Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1581 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1582 csönös érdekeltségen nyugvó partnerei. Az üzemek és a pénzügyi szervek közötti természetes gazdasági kapcsolatoktól a hatékonysági ismérv elválaszthatatlan, legkevésbé lehet átitatva szubjektív ítéletektől, szakmai s más elfogultságoktól. Talán ennyi elég is annak indokoltságához, hogy célszerű volna felülvizsgálni az elkülönült K+F-források megoszlását és rendelkezési arányait, tekintettel az annyira életbevágó szerkezetátalakítási és korszérűtási program jelentőségére. Meggyőződésem, hogy egységbe fogottabb főhatósági funkcionálással, valamint a gyakorlat — az oktatás — a kutatás integráltabbá tételével a mainál sokkal nagyobb és jobb minőségű szellemi és anyagi gyarapodást lehet elérni az e területekre szánt ráfordítások segítségével. Ezért bátorkodtam — ha rögtönözve is, ám alulnézetből sokszor észlelve és átgondolva — indítványomat megtenni. Befejezésül, hadd fejezzem ki egyetértésemet Grósz Károly elvtárs előterjesztésével. Kívánom azt, hogy az átalakított kormány egymással és az Országgyűléssel szorosan együttműködve, munkaképes és eredményes törzskarnak bizonyuljon; felelősséggel és hozzáértéssel szolgálja a társadalmi-gazdasági kibontakozás ügyét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Király Zoltán elvtárs következik. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Először egy kérdésem lenne Grósz elvtárshoz az előterjesztett javaslattal kapcsolatban. Mivel itt a napirendi pontok között szerepel a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat is, mennyiben van szinkronban ez a javaslat azzal. Tehát, az eddigi különféle minisztériumok számára a központi költségvetési támogatás keretében meghatározott pénzek hogyan formálódnak át? Tehát ezt a szinkront szeretném szóvá tenni, megkérdezni. A másik egy reflexió Újvári elvtárs hozzászólására. Bár rendkívül nagyra tartom azt, amit a tanácsokról ön elmondott, de az eredeti javaslattal értek egyet, hogy a Belügyminisztérium keretében történjék, a tanácsok irányítása. Pusztán két gondolatot említek meg ehhez, indokolásképpen. Az egyik az, hogy a tanácsok az államhatalmi funkciója pillanatnyilag annyira formális és annyira függ attól, hogy mennyi pénzt kapnak X minisztériumtól ilyen és olyan célokra, tehát annyira döntésképtelenek a tanácsok, hogy ez csak akkor formálódhat át — hogy mondjam —, ha a helyben megtermelt javak és pénzek minél nagyobb számban maradnak meg, hogy érdemi döntése lehessen ezeknek a testületeknek. Minden egyéb funkciójuk, amelyet ellátnak, az államigazgatási funkciók teljesen normálisan működhetnének, ha a Belügyminisztérium keretébe tartoznak. Ráadásul ez a Belügyminisztérium megítélésén is javítana, már elnézést kérek, amiért így mondom. (Derültség.) Ne értsék félre. Nem egyszerűen rendőrségi tevékenységgel foglalkozó minisztérium lenne, hanem a legnormálisabb, a legtermészetesebb módon a belügyekkel foglalkozó, és a belügyekhez én úgy érzem, hogy a közigazgatás, az államigazgatás is hozzátartozik. Bár ezt nem tartom fő érvnek. A másik a fontosabb, hogy nem attól függ az államhatalmi funkció biztosítása és ellátása, hogy most a Belügyminisztériumhoz tartozik-e, vagy mindenáron egy külön országos igazgatás körébe, hogy országos hatásköre legyen. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Gajdócsi elvtárs. Dr. GAJDÓCSI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Én azért kértem szót, mert tanácsi dolgozó is vagyok, és azt az ajánlást, amit Grósz elvtárs tett, maradéktalanul jónak tartom. Megindokolnám, hogy miért. A mi munkánkat illetően a közigazgatási tevékenység a napi irányításban kitűnően elfér a Belügyminisztérium keretében. Ezt már a történelem, a felszabadulás utáni történelem is igazolta. Ezzel tehát én egyetértek. Természetesen úgy, hogy ez az irányítás ne legyen aprólékos, és úgy adja meg azt az önállóságot a tanácsoknak, ahogy ezt a helyi és a lakossághoz kapcsolódó munka feltétlenül indokolttá teszi. A másik része, amelyik az önkormányzati, meg a népképviseleti tevékenységet illeti, ahol az irányítás egészen más jellegű; ott én azt tartom jó garanciának, ha az a lehetőség számunkra megteremtődik, hogy a megyei tanácsok elnökei a kormány elnökével egy kollégiumot alkotva ezeket a kérdéseket megtárgyalhassák, ha szükséges, akkor netán az érdekképviseletnek is helyet biztosítsanak. Én ennél jobbat nem tudnék kitalálni, még akkor sem, ha nekem kellene most ajánlatot tennem. Kérem tehát, hogy ezt így vegyük figyelembe. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Varga Gyula elvtárs következik. VARGA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Én nem dolgoztam a tanácsnál, de tapasztalatom van a tanácsi munkából, hiszen a tanácsok megalakulásától fogva a mai napig volt módom figyelemmel kísérni munkájukat. Szerintem is az a megoldás, amelyet Grósz elvtárs előterjesztett, hogy felelős minisztérium irányítása a tanácsi munka további fejlesztésének jó garanciáját jelenti. Különösen örülök annak, hogy létrejön a tanácsi kollégium, a miniszterelnök irányításával. Ez tulajdonképpen egy olyan kapcsolatrendszert indít el, amelyik a tanácsi munkának a presztízsét mindenképpen erősíteni fogja. Meggyőződésem szerint, ha egy önálló minisztérium irányítaná a tanácsot, amit Újvári elvtrás igényel, az szinte törvényszerűen azzal járna, hogy a tanácsi önállóság csökkenne. Márpedig a fő cél az, hogy a tanácsok a tanácsi törvényben meghatározott funkciójuk alapján kiteljesedjenek; az önkormányzat, az érdekképviselet, és így tovább. Ami a szakmai irányítást illeti, ahhoz pedig az illetékes minisztérium szerintem felkészült és kész. Én Grósz elvtárs javaslatát támogatom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A törvény szövegét illetően egy módosí-