Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

139 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, pénteken140 A mennyiségi növekedés a megszokottnál lényegesen kisebb volt. Az ipari termelés alig 1-2 százalékká} növekedett az elmúlt évek során. Ez nálunk, Csongrád megyében különösen szembetűnő^ hiszen a 'hetvenes években megyénk gyarapodása az országos átlagnál lényegesen nagyobb volt. Az elmúlt öt évben viszont fejlődésünk üteme az országoshoz képest is elmaradt. Ezzel együtt azonban jelentős minőségi változások következtek be területünkön. Előtérbe kerültek a hatékonyság, az ésszerű takarékosság követelményei. Munkánkban központi helyre állítottuk a népgazdasági egyensúly helyzetét javító kiemelt célkitűzések szolgálatát. Azt lehet mondani, hogy megyénk gazdaságpolitikája immár évek óta a hatékony vállalati gazdálkodás megteremtéséért fáradozik, egyszer eredménnyel, máskor eredménytelenül. A nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének nyeresége százmilliókban merhető, ugyanakkor a többi ágazatban az elmaradt, vagy minimális fejlesztések, beruházások nem járulhattak hozzá a megye gazdaságának kívánatos korszerűsítéséhez. Az építőiparnak a szükségesnél alacsonyabb termelékenysége, az élelmiszeripar stagnálása, az állattenyésztési kedv csökkenése: mindezek olyan jelzések, amelyekre időben figyelni kell és, ha indokolt, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. Figyelni kell arra is, hogy a gazdálkodó szervezetek egy része ma még idegenkedik a dinamikus, rugalmas vállalkozói magatartástól, a szükséges kockázatvállalástól. Közvéleményünknek különösen érthetetlen a hosszú hideg tél ellenére is, az idei gazdasági megtorpanás. Hiszen a XIII. kongresszust követően a politikai légkör jó alapot szolgáltatott a gazdaságnak, és jóval eredményesebb esztendőt feltételeztünk. À megtorpanás okait sokoldalúan és minden területen elemeznünk kell és a hasonló helyzetek elkerülésére a kormánynak is megfelelő programmal kell rendelkeznie. Azt hiszem, további részletekkel csak fárasztanám a tisztelt jelenlevőket. Tennivalóinkat az MSZMP XIII. kongresszusa meghatározta; a mi dolgunk az, hogy panaszkodás helyett végrehajtsuk őket. Hogy mi módon? A válaszadást, a gazdasági fejlődést, azt hiszem, a kongresszusi anyagban és a kormányprogramban megfogalmazottak segítik. Tisztelt Országgyűlés! Évek óta tudjuk, hogy a gazdaság termelési szerkezete, technológiánk korszerűsítése, hazai erőforrásainkra való fokozottabb támaszkodás, a gazdaság hatékonyságának javítása nélkül aligha szerezhetünk új piacokat, sőt a régieket is elveszíthetjük. Ám hiába ismételjük már-már szentírásként a fontos követelményeket, a gazdasági szabályozók e tekintetben néhol ateisták. Úgy tűnik, hogy a szabályozók kidolgozói egyszer mintha alábecsülnék, máskor mintha túlértékelnék az ágazatok erejét, lehetőségeit. így aztán az üzemek, nagyüzemek, a vállalatok olykor hatékonyságuk rovására kénytelenek az új előírásokhoz alkalmazkodni. Függetlenül attól, hogy az . elmondottak nem általánosíthatók, mégis illúzió lenne az emberi, az anyagi és a közgazdasági tényezők mindenkori összhangjáról beszélni. E harmónia hiányát a lehetségesnél rosszabb eredmények, az olykor kirívó taktikai magatartások bizonyítják. A vállalatok, a szövetkezetek többsége napi gondjaik, nehézségeik miatt nem tanulhatott meg hosszú távon gondolkodni. így aztán kénytelenek a szabályozók pillanatnyi módosítását figyelni, cselekedetüket gyakran rövid távú érdekekhez igazítani. Talán nem untatom a jelenlevőket, ha elmondom, miért vált az üzletekben a fűszerpaprika hiánycikké. Nos, néhány évvel ezelőtt a külpiaci telítettség miatt a hazai szabályozórendszer a paprikatermesztés visszafogására ösztönzött. Akkoriban a mezőgazdasági nagyüzemek jutalompénzt kaptak akkor, ha paprikaföldjeikbe valami mást vetettek. Mire kiderült, hogy mégis kell az őrlemény, addigra már hiányzott a termelői kedv. ' Elgondolkodtató kell, hogy legyen mindannyiunk számára, hogy azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek sokszor erejükön felül szolgálják a népgazdaság érdekeit — mint például az exportra termelést — jövedelmezőségüket nem tudják növelni, munkájuk a szabályozók ellentétes hatásai miatt nem kerül mindig honorálásra. Az ilyen, pillanatnyi hasznot hozó intézkedések elkerüléséért, én megfontolásra javasolom a hosszabb távra szóló, biztonságot adó gazdasági szabályozó rendszer kialakítását. Természetesen mindig összhangban a távlati fejlesztési prioritásokkal. Ez azt jelentené, hogy a vállalati, a termelőegységi terveket ugyan módosíthatnák a változó körülmények, de a módosítások nem homályosíthatnák el és nem tennék bizonytalanná a stratégiai célokat. Például a jövedelemelvonás mai mértéke és rendszere gyakran, lassítja a jól gazdálkodó vállalatok fejlődését. Sokszor a lemaradókat kárpótolva. Szerintem a szabályozó- és - adórendszernek nem fokozott elvonással- büntetni, hanem inkább valami más módon jutalmazni kellene a valóságos népgazdasági haszonból származó többletnyereséget. Az alapvető céljainkat szolgáló és külgazdasági egyensúlyunkat javító, gazdaságos beruházásokat pedig akár adókedvezménnyel is támogathatnánk, így a vállalatok nem taktikáznának kivárásra — ésszerűbb fejlesztési elképzeléseiket valós feltételek között valósíthatnák meg. Mindez azonban elkerülhetetlen, konkrét, hosszabb távra szóló cselekvési program nélkül. Ügy vélem, a gazdálkodó egységek nem nélkülözhetik a munkájukhoz szükséges információkat például az árucsere-forgalmi megállapodásokról, a központi gazdaságfejlesztési cselekvési programokról vagy a világpiaci fejleményekről. Véleményem, hogy a tájékozottság és a stratégiai célok folyamatosságát biztosító szabályozó rendszer együttesen fejlődésünk gyorsítója lehet. Tisztelt Országgyűlés! Hadd szóljak most szűkebb hazám néhány sajátosságáról. Arról, hogy Csongrád megye az átlagosnál .jobban hozzájárulhat a kormányprogram néhány cél-