Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1601 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1602 hogy ez elkerülhetetlen csökkentés, amely a kollektí­vák és az egyének számára kivédhetetlen. De ez nem lehet nemzeti program. Lehetőséget kell adni arra, hogy az átlagot meghaladó teljesítményt nyújtó egyé­nek, kollektívák jövedelme tükrözze teljesítményük szintjét. Erre eddig is volt mód, sajnos elsősorban a magánszektorban. A mi feladatunk az, hogy ezt a mozgósító erőt az állami és szövetkezeti szektorra is kiterjesszük. A vállalkozás lehetőségeit és a sikeres vállalkozásokból származó előnyöket hozzáférhetővé kell tenni mindenki számára. Ellenkező esetben na­gyon gyorsan jelentkezik a teljesítmény-visszaesés ve­szélye, illetve az, hogy a magyar körülmények között szokatlanul erős inflációra a lakosság olyan jövede­lemnövelési módokkal fog reagálni, amely népgazda­sági céljaink megvalósítását nem segíti elő. Szeretném hangsúlyozni, hogy a terv végrehajtása a vállalatoktól és az irányító szervektől egyaránt nagy erőfeszítést követel meg. Tisztelt Országgyűlés! A terv- és költségvetési bizottság az előterjesztett költségvetési javaslat minden részletre kiterjedő több­szörös megvitatása után úgy látja, hogy a kormány­program képes cselekvésre indítani a dolgozó magyar népet annak érdekében, hogy fejlődjön és erősödjön gazdaságilag, mégha átmenetileg áldozatokat is kell vállalnia. A kormányprogram és az adótörvények vi­tája megnövelte aktivitásunkat, részletesebben és kö­rültekintőbben kívántunk ebben az évben foglalkozni a költségvetéssel, örvendetes dolog, hogy ez az igé­nyünk találkozott a kormány szándékával. Ennek megnyilvánulásaként az 1988. évi terv- és költségve­téssel két lépcsőben foglalkoztunk. A terv- és költségvetés irányelvének fő kérdéseit már november első felében megismertük, és megvitat­tuk. Az érdeklődésre jellemző volt, hogy a terv- és költségvetési bizottság minden ülésén igen szép szám­ban vettek részt más bizottsághoz tartozó képviselő­társaink is. Ezeken az üléseken rendkívüli élénk vita, véleménycsere alakult ki, s úgy gondolom, hogy ez mindenki számára hasznosítható, eredményes volt. Külön ki kell emelni azt, hogy a Pénzügyminisztérium a korábbi kérések és felvetések alapján számos kiegé­szítő információt bocsátott rendelkezésünkre. Ezek megkönnyítették tájékozódásunkat olyan területeken is, amelyekről eddig nemigen beszéltünk. Ezt a nyílt­ságot, a kormányzat segítőkészségét és a véleménycse­rék kölcsönös igényét igen pozitívan ítélhetjük meg, talán garanciát ad a jövőben a gondok közös megoldá­sának megtalálására. A megváltozott körülményeket jelzi, hogy a koráb­ban megfogalmazott javaslatok után az 1988. évi költ­ségvetésről szóló törvényjavaslatba bekerültek a csen­gő számok. Ezekről részletesen Medgyessy elvtárs ex­pozéjában is szólt. A szándékok, a törekvések találko­zásaként kell ezt értékelni, s mindent meg kell tenni azért, hogy az eredeti célok teljesüljenek. Felmerült a vita során az is, hogy növelni kellene a számok körét, ezt azonban most a terv- és költség­vetési bizottság nem javasolja. A bizottságok munká­ját rendkívül nagy érdeklődés, felelősségteljes vita jel­lemezte. Általában jellemzőként talán azt emelném ki, hogy a nagy várakozás és az egészséges türelmet­lenség mellett mindenki tisztában volt és van a reális lehetőségekkel. Arra nem vállalkozhatok, hogy itt most részletesen beszámoljak a bizottsági vitákról, er­re nincs is szükség, hiszen a vita most is folytatódik tovább. Engedjék meg azonban azt, hogy a terv- és költség­vetési bizottság összefoglaló ülésén néhány kérdésben kialakult bizottsági véleményt önök elé terjesszek. Határozottan fogalmazódott meg a gondolat, hogy a reformfolyamatot tovább kell folytatni. Az adóre­formot egyik igen nagy jelentőségű állomásnak kell értékelni. Ennek következetes megvalósítása jelentő­sen átrendezi a gazdálkodó szféra, s a lakosság jöve­delmi viszonyait is. Ezt el kell fogadnunk, mert énei­kül a fő cél, a gazdaság tartós, kiegyensúlyozott fej­lődése nem valósulhat meg. Ugyanakkor az is hangot kapott a vitában, hogy ilyen nagy átrendeződés idején mozgásba lendülnek a visszarendeződést szándékozó erők. Úgy ítéljük meg, hogy a kormány elszánt ate­kintetben, hogy ellenálljon a visszarendeződésnek, de azért vannak apró jelek, amelyek a kormány gyenge­ségét jelzik. Ilyenek például az, hogy a termelői árak három százalékkal csökkentek, csak három százalék­kal csökkentek, a támogatások sem mérséklődtek a szándékolt mértékben, növekedtek az általános for­galmi adó- és nyereségadó kedvezmények. Csak a következetes elvi, gyakorlati megvalósítás­sal lehet céljainkat elérni. Ilyen magatartást támogat az országgyűlés is. Több képviselőtársam foglalkozott az inflációs veszéllyel. Az a vélemény alakult ki, hogy ennek alapvető oka a gazdaság mélyén van; a piaci vi­szonyok erősítése, az indokolatlan termelői áremelke­dések megakadályozása kell ahhoz, hogy a fogyasztói áremelkedés mellett ne lépje túl a tervezett kereteket. Szükség lenne a felszámolási törvény gyakorlati ér­vényesítését akadályozó tényezők megszüntetésére. Szakítani kell a régi beidegződésekkel, vállalni kell sokszor a konfliktusokat is. Sajnos nálunk ez még ne­hezen megy, ha a vállalatok megszűnnek és azonnal újaknak is kell alakulni, természetesen a piaci viszo­nyokhoz alkalmazkodó termékstruktúrával. Póthajtó erőket kellene bekapcsolni a gazdaságban, rendezni kellene a társulási törvényt, vagyonérdekeltség nélkül nem lesz az országnak gazdája. Ezért jó, megszívlel­jük Széchenyi intelmét, amely így szól: „Csak ne pa­naszkodjunk szüntelen, hogy pénzünk nincs, hanem vállaljuk még inkább, hogy nem értjük a dolgot, és nem nyúlunk azon módokhoz, melyek által magunk­nak pénzt szerezhetnénk." Tisztelt Képviselőtársak! Külön szólnom kell arról, hogy a bizottsági ülése­ken az eddiginél nagyobb érdeklődés kísérte a véde­lem és az egész fegyveres testületek előirányzatait. Többen felvetették, a nemzetközi helyzet kedve­ző alakulása folytán van lehetőség a védelmi kiadások további csökkentésére. A védelmi kiadások színvona­lát a katonapolitikai helyzet alakulása határozza meg. A leszerelési tárgyalások viszont a katonai kiadásain­kat befolyásoló hagyományos fegyverzetet egyelőre

Next

/
Thumbnails
Contents