartott intézmény térítési díjtételeit." Tessék elhinni, hogy képesek volnánk felelősséggel élni egy ilyen jogkörrel. Tisztelt Országgyűlés! Elsősorban tehát nem azért vannak gondjaim, mert kevesebb lesz a pénzünk jövőre, bár ez szomorú dolog, de ez egy adott lehetőség kérdése, hanem azért, mert vannak olyan alapvető ellátási feladatok, olyan egészségvédelmi és szociálpolitikai szolgáltatások, ahol az ellátásért való felelősséget határozottabban kellene deklarálni a kormánynak, ahol nem szabad lenne a helyi szerveket méltánytalanul magukra hagyni az egész problémakörrel együtt. Sajnos sok helyen pedig — tisztelet a kivételnek, — ahol beleavatkoznak a felettes szervek, ott éneikül sokkal jobban, alkotókészebben, szívesebben és eredményesebben tudnánk saját lehetőséggel és felelősséggel munkánkat végezni. Ezekben a helyi kérdésekben ne féltsék a helyi szerveket, mert azok tudják a kötelességüket, bár mindenütt úgy tudnák. Tisztelt Országgyűlés! Szegettszárnyú tanácsi terveink bevételi forrását jórészben az oly sokat vitatott személyi jövedelemadó fogja képezni. Attól tartok, hogy nem fogjuk eléggé felvilágosítani az embereket, hogy mindez egyáltalán nem képez több bevételt a helyi tanácsok gazdálkodásában, hanem az állami támogatás kivonulását, mert ugyanennyi, esetleg még több állami támogatást ezzel együtt elvonnak tőlünk. Javasolva a segítés és bírálat szavainak figyelembevételét én abban a reményben fogadom el a tervjavaslatot, hogy Medgyessy elvtárs is egyetért velem, hogy ha majd mód és pénz lesz, akkor még ennél jobbat is össze tudunk állítani. Köszönöm szépen. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Holnap reggel 9 órakor folytatjuk munkánkat, most bezárom az ülést. (18.35) Hitelesítették: dr. Pesta László Tomán Károlyné Soltészné Pádár Hona Rujsz Lászlóné dr. Karvalist Ferenc Balogh László soros jegyzők