Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1507 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1508 óvásával kapcsolatos központi elképzeléseket, illetve a lakosság kisebb teherviselő képességét kívánják felhozni. Javasolják, hogy a felsoroltakon kívül a lakossági távfűtés és melegvíz-szolgáltatáson kívül részesüljön árkiegészítésben a lakossági áram- és gázszolgáltatás is. Végezetül a 8. számú mellékletben szereplő termékek utáni fogyasztási adó, illetve fogyasztói árkiegészítés ne a Pénzügyminisztérium, hanem a Minisztertanács hatáskörébe tartozzon. Kedves képviselőtársak! Az adótörvények bevezetésének szükségszerűségét látva, a társadalmi érdeknek az egyéni érdeke elé való helyezése elvének elfogadása alapján tartom fel a kezem, ha szavazásra kerül asor. Kérem azonban a tisztelt Képviselőházat — több képviselőtársam gondolataival összhangban —, hogy évente kísérje figyelemmel a törvények érvényesülését, különösen a személyi jövedelemadó-törvény bevezetésével kapcsolatos gondokat és korrigáljunk bátran, ha szükséges. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tölgyes István Szabolcs-Szatmár megye képviselője kíván szólni. TÖLGYES ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Már most nehéz szólni és újat mondani. De engedjék meg, hogy életkoromból, lakóhelyemből, munkahelyemből adódóan, egy sajátos szemüvegen keresztül vizsgáljam az adótörvényt. Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak két fő napirendje között szoros az öszszefüggés, és mindkét napirend meghatározó a mindennapjaink, illetve a jövőnk alakulásában. Mint képviselőtársaim mindegyikében, bennem is felvetődik a sokat emlegett felelősség kérdése. Felelősség a választópolgárok, az ország, a jövőnk iránt. Az iránt a jövőnk iránt, amelyben nekünk, fiataloknak még évtizedeket kell élnünk. A törvény tervezőinek, a kormánynak sok kétkedés után, de belátom és el akarom hinni, hogy az adóreform kibontakozásunk egyik tartópillére lehet, és nincs más megoldás. De meg kell értenem azt is, hogy a honfitársaim többsége miért fogadja ilyen idegenkedve, miért fél az új adótörvény elfogadásától, illetve bevezetésétől. Úgy gondolom, mindannyian tudjuk, hogy mi lenne egy adótörvény bevezetésével kapcsolatos közvélemény kutatás, netán népszavazás eredménye, még ha azt komoly előkészítő, meggyőző munka is előzné meg. Az adótörvény kiinduló alapelveivel messzemenően egyetértek, és azokat támogatom. De látnom kellett, hogy a nagyszerű elképzelések és a valós lehetőségek sokszor ütköztek egymással. Ez sok kényszermegoldást eredményezett. Például a forgalmi adókulcsok fokozatos emelkedése, illetve a személyi jövedelemadó tábláinak változásai, a reális lehetőségek könyörtelen, érzelemmentes megjelenését mutatták. A törvény és az ezzel kapcsolatos intézkedés-tervezetek valóságos alapokra épülnek. A rövid távon várható társadalmi és gazdasági hatások — akár elfogadjuk az adótörvényt, akár nem — az életszínvonal számottevő visszaesését jelentik majd. Ha kibontakozásunk záloga ez, hát legyen, de úgy gondolom, azt pontosabban kellene tudnunk, meddig fog tartani a visszafogás, a nehezebben élés időszaka. Ennek ismeretében könnyebb lenne megérteni az emberekkel, hogy egyideig többet kevesebbért kell dolgozniuk. Tisztelt Országgyűlés! Az általános forgalmi adó bevezetése és az újra szabályozott elvonások a gazdálkodás erőteljes átrendeződését jelentik. Az eddig ismert, az általános forgalmi adó mellett megjelenő, de még nem végleges új szabályozók szerint, és az Országos Anyag- és Árhivatal árindexei által kiszámított termelői árak erőteljesen eltérnek egymástól. Ennek a komoly ellentmondásnak a felszámolására feltétlenül intézkedni kell. Az új szabályzók bevezetésével a vállalatok fontossági megítélése, sorrendbe állítása is megváltozik. Az előrejelzések szerint egy-két évig több-kevesebb vállalat fog pénzügyi gondokkal küzdeni. Javaslom, hogy ezeknek a vállalatoknak még az időszakos pénzügyi nehézségeit is csak normatív módszerekkel, kivételezésmentesen lehessen lerendezni. így az új szabályozórendszer elősegítené a piaci viszonyok, a verseny erősödését, a tartalékok kényszerű feltárását. Ez nagy húzóereje lenne a népgazdaság fellendülésének, a hiánygazdálkodás gyorsabb megszűnésének. Tisztelt képviselőtársak! A már sokat emlegetett bérbruttósítás választókerületemnek, Nyírbátor és környékének erőteljesen élő problémája. Környékünkre jellemző a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari bérmunkája. Az adórendszer bevezetéséből adódik, hogy a bérbruttósítást minden gazdálkodó egység, így a termelőszövetkezetek is végrehajtják. Ezek az egységek javarészt csökkenő ár indexű ipari termékeket állítanak elő. Kiemelt gondként jelentkezik, hogy a megkötött érvényes szerződéseket hogyan lehet majd megváltoztatni úgy, hogy a termelés nyereséges maradjon és a bérbruttósításból adódó költségnövekedéseket is figyelembe lehessen venni. Tisztelt Képviselőház! A törvénytervezetek tanulmányozása közben minduntalan egy kérdésre kerestem a választ: Hogy fog változni a fiatalok sorsa, a közeljövőben milyen elérhető életcélokat tűzhetünk ki magunk elé? A bennünket legjobban érintő kérdések: önálló élet, pályakezdés, lakáshoz jutás, gyereknevelés feltételei, hogyan változnak, miként alakulnak? A lehetőségeket figyelembe véve a törvénytervezetek a szociálpolitikai intézkedések, a lakásépítés és a gyereknevelés segítésére törekszenek. Ennek ellenére a lakás építése, bővítése esetén visszaigényelhető adó, a lakásvásárlási előtakarékosság, a lakásépítési szociálpolitikai kedvezmény, a családi pótlékemelés, a GYED, a GYES változó feltételei minden segítő szándék ellenére sem javítanak a fiatalok helyzetén, legfeljebb az eddig is meglevő feszültségek, nehézségek kevésbé növekednek. Előzetes számítások szerint az építőanyagok árai 40—50 százalékkal, és így természetesen az amúgy is