Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1577 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1578 önkormányzati jelleggel célszerű működtetni. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság államigazgatási szerv jellege tehát fokozatosan megszűnne. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen minisztérium létrehozása megkönnyíthetné a kormányprogramban meghirdetett szociálpolitikai koncepció kidolgozását és hatékony állami alkalmazását. Új minisztériumként javasoljuk felállítani a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot. Jelenleg a különböző természeti erőforrásokkal való gazdálkodás elkülönült ágazati tevékenységként folyik. Ezért szükség van a társadalom hosszú távú érdekeit előtérbe állító, komplex, jobban koordinált ökológiai szemlélet és cselekvés kialakítására. Magyarország sajátos földrajzi helyzete, a vízgazdálkodás kiemelkedő jelentősége és a környezetvédelem többi ágával való szoros összefüggése, a hagyományosan a megyerendszertől függetlenül kialakult erős vízügyi igazgatási szervezet azt indokolja, hogy a környezetvédelem központi irányítását a vízügyi igazgatással összekapcsolva alakítsuk ki. Az új minisztérium a környezetvédelem legáltalánosabb funkcionális feladatait látná el. Emellett foglalkozna a vízgazdálkodási, vízhasznosítási és vízkár-elhárítási feladatokkal, a természet- és tájvédelemmel, a levegőtisztasággal, a zajvédelemmel, a veszélyes és egyéb hulladékok kezelésével, egyes kommunális irányítási feladatokkal és a földvédelemmel. Az új minisztérium bázisán racionálisabbá és hatékonyabbá válna a jelenleg sokszor párhuzamos területi, intézményi rendszer tevékenysége, és költségmegtakarításra is számíthatunk. Tisztelt Országgyűlés! A javasolt módosítások jelentőségét jól érzékelteti, hogy ilyen léptékű változásokra 1967 óta nem került sor. Azt 1988. március 31-ig kell végrehajtani. Az új követelményekhez igazodik fokozatosan a kormány munkastílusa is. Tartalmilag gazdagabb lett az együttműködés a Szakszervezetek Országos Tanácsával. Lezajlott a kormány és a KISZ képviselőinek első találkozója. A kormány gazdasági kérdésekkel foglalkozó tagjai együttesen folytattak tapasztalatcserét az üzemek, termelőszövetkezetek vezetőivel. Javult a kormányzati munkáról adott tájékoztatás. Fokozottabban támaszkodik a kormány az országgyűlési képviselők és a parlamenti bizottságok tapasztalataira. A jövőben még inkább mint eddig, kötelességünknek tartjuk a társadalom különböző rétegeivel a folyamatos párbeszédet. Fontosabb kérdések eldöntése előtt széles körű konzultációkat szervezünk. A kormány tiszteletben tartja az eltérő véleményeket, de döntéseivel — az összes tényező felelősségteljes számbavétele után — az ország hosszú távú érdekeit kívánja szolgálni. Munkánkkal azonban elégedetlenek vagyunk. A kormányzati munka hatékonysága elmarad az igényektől. Van kapkodás a kevésbé fontos ügyek száma nagy, lényegi kérdésekben lassú és hosszadalmas az előkészítő munka. Ennek alapvető oka a nyomasztó, állandósult időzavar, a valóságos folyamatok elmélyült elemzésének hiánya, a döntés-előkészítésben az alacsony színvonalú elméleti munka, az egyre szorítóbb gazdasági kényszer, s az ebből eredő szűkülő mozgástér. Ezen — amilyen gyorsan képesek vagyunk - változtatnunk kell. Hiszem, hogy itt ma javítunk ennek feltételein. E gondolatok jegyében kérem, hogy az Országgyűlés a benyújtott javaslatokat vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország új törvényei közé. A javaslatot az Országgyűlés elfogadta. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat szövegét képviselőtársaim megkapták, az indoklást végig hallgatták. Felteszem a kérdést, hogy ki kíván hozzászólni az elhangzottakhoz, vagy a törvényjavaslathoz. Kézfelemeléssel jelezze, aki szót kér. ÚJVÁRI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Engedelmet kérek, hogy szólok, de úgy érzem, itt az országgyűlés előtt kell elmondanom a tanácsok kormányzati irányításával összefüggő gondolataimat. Azt hiszem, semmi újat nem mondok azzal, hogy a kormány szervezeti és személyi átalakítása élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Ezen belül a tanácsok kormányzati munkába történő beillesztése is. Közismert, hogy a tanácsok igen széles körű feladatokat látnak el, többek között foglalkoznak a településfejlesztéssel, az ellátás igen széles körével, egészségügyi, szociális, művelődési és más intézmények működtetésével, a foglalkoztatás kérdéseivel, ellátják a hatósági feladatokat, intézik a lakosság ügyes-bajos dolgait, — úgy szoktuk mondani, a születéstől egészen a halálig. Azt hiszem elmondható, hogy egyetlen minisztérium, egyetlen főhatóság sincs olyan széles körű és mindennapos kapcsolatban a lakossággal, mint éppen a tanácsok. Az is köztudott, hogy a kormány és a minisztériumok célkitűzéseinek igen jelentős része ugyancsak a tanácsok útján, illetve azok közreműködésével valósul meg. Ezeket a mindenki által ismert tényeket azért mondom el, mert úgy érzem, hogy amikor a tanácsok kormányzati irányításáról döntünk, mindezeket figyelembe kell venni. Tisztelt Ház! Ebben a teremben még többen emlékeznek rá, hogy a tanácsok — a megalakulás óta — először a Belügyminisztériumhoz tartoztak, utánna a Minisztertanács Titkárságának egy osztálya foglalkozott velük, majd ezt követően jött létre a Minisztertanács Tanácsi Hivatala. Ez utóbbi létrehozásában már benne volt egyrészt az előző formák és gyakorlat bírálata, másrészt pedig az az igény, hogy a tanácsokkal a kormány megkülönböztetett módon, önálló szervezet útján kíván foglalkozni. És most újból szervezeti változtatás van napirenden. Meggyőződésem, azért van ez, mert a kormány szándéka az, hogy a tanácsok kormányzati irányítása tovább fejlődjön. Erre szükség is van, ezt magam is tanúsíthatom, hiszen mint régi tanácsi dolgozó saját bőrömön éreztem és érzem a kormányzati irányítás minden jó és kevésbé jó mozzanatát. A célravezető megoldás módját azonban most csakis az előrelépésben le-