Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1139 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1 140 érdekekért, illetve az azokat háttérbe szorítani szándékozó, rövid távú érdekek ellen. Korunkban a társadalmi tudat különösen fontos elemévé kell, hogy váljon a környezetet megőrző, tudatosan fejlesztő szemlélet és magatartás. Mindennek értékrendünkben is méltó helyre kell kerülnie. Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a beszámolót vitassa meg, minősítse az eddig végzett munkát, észrevételeivel, javaslataival segítse a környezetvédelem további feladatainak kijelölését és pontosítását, s mindezzel járuljon hozzá a környezetvédelmi munka színvonalának növeléséhez. Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a beszámolót elfogadni szíveskedjék. Köszönöm. (Taps ) ELNÖK: Balogh László képviselőtársunk, a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság nevében szól. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Felszólalásom első részében mint Pest megyei képviselő a saját véleményem szeretném elmondani. Mindenekelőtt azt, hogy megítélésem szerint a természeti környezetünk állapota összességében ma még romlik. Az sem vigasztaló, hogy ez nemcsak hazánkra érvényes. Mindenesetre elkezdődött és fokozódik a munka a tendencia megváltoztatásáért. Feltétlenül eredménynek kell tekintenünk, hogy Magyarországon a környezetvédelem, a természeti feltételekkel való gazdálkodás az állami politika rangjára emelkedett, az arra kijelölt intézmények és szinte minden állami szerv feladatává vált. Lezajlott a szemléletváltozás első fázisa. Rádöbbentünk, hogy életfeltételeink korlátozottak, és amennyiben nem ennek megfelelően élünk és dolgozunk, a tudomány által előre jelzett potenciális veszélyek közvetlen fenyegetéssé válnak. A gondolkodó emberek többsége már elfogadja az ökológiai megközelítés indokoltságát. Ebből a helyzetből kell még a kedvezőtlen gazdasági feltételek között is fokozni a társadalom cselekvő készségét. Amit itt most összefoglalásul elmondtam, abban benne van az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal munkájának az értékelése is. A jelentésben foglaltakon túl a hivatal egyik legnagyobb eredményének tekintem, hogy segített felismerni ezeket a problémákat, napirenden tartja a tennivalókat, aktív és eredményes propagandamunkát végez. Miben tartom szükségesnek, miben javaslom a továbblépést, mit kell különösen erősíteni az ágazati szerveknél? Mindenekelőtt egyértelműen kell dolgoznunk azért, hogy a természeti feltételekről pontos helyzetismeret álljon rendelkezésünkre. Tudnunk kell, hol tartunk, milyen a környezeti elemek állapota különkülön és együttesen, mérlegelni az esetleges károsodások mértékét, illetve a későbbiekben környezetvédelmi beavatkozásainak tényleges hatását. Minél nehezebbek a gazdasági feltételek, annál fontosabb a tennivalók sorrendjének a meghatározása. Szükség van tehát egységes információs rendszerre. De ne csak országosan biztosítsuk az egységességet, térségi adatbankot is létre kell hozni, mert az ország egyes vidékein a környezeti ártalmak, a környezeti feltételek nem külön-külön jelennek meg, mint a jelentéshez mellékelt táblákon, hanem együtt, egymás hatását felerősítve vagy gyengítve. Az egységes információs rendszer, a térségi adatbankok létrehozása szerintem nem elsősorban anyagi kérdés, hiszen számtalan ágazati adatgyűjtés folyik jelenleg is a talajról, a vízről, a levegőről és így tovább. Ezekből kellene továbblépni. Mindenekelőtt a hatékony együttműködési készség, összehangolás, vezetési kultúra kérdése az, hogy megoldjuk-e ezt a kérdést. A másik javaslatom: egyetértek a jelentéssel abban, hogy az állami munkában a legfontosabb jelenleg a hatékony koordináció. A gyakorlati életben jónéhány esetben tapasztalunk korrekt, eredményes együttműködést. By en eddig a vízügyi beruházó szervek kapcsolata a helyi tanácsokkal a nagymarosi vízierőmű beruházással kapcsolatban, hogy egy példát mondjak. Sajnos, előfordul az ellenkezője is. Ez utóbbira hadd hozzam fel a Ferihegyi repülőtér zajártalmával kapcsolatos állami munkát. Közel tíz éve építési tilalom van érvényben a Pest megyei települések közül Vecsésen, Üllőn és Ecseren. Az Állami Tervbizottság az utóbbi évtizedben sokszor foglalkozott a repülőtér környezetkárosító hatásával. El tudtuk fogadni azt, hogy a kormány irreális igények kielégítésére ezzel kapcsolatban sem vállalkozhat. Az azonban már egyáltalán nem kielégítő, nem elfogadható, hogy a felméréseken és a tájékoztatásokon, a határozatokon kívül mind a mai napig semmilyen érdemleges intézkedés nem történt. Harmadik mondanivalóm a továbblépéssel kapcsolatban: Ábrahám elvtárs említette a fővárost és környezetét a levegő állapotával kapcsolatban, mint olyan területet, amellyel kiemelten foglaUcozunk. Szeretném ezt általánosabban megfogalmazni. A fővárosra és környezetére, annak életfeltételeire általában is sokkal nagyobb figyelemmel kell lenni az eddigieknél. Ezt az OKTH és a kormányzati szervek tekintsék konkrét kérésnek, ha úgy tetszik társadalmi igénynek. Nyilvánvalóan az összes tényezőket figyelembe véve ez a legveszélyesebb térsége az országnak. Egységes egészként kell tekinteni. Budapest és környékének életfeltételei semmilyen szempontból nem választhatók el egymástól. Akár a levegő, akár a víz, vagy a talaj szennyezettsége a térség bármely részén hárommillió ember életfeltételeit érinti. Azt is meg kell mondani, hogy ebben a térségben nemcsak a fenyegetettség, a veszély nagy, hanem a társadalmi erő, az a tudományos bázis is, amely ennek az elhárítására megszervezhető. Ha összefognak a különböző szervek, vállalatok, intézmények ez a vidék a természeti tényezőkkel való gazdálkodásnak jó kísérleti műhelyévé válhat. Ami a tanácsok környezetvédelmi tevékenységét illeti, hasonlókat lehet elmondani, mint a hivatalról. Ez nem csoda, hiszen eredményt csak együtt érhetünk el és a gondjaink is közösek. A tanácsi testületek ma már rendszeresen áttekintik a természeti feltételek alakulását. Megyei szinten meghatározták a főbb kér-