Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1201 Az Országgyűlés 16. ülése, li A következő ilyen dolog, amire - úgy érzem — ki kell térni, az az, hogy úgy tűnik, a környezetvédelem változása miatt sok ágazat jövője másképp alakul. Az ipar környezetkímélő berendezési igénye jogosan hangzott el és a mezőgazdasági termelés szerkezetváltása, annak úgynevezett környezetkímélő kialakítása, beleértve a meliorációt is, azt hiszem időszerű kérdés. Fenyvesi elvtársnak válaszolhatom, Váncsa elvtárssal tisztáztuk, hogy kérésének megfelelően ezt a koordinációt felvállaljuk. Nem akarom megkerülni a bírság kérdését sem. Mert a büntető embernek mindig van egy ilyen felelős, nehéz terhe, mert akit büntet, annak az fáj. Azonban ezzel kapcsolatban mégis csak egy-két dolgot jegyezzünk meg. Az egyik az: szó volt itt arról, hogy a környezetnek és a természetnek közömbös az, hogy valaki a szennyezést felelősséggel vagy felelőtlenül teszi. Tehát a vízbe kieresztett, a levegőbe, vagy a környezetben okozott szennyezés gondot okoz a társadalomnak. Tehát a bírságnak olyan szerepe van, hogy segítse elő a szennyezés megszűnését, ígérhetem a hozzászólások alapján is részben a bírságrendszer fejlesztését, hogy ezekből összegeket vissza tudjunk adni, másrészt azt, hogy a bírságok erősen sújtó hatásait mi is vizsgáljuk, és készek vagyunk a szennyezések megszüntetése érdekében szükséges segítséget megadni. Még egy téma, amely nagy hangsúlyt kapott - és azt kell mondanom, hogy Medgyessy elvtárs úgy látja azt, mint én — s talán ez az egyik legnehezebb kérdés. Ez pedig az, hogy valóban a környezetvédelem céljaiért, az érdekeltségi rendszerben új típusú Ösztönzőket kell kialakítani. E témakört a világbizottsági jelentés is az ENSZ-ben problematikusnak látja, mert az egyik oldalon azt mondja, hogy mindenki azért él és dolgozik, hogy hatékonyabb termelési eredményt érjen el, ugyanakkor ha a hatékonyabb gazdálkodás, a nyereség érdekében — ami például a fejlődő országok amúgyis kellemetlen környezeti állapotát rontja - dolgozunk, akkor az össz-emberiség érdekében nem járunk el helyesen. A gazdálkodás céljainak, a termelés ösztönzésének, és a környezetvédelmi előnyök kérdésének a problémái csak úgy oldhatók meg, ha a közgazdasági tudomány segítségével és a gyakorlatban megtanuljuk, hogy e kérdésekben valóban társadalmi hatékonysági vizsgálatokkal kell döntenünk. Befejezésként még néhány dologra szeretnék kitérni. Fel kell készülnünk higgadtan együtt élni a környezeti problémákkal, ártalmakkal. Azért utaltam az 500 milliárdos összegre is, mert nagy feszültségek vannak és lesznek az igények és a lehetőségek között. Nagy feszültségek vannak és lesznek a termelés és a környezetvédelem között. Mi elismerjük, hogy amikor bírságolunk pl. egy zajt okozó üzemet, és az nem tudja ügyét megoldani, fölveti, hogy a termelést nem szüntetheti be. De nem áll fenn minden esetben a termelés megszüntetésének kényszere. Úgy hiszem, hogy a kétarcúságunkat kell egy kicsit feloldani. Amikor az ember környezetvédelemről beszél — és öröm987. június 26-án, pénteken 1202 teljesen egyre többet - akkor nagyon lelkes és egyetértő. De amikor vagy egy új jármű használatával, vagy egyéb célokkal összefüggésben a saját ügyéről van szó, ezek az erők és akaratok már nem ilyen egyértelműek. Még egy téma, amit nagyon fontosnak tartok, éppen azért, hogy a lehetőségekkel éljünk — és nagyon örülök, hogy szinte minden hozzászóló képviselő elvtárs fontosnak tartotta - a tudatformálás, a viselkedés — és szemléletváltozás. Élni kell azzal a lehetőséggel, hogy minden felesleges energia megtakarítása azzal jár, hogy nem szennyezi a környezetet. Minden fel nem használt víz a vízgazdálkodásban csökkenti a szennyvíz mennyiségét. Mindazok a kérdések, amelyek kis apró emberi teljesítményekből összejönnek, azok hozzájárulhatnak a nagy célnak a megoldásához. Egyetlen kis példát említek meg, vagy kettőt, mert a másikat tegnap olvastam. Az egyiket egy külföldi kollégám mondta. Elrendelték, hogy a járművek a városban — különösen a terhelt területeken — egy percnél tovább ne járjanak üresen. Kérdeztem, ezt hogy oldották meg? „Este bemondtuk a televízióban és reggeltől kezdve ezt mindenki betartotta." Ha mi csak egy percig járatnánk üresen a járműveket, de még a gépeket is, mert rengeteg gépet rengeteg energiával akkor is járatunk, amikor nincs rá szükség.... El lehetne indítani országos mozgalmakat ezekben az ügyekben. Még megemlítem azt is — csak érdekességként —, hogy a televíziónak is mondtam, amikor játékosan szavazunk, hogy melyik énekes a jobb, ne azt kérjék a nézőktől, hogy kapcsolják föl a villanyt, hanem kapcsolják le. Addig bírjuk ki, hogy sötétben leszünk. (Derültség. Taps.) S végül nagy tisztelettel köszönjük az igazi környezetvédőknek, külön a sok lelkes fiatalnak a megszállott, aktív részvételét. Többször részt vettem tanulmányi versenyeken. Csodálni való, hogy a szársomlyói vagy más ügyet egy-egy diák milyen tiszta, világos, hozzáértő módon elemzi, tárgyilagos, határozott állásfoglalással. Megmondom őszintén sokszor felmerül bennem, hogy ilyen magamhoz hasonló, itt ülő vezetőnek sem ártana az ilyen harcosságból... És ebben meg van az a lehetőség is, hogy mi a környezet megóvását csak a társadalom közreműködésével tudjuk megoldani. Komolyan vesszük és nagyra becsüljük azokat a társadalmi támogató munkákat, amelyek beindultak. Itt köszönjük a munkásoknak, mezőgazdasági dolgozóknak, háziasszonyoknak, tudósoknak, műszakiaknak mindazt a konkrét tennivalóra nem már csak ösztönző, hanem érdemi magatartást, aminek az eredményeit tapasztaljuk. Megint szabad legyen egy példát megemlítenem. Sokan felvetették a fák védelmét. Javaslom, indítsunk egy mérkőzést. A favágóknál — no nem amelyek a Váncsa elvtárshoz tartoznak —, a feleslegesen kivágókat és a faültetőket versenyeztessük. Itt volt a kínai vezetés is, a kínai tapasztalatokból átvehetünk. Kínában hoztak egy döntést, hogy március 13-án