Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1115 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1116 vádlott bűnösségét megállapítsa, de büntetésként csak vagyonelkobzást mondjon ki. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a Minisztertanács nevében kérem, hogy az országgyűlés a Büntető Törvénykönyvet és a büntető eljárásról szóló törvényt módosító törvényjavaslatokat vitassa meg, fogadja el és iktassa a Magyar Népköztársaság törvényei közé, szeretnék hangot adni annak a meggyőződésemnek — és szabadon mondom a továbbiakban, mert egy lapom elkeveredett (derültség) —, hogy ezek a büntető jogszabályok hatékonyabb védelmet fognak nyújtani ennek a nagy társadalmi problémának — mint amilyen a bűnözés — a megoldása érdekében, természetesen csak abban az esetben, ha komolyan vesszük a bűnmegelőzésről elhatározottakat, s a bűnmegelőzés érdekében mindent megteszünk, és természetesen akkor, ha a sok eredménnyel rendelkező és sok hibával küszködő bűnüldöző, igazságügyi szervek tevékenységét is tovább javítjuk és tökéletesítjük. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: A miniszteri előterjesztés meghallgatása után az illetékes bizottsági előadót illeti a szó. Következik tehát Kereszti Csaba elvtárs, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója. DR. KERESZTI CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megtárgyalta a Büntető Törvénykönyvre és a büntető eljárási törvényre vonatkozó törvényjavaslatokat, és azokat a képviselő elvtársaknak a kiosztott javaslatokkal és kiegészítésekkel együtt elfogadásra ajánlja. A jogi bizottságnak a következő fő kérdésekben kellett állást foglalnia: Először is: időszerű és indokolt-e a büntető jogszabályok módosítása? Másodszor: helyeselhetők-e azok a koncepciók, amelyek a javaslatban kifejezésre jutottak? Harmadszor: a módosítások eredményesen szolgálhatják-e a kitűzött célok elérését? A bizottság mindhárom kérdésre igenlő választ adott. Ami a módosítás időszerűségét és indokoltságát illeti, a következő vélemény alakult ki: A büntető jogszabályok a jogrendszer azon területei, amelyeknél leginkább követelmény a stabilitás, az időtállóság, mert ezeknek a jogszabályoknak kell leginkább az állampolgárok jogtudatába beépülni. Fontos érdek fűződik ugyanakkor ahhoz is, hogy a büntetőjog hatékony eszköze legyen a bűnözés visszaszorításának. E két követelménynek együttesen kell érvényesülnie. Mint a miniszteri expozé is tartalmazza, és mint ahogy a legfőbb ügyész elvtárs az országgyűlés tavaszi ülésszakán is beszámolt róla, a gazdasági és társadalmi reform-folyamatok felerősítették a bűnözést, az állampolgári fegyelem romlott. Az állam tisztességes polgárai jogosan, egyre türelmetlenebbül sürgetik a közbiztonság lényeges javulását. Ehhez azonban hatékonyabb, korszerűbb, a szocialista törvényességet magas szinten biztosítható, de ugyanakkor egyszerűbb büntetőjogi eszközökre van szükségünk. A jelenlegi hatályos büntetőpolitikai elvek jók. Mindkét törvényünk átfogó revíziója, a büntetőjog új alapokra helyezése szükségtelen, ugyanakkor halaszthatatlanul el kell végezni az eredményes bűnüldözést lehetővé tevő kisebb arányú módosításokat. A bizottság egyhangú véleménye szerint a büntetőjog módosítása szükséges és időszerű. A második kérdéskörrel kapcsolatban, vagyis hogy mennyiben helyeselhetők azok a koncepciók, amelyek a módosításban kifejezésre jutnak, már megoszlottak a vélemények. A büntetési rendszer javasolt módosítása tekintetében egyhangú megítélésünk szerint eredményesen szolgálhatja az egyéniesített, a megelőzést szem előtt tartó büntetés-kiszabást. A szigorított javító-nevelőmunka büntetés kiterjesztése és a vagylagos büntetési nemek alkalmazásának lehetőségének bővülése, a közérdekű munka bevezetése, a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés — helyes büntetéskiszabási gyakorlattal párosulva — lehetővé teszi, hogy a törvény szigora csak ott érvényesüljön, ahol az állam és az állampolgárok érdeke, vagy az elkövető eredményes visszatartása ezt megkívánja, a szabadságvesztésen kívüli büntetések pedig humánusan, de mégis érezhető joghátrányt jelentve tölthessék be céljaikat. Egyetértés volt a javaslat azon elgondolásaival is, amelyek a gazdasági és társadalmi élet változásaival szemben a büntető anyagi jogot kívánják hatékonyabbá tenni. Itt csak a gazdasági korrupciós cselekmények szigorítására és a tartozás fedezetének elvonása bűntettére utalok. Ez utóbbi esetben megítélésünk szerint az elkövetési alanyok körét nem indokolt csak a magánszemélyekre korlátozni, mert ha ma még nem is, de a jövőben nem kizárt, hogy a bűntettet állami vállalat alkalmazottja követhesse el. A bizottság a készülőben levő adóreformra, a kisipar és a kisvállalkozások gyakoriságára és volumenének növekedésére, az adóalanyok számának várható emelkedésére tekintettel javasolja szigorítani az adócsalás büntetőjogi megítélését, ezzel is kifejezésre juttatva az adó megváltozott társadalmi és gazdasági szerepét. Tisztelt Országgyűlés! A büntetőjog csak akkor töltheti be társadalmi rendeltetését, ha az a gazdálkodás törvényességét, az állampolgárok életét, vagyonának, személyiségi jogainak biztosítását eredményesen szolgálja. Mint ahogy Markója elvtárs is utalt rá: nem a túlzott szigor, de a felelősségre vonás elkerülhetetlenségének tudata az a motiváció, amely képes visszatartani a bűnelkövetéstől a megtévedteket és a bűnözőket egyaránt. Az utóbbi öt évben az elrendelt nyomozások száma 31,6 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a nyomozás eredményessége 2,5 százalékkal csökkent, az időszerűség 7 százalékkal romlott. Ezek a számok azt igazolják, hogy a bűnüldöző és igazságügyi szervek túlterheltek, a munkateher olyan arányú, amely a tör-