Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-20

1537 Az Országgyűlés 20. ülése, 1987. szeptember 19-én, szombaton 1538 adóalapról, bevételről, jövedelemről beszéltünk akkor, amikor az emberek nagy része önhibáján kívül nem tud százalékot számítani, ahelyett, hogy megmagyaráztuk volna, miért kevésbé rossz, amit tenni akarunk. Tisztelt Országgyűlés! Én a magam részéről támogatom az adóreformot, mert belátom, hogy a magyar gazdaság helyzete tarthatatlan és változatlan feltételek meüett jóvátehetetlen károk keletkeznének. Nincs okom kételkedni abban, hogy a törvényjavaslat kidolgozói helyesen látják az adóreform alapelveiben legalábbis a kilábalás soron következő lépéseként a legfontosabb és legmegfelelőbb lépés. Megvallom őszintén, a különböző szakfolyóiratokban publikáló opponensek számomra legalábbis nem tudtak megközelítőleg egyenértékű alternatívát állítani. Azzal együtt támogatom a reformot, hogy minden törekvésünk ellenére nehezen tudjuk a lakossággal megértetni, hogy félelmük alapja — a várható életszínvonal-csökkenés — nem az adóreform következménye. A kormány elnöke még az előkészítő szakaszban egy kérdésre azt válaszolta, — elnézést, hogy elárulom — hogy az elkövetkező három esztendőben nem sok népszerű intézkedésre kerül sor és ezt tegnapi interjújában is, ha más szavakkal is, megismételte. És így folytatta, akkor korábban: már most borítékolni tudná a kormány megítélését 1990-ben. Ehhez én még hozzáteszem, hogy — elnézést a plágiumért — hasonlóképpen borítékolni lehetne a parlament megítélését is, bárhogyan döntünk. De mindez elviselhetővé válik, ha azzal a szilárd meggyőződéssel tesszük, hogy kitűzött céljaink valóraválnak. A parlament — ehhez, úgy gondolom joggal várja el a kormánytól, hogy amit elhatároztunk, hajtsuk végre, és úgy hajtsuk végre, ahogyan elhatároztuk. Ezzel én csatlakozom szinte valamennyi képviselőtársam biztatásához, amelyben a kormány elnökét és ezen keresztül az egész kormányt a kemény, következetes végrehajtási munkára sarkallja. Olyan biztos parlamenti háttér ez, amelynek légkörét, ha csak az ország felére ki lehetne terjeszteni, — ahogy mondani szokták — a világot ki lehetne forgatni a sarkából. De sajnos tartok tőle, a mi feladataink ettől sokkal nagyobbak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bánffy György budapesti képviselő felszólalása következik. BÁNFFY GYÖRGY: Tisztelt Képviselőtársaim! Már gyermekkorunkban megtanultuk a mondást a bibliából, adjátok meg az Istennek, ami az Istené, a császárnak, ami a császáré. Ennek alapján is tudjuk, adózni kell. Ennek ellenére a személyi adóról szóló törvényjavaslat-tervezethez az ülésszak megnyitása előtt írásban egy kiegészítő javaslatot tettem. Ennek szövege a következő: Mentes az adó alól az adóköteles minden gyermeke után iskoláztatásuk befejezéséig, a családi pótlék Összegétől függetlenül évi 12 000 forint jövedelem. Ezt a szövegezésemet vette át és terjesztette a mélyen tisztelt országgyűlés elé Zsigmond Attila képviselőtársam is. A bizottsági tárgyalások során azután pénzügyminiszterünkkel, éppen annak reményében, hogy az általam javasolt kedvezmény rövidesen az első és második gyermekre is kiterjeszthető lesz, kényszerű kompromisszum született. Ennek alapján az általam javasolt kedvezmény a harmadik gyermekkel kezdődően lép életbe, de ebben az esetben már az első és második gyermekre is érvényes. Én ezt igen nagy eredménynek éreztem és meglepve láttam, hogy a bizottsági jelentés 9. oldalának tetején a szövegezésben ezen a kompromisszumon felül egy újabb hibaforrás keletkezett. Nevezetesen az eredeti szövegezésem helyett, amely így szólt: a ,gyermek iskoláztatása befejezéséig" a „gyermekét nevelő"szó és kifejezés került. Valamennyien tudjuk, hogy nem mindegy az, hogy egy család neveli, vagy pedig iskoláztatja gyermekét, ezzel biztosítva a jövő szakmunkását, mérnökét, pedagógusát, és így tovább. Grósz elvtárs említette a tréfás anekdotát, hogy Kossuth Lajosék idejében felpántlikázott fokossal vonultak fel a választók az országgyűlés elé. Nos én otthonhagytam felpántlikázott fokosomat, de azért a gyermeküket tisztességgel iskoláztató magyar családok érdekében újra szót kell emelnem. Éppen ezért csütörtökön délután felszólalásra jelentkeztem, de jellemző a parlament és a Pénzügyminisztérium közötti jó munkakapcsolatra, hogy már pénteken délelőtt felkeresett a Pénzügyminisztérium igen tisztelt egyik vezető munkatársa és közölte velem, hogy a végrehajtási utasításban félreérthetetlenül megszövegeződik majd javaslatom eredeti szelleme, mely szerint ez a bizonyos kedvezmény a nagycsaládosok gyermekei után az iskoláztatásuk befejezéséig szól. Én bízom benne, hogy ez a hír képviselőtársaimnak és a képernyő előtt ülők millióinak egyaránt jó hír és segít majd abban, hogy az elkövetkezendő években egyre több és több tudás elérésére ösztönözze a magyar ifjúságot. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Húsz perc szünetet tartunk. Ez idő alatt képviselőtársaim megkapják a két bizottság tegnapi egyesített ülésén megtárgyalt új javaslatokkal kapcsolatos állásfoglalásokat és annak ismertetését, hogy ki mit javasolt. Húsz perc múlva tovább folytatjuk a munkát. (Szünet: 9.43-10.00.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Szólásra következik dr. Szabó Kálmán, a törvényjavaslatok bizottsági előadója. Dr. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bocsássanak meg, ha nagyon ,,hosszú" leszek. Két bejelentést teszek a két bizottság nevében. Az egyik, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, s a terv- és költségvetési bizottság befejezte döntést előkészítő munkáját. Egyik jelentését már a napirend előtt korábban szétküldötte Önök között,